2014. november 13., csütörtök

Felpörög az élet

Tegnap korábban kezdtem a favágást. Közben anyu telefonált, hogy jönnek csicsókát szedni. Mondom, hogy csak annyit, amit megesznek, vagy elvisznek, mert itt kinn tönkremegy, a fölből meg mindig frissen szedhetem ki.
Miután kipakoltam a szatyrokat, anyuékat magukra hagytam, Nufi Szilasra ment Bélával, visszatértem favágónak.
Jön András, hogy javítsam meg a villanyt nála a kamrában, mert nem megy a darálója.
Mondom, holnap, mert ma már be akarom fejezni a fát, meg anyuék is itt vannak.
De így, meg de úgy,..
Hát jó, átmentem a műhelyház padlására sorkapocsért, meg vettem magamhoz csavarhúzót. András már eltűnt.
Benyitottam az udvarra, erre a két kutyája üvöltve támadott rám. Ott álltam kezemben a csavarhúzóval, és a talpammal tartottam távol, amíg rájuk nem üvöltöttem, és kifaroltam. Rájuk vágtam az ajtót, hogy ide én be nem teszem a lábam, amíg meg nem kötik a bolond kutyát.
Már máskor is kapkodott a csuklóm után, de időnként meg is lehet simogatni. Teljesen idegbeteg jószág.
Ha egyszer is bántottam volna, megérteneném.
Így viszont hazamentem lehiggadni.
Pár perc múlva megjelent Valika. Hogy megharapott a kutya. (Valika András felesége) Mondom, csak a cipőmbe kapott bele, és nem volt sérülés. Viszont ugrott a karom, meg a nyakam felé is, és V. nem igazán értette hogy miért nem akarok újra, immár vele visszamenni. Pedig őt is mindig összeugrálják..
Csak ismételni fogom magam. Ha engem odavárnak, addig kössék meg.
Én nem járok kapával, vasvillával máshoz, hogy megvédjem magam.
Ha beszabadul a kertembe, akkor ott lesz szerszám. Ha az úton támad, hát ráborítom a bringát, vagy ami a kezem ügyébe kerül. Ott jogos lesz az önvédelmem. De ha már nem tud bánni a saját ebével, én nem keresem a bajt. Szerintem nem félelem ez, hanem gondolkodásmód.
Megnyugvásul leteregettem a kiürült és szétvágott hullámpapír dobozokat a krumpli helyére, és kigurítottam Laci bácsival az első szénagurigát. Nem könnyű. Gurítani nem gond, de elforgatni...
Első lépésem a permakultúra felé ez a takarásos megoldás.

***

Ezzel még nincs vége a napnak.
Jött a doktornő Bélán katétert cserélni. Én a favágással folytattam a napot. Anyuék jöttek elbúcsúzni, Nufi előjött, a szobából, de már látszott rajta, hogy valami baj van.
Béla vérzik. A doki rosszul dugta fel a madzagot. Aztán kihívták a mentőt. Elviszik Miskolcra.
Még utolértem anyuékat a vonatfelé menet, és  szóltam, ha Bélát benntartják, Nufi alhasson náluk. Készítsenek egy ágyat éjszakára. Ne vonatozzon sötétben.
Alig mondtam végig a mondandómat, már jött a mentőautó. Sebzett vaddisznó vágtában karikáztam utánuk, mutatni az utat.
Papírok előkészítve, Béla pikk-pakk a kocsiban, Nufi még kiszólt az ablakon, értesítsem a tanítványát.

Bezárogattam, a felhasgatott fát feltornyoztam, begyújtottam, és hívtam Nufit. Nem vette fel. Pár perc múlva anyu keresett. Bement a kórházba. Már vissza is fordították a mentővel. Feltolták az új katétert, és hess haza.

Még bevágtam az egérfogóból az egeret a kályhába, elraktam a kukába a véres katétert, meg is érkeztek.

Jó volt a megérzés. Ez a doki nem ismeri ezt a katétert, és nem dugta fel a hólyagba. Ő kétheteseket használ, Béla három hónapost 'visel'.  A katéter végén a tartályt már a húgycsőben felfújta, az meg repesztett magának helyet.

Nufit azzal fogadta az urológus Miskolcon, hogy igen gazdag országban élünk.
Hát ja. Egy katéter 2700Ft. Számoljunk hozzá 5-6000Ft üzemanyagköltséget, meg Nufi lemondott angolóráját, hát ugrott egy tizes. A mentősnek is illik 'megköszönni' a gyors segítséget. Mondjuk rájuk semmi panasz. Gyorsak, udvariasak, rendesek.

***

Elmúlt a tegnap. Ma újat kezdek.
Irány fát vágni!

3 megjegyzés:

Moon River írta...

Nehéz nap. Lehet, hogy a kutyák voltak benne a legjobbak?? (bocs.) :-((

Hanczur írta...

A legjobb a takarás volt. Szépen kigurítottam a szénát, és a középtájon előmenekült belőle egy egér. :-)

MJ írta...

Tényleg felpörgött.Alaposan!