2014. december 31., szerda

Gondolatok az év utolsó napján

Tegnap újraolvastam a bibliából a kánai menyegzőt.
Péter előadása szólt róla a múlt héten, és nekem kicsit más következtetésem volt, mint neki. Árnyalatában más, de nem mondtam ki, mert gúnyolódásnak tűnt volna biztos. Jézus borrá változtat benne néhány vödör vizet, és ezt Mária kérésére.
Bennem az merült fel, hogy mért olyan fontos a bódulat? A házigazdának ennyi pénze volt, vagy ennyit szánt a menyegzőre... hát ennyi. Miért volt fontos valakinek a bor?
Itt még élt Jézus, és messze még az utolsó vacsora, ahol összeköti a bor és vér fogalmát.
Ha a földhözragadt emberi gondolkodásommal olvasom, akkor ügyes fickó volt. Tömeghipnózisban elhitette emberekkel, hogy bort isznak. Vagy annyira ütős volt előtte az ital, hogy a higítás sem ártott...
Ezek biztos kiverik pár embernél a biztosítékot, bár nem ez a célom.
Péter a nő érzékenységét emelte ki. Az asszony kérte a fiát, tegyen 'csodát'. Erre van szüksége az embereknek.
Én meg a bódulatot hallom ki belőle. Mert volt bor, és nem szomjat oltani kellett. Csak kevés volt.

Visszább lapoztam. Elolvastam az János írásának elejét is.
"Az örökkévaló Íge testté lett.
Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala Istennél és Isten vala az Ige."

Ezt idézgette Szűcs Cecília a jutubis videoban. De Kis Dénes is megforgatta a szót már a fejemben.
Az Íge, mint egy, mint EGO, mint szófaj, amely cselekvést, történést, létezést jelent.
Ha pedig régen csak a mássalhangzókat írták le, akkor a G betű előtt-mögött álló magánhangzókkal fontos szóbokrot fogok találni.
Ige, mint egy.

De akkor ezt az isten szóban is meg kell találni.
Ébredezéskor felbukkant bennem az ösztön szó is.
Kis Dénes mondta, hogy az összes mássalhangzót az ö-vel ki lehet ejteni.
Az STN és SZTN között megleltem a kapcsolatot. Mert az ösztön a nem tudatos működés. A bekódolt viselkedés.
Ha az ige isten, és bennünk az ösztön, akkor a tudat csak ellenfele lehet az ösztönnek. Illetve nem csak ellen, hanem támogató is.
Az ószövetség egyértelműen ellenségnek nyilvánítja, a Yotengrit szövetégesnek.
Ha a zenére gondolok, akkor azonnal érezni lehet, ki játszik ösztönből és ki koncentrál a pontos játékra.
Ha ritmusban beszélek, vagy időmértékes szöveget rakok össze, nagy a különbség.
Pedig a pontos lépdelés egy ideig a tanulás folyamata. Aztán egyszer csak életrekel az addig biflázott adattömeg. Az ösztön átveszi az uralmat. (Az isten átveszi a vezetést?)
A gyógyítók mindig azt mondták, ők csupán közvetítők. Az okos kutatók mások munkáira hivatkoznak, és csak a rendszerezésüket tartják egyéninek. Hadd hivatkozzasm Jedlik Ányosra, aki a dinamo elvét úgy fedezte fel, hogy azt hitte, ezt már mindenki tudja.
....
Volna még folytatás, de lehet, hogy nem tudom megfogalmazni.
Ha sikerül, közzéteszem.

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

"Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala Istennél és Isten vala az Ige."
Olyan ez a bibliai vers, mint amikor a kiskutya megharapná a farkát de nem tudja s mind körbe forog.
Pál mondja egyik levelében, valahogy így: "sok isten van, de egy igaz isten van", meg ezt is mondja: "istenek vagytok".
Én ennek a fényében értettem meg azt, hogy elvégre az ígének isteni rangja van. Igy lehet az istennél az az íge, mely isten, mint ahogy mi is istenek vagyunk.
Annak a fényében is értelmezem így, hogy Isten a Mindenható Teremtő munkatársnak teremtett, hívott el, hogy együtt hozzuk létre a nemtommit, ilyen értelemben istenek vagyunk, teremtők, mint Ő. Csak mondjuk egy nálunk profibb, mindentudóbb Alkotó.
Persze emiatt szoktak engem kidobni közösségekből.
De amint a "Mi Atyánkban" is az első szó Cseri Kálmán szerint "apukát" jelent, és simán letegezhetjük a mindenek Apukáját, nem látom, miért nem lehetne nyitott számunkra az istenség?
Na jó....elkanyarodtam.Buék...

Hanczur írta...

Ez a célja. Hogy elmagyarázza a lézetést. Semmi sem állandó a világmindenségben, csak a változás. Ezt legegyszerűbb a körforgással, a saját farkába harapó kígyóval, az azonosságot megfogalmazó körmondattal kifejezni.