2014. november 18., kedd

Felzaklatva

Törnek a zárak. Mióta itt vagyunk, a hátsó szoba egyik ajtaján lefittyent a kilincs. Tegnap délelőtt jött egy hölgy, hogy csak erőszakkal sikerült kinyitni az ajtót. A zár nyelve ott maradt a félfa vasalt üregében. Délután épp begyújtottam a másik szobában, és Nufi kezében megfordult a padfeljáró kilincse.
Ma reggel újabb egér rontott be a reggelink kellős közepébe, én pedig kirobbantam, és addig űztem, míg sikerült rátaposni, és a macsekunk reggelijét kiegészíteni vele.
Nufi persze már nem akarta befejezni a reggelijét. Mert káromkodtam, meg elrángattam a szekrényt... pedig csak megoldottam a feladatot.
Hasznosítottam egy lakásban kártékony husikát.
A macska is elégedett, ez az egér sem fog bűzt termelni. A szekrény mögött-alatt is felsepertem, és feltöröltem a linóleumot.
Próbáljon meg az ember mindenkinek megfeleni! Nem fog sikerülni.

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Megszokják, hogy meg akarsz felelni és keresik benned a hibát, hogy bebizonyítsák, mennyire képtelen vagy megfelelni. Bezzeg aki fittyet hány arra, hogy megfeleljen, mindent elnéznek neki...

Hanczur írta...

Ez most Nufiról szól, ő meg természetesen szokik meg dolgokat. :-)
Egyébként én is megszoktam, hogy időnként ideges. Majd megnyugszik. Nem mindig vagyok én sem feszült.
Ezesetben én is lemondok a jóváhagyásáról, mert az egérbűzt nehezebben viselem, mint Nufi pár perces morgását.