2014. november 6., csütörtök

faeszterga

András szomszéd keresett meg, hogy esztergáljak már le neki pár bigyót. Majd hoz mintát. Nem sürgős.
Elég képlékeny feladat, meg hát az esztergámat inkább csak fülbevaló- és gombpolírozásra használtam. Budafokon két hokedlire állítva ébresztgettem a lelkét. Nem volt sok időm kitapasztalni.
Az foglakozás zöme a kicuccolással-bepakolással telt.
Most meg nem találtom a forgató tüskét. Két nap szigorú átfésülés után sem.
Közben (nem sürgős)András kérdezte, hogy: Meg tudod csinálni?
Végre megkereste a töröttet. Abból kell többet. Van hozzá keményfa.
Ez a bigyó a fóliasátor műanyagbordáit köti össze fenn. Két oldalról cső csúszik rá, középen egy gerincet csavaroz hozzá.
Kínomban elővettem az orosz midentudó masinámat. Lehet rajta körfűrészelni, gyalulni, és egy adapterrel forgácsolni.
Le kell szerelni a körfűrésztlapot, acélcsövet kell beletolni a forgó tengely alá és előre fúrt lyukakon rögzíthető ratja a késtámasz, meg a szegnyereg. A tüske kétfogú - nem négyfogú, mint a szakirodalomban olvastam - de elforgatja így is az anyagot. Csak hát rövid. Öt centivel kurtábbat tudok csak befogni, mint ami kellene.
Elindultam Andrást kikérdezni, mi legyen, de nem találtam otthon.
Valamiért csak sürgős lehet neki, mert még a gázpalackomat is kicserélte, de ennek más oka volt, s hosszú lenne a történet minden ágán végiglépdelni.(Még letörik a történet alattam.)
Döntöttem, hogy rövidebbet alkotok.
Hát megszenvedtem vele. Ütött, elforgott, nem volt középen, aztán csak elkészült az első.
Megmutattam, ő pedig jónak találta, és már csak nyolc kell.
Azon melegében még leforgattam egy oldalt, de rámsötétedett. Egy mozdulattól a munkadarab széthasadt.

Jó. Ilyenkor kell befejezni.
Este elővettem a könyvet, hogy is kellene...
 Otto Maier Faesztergálás. A Csináld magad sorozatból.

Hát nem a simító késsel kell nagyolni. Illetve köralakú bottal kell kezdeni.
"Kösz, hogy jössz!" - de nekem téglatestek voltak a kiinduló alapanyagok.
Éjjel - biztosan belakmároztam - nem jött álom a szememre, hát továbbolvastam Németh László olvasónaplóit. Közben a lesarkaláson járt az agyam.

Ja, azt még kihagytam, hogy mivel ment el az idő. Befogtam egy karvastag ágat, és megpörgettem. Majd gyakorolok.
Először elrepült, aztán nem lehetett befogni.
A szegnyereg acélbetétes, de spiáteröntvény tartja a forgó csúcsot.
A spiáter széthasadt. Andrástól kértem lapos vasat, és azzal körbefogva talán tudom rögzíteni.
Csak hogy hajtsam körbe? A spiáterre nem illik körbepüfölni!
Irány Zolihoz, majd ő megmelegítni, és körbehajtom melegen.
Zoli nem nyitott ajtót. A kutyák üdvözöltek csak a kapuban, de senki nem dugta ki a fejét.
Elmentem a kocsmahivatal elé, és ott sem volt Zoli kis járgánya... meg szakértőtől kérdeztem, hol is lehet ilyenkor a héfaisztoszunk.
Nem jár mindennap, biztos otthon van.
Mit is mond a szakirodalom?
"... s ha valami problémátok adódik az életben,... azt oldjátok meg magatok..."
/Sándor György: Megvédem az iskolát/
Akkor megpróbálom mégis egyedül. Nagy satu, sikattyú, ilyen-olyan fogók, és fakalapács.
Dexioncsavarokkal hozzáhúzattam a vastagabb öntvényrészhez a vasövet. Nem túl precíz megoldás, de munkára tudtam fogni vele a csodamasinámat.

Ennyi kitérő után jöhet a megoldásom.
A körfűrész asztalon 45 fokban lesarkaltam a rudakat, és 7 egyformára vágtam. Az utolsó rövidebb lett, de egy már megvolt készen, ezért az bonusz.
A könyvből megtanultam, hogy a lekerekített vésővel nagyoljam, a lapossal simítsam ki a felületet. A nyolcat megcsináltam annyi idő alatt, mint az elsőt.

Jó kis kaland volt.


2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Azt a nyolc fát egyszerűen egy késsel kifaragja az ember. Amikor kiesett göcsöket dugok be a deszkákba, pillanatok alatt egy késsel fix akkora átmérőjű rudacskát "esztergálok", mint amekkora szorosan bemegy, sőt ha kell kónikusan is.
De tudom, hogy jelen esetedben az esztergálást akarod megoldani, távlatban gondolkodva.
Egy fa esztergára mióta vágyom én is...

Hanczur írta...

https://www.youtube.com/watch?v=XEibt31OlCA

Itt egy romániai megoldás. :-)
De a jutubin több érdekes és olcsó létezik.
Tegnap a sokadik kutatónap után kimerülten belekukkantottam egy dobozba, amibe fontos apró dolgokat tettem elkallódás ellen. Pl. a turmixgép tartalék alkatrészét, az apám monogramos gyűrűjét, az elcsomagolt szópzsinórról lemaradt testelő kábelecskét. Szóval olyat, ami fontos, csak féltettem az elkallódástól.
Abban volt a forgató tüske.
Még jó, hogy a 'munkával' megvagyok.
A keményfa faragásban meg nem vagyok otthon. Minden lenne belőle, csak kör keresztmetszet nem. Ráadásul nyolc pár oldal.... brrrrr.