2015. december 23., szerda

Fagy

Odakinn javítottam a mosógépet. A kerti csap leszerelhető végéről levettem a csonkot. (Arra lehet ráhúzni a csövet és ababilinccsel rögzíteni) így pont rátekerhető a mosógép hidegvízbevezető csöve. Nincs kupi a fürdőszobában, és a kipumpált vizet felissza az udvar.
Most meg lement 0 fok alá éjszaka a hőmérséklet. Hiába lehelem a hőmérőt, fázósan visszakucorodik a 0 alá.
A csőben pedig megáll a jég.

******

Pár napja elkezdtem a bejegyzést, aztán így maradt.
Karácsonyra készülve én is üdvözlök mindenkit!

Most nem tudok írni úgysem, mert mihelyt a gép mellé kerülök, érkezik új feladat.

2015. december 16., szerda

Frissen ped-agonizálok

Ma én ébredtem előbb. Olvastam Nufinak. Így irtunk mi.
Bagi Péter Magyar Szilád és Mezei Péter könyve.

Paródiák. (?) Ilyet én is szerettem játszani.
Egy-egy híres, vagy ismert vers ritmusán valami más szöveget összerakni. Ady, Kosztolányi, Weöres 'hangján' beszélni autóról, részeg hányásról.
Gonosz munka, mert az alkotó - most magamról mondom - megleli benne a saját élvezetét, s az eredeti szerző kigúnyoltatik.
Jobb lesz egyes szám első személyben:
Kigúnyolom. Pedig nem. Nem a gúny, hanem a játékosság. Élvezni kezdem, hogy nekem is van olyan ritmusú szövegem, mint a nagy költőnek.
De itt van Péter mozija is.
Ő oktatni akar, és válogatja a művészeti alkotásokat, és még az 'egyenruha' is kötelezi a minőségi válogatásra.
Én meg sehová sem elkötelezett betolakodó akarom neki megmondani, hogy...
Ráadásul az ellenkezés a véremben van. Erre állt rá a szervezetem.
A javító munka mindig arról szól, hogy valaki nem boldogul, és nekem más úton illik megközelíteni a feladatot.
Ha működne, akkor nem fordulnának hozzám.
Most az érdektelenség okán akartam beleszólni, de nem biztos, hogy jól javítok. Meg nem is kért Péter arra, hogy változtassak a műsorszerkezeten.
Foga(da)tlan prókátor leszek?
Majd kiderül.....

2015. december 15., kedd

Ped a gógia

Amikor gyerek voltam - Nufi szerint ez még nem változott - volt egy lábfrissítő. Ped névre hallgatott.
Lehet, hogy rosszul emlékszem, de lehet, hogy nem. Nem baj.
Bennem meg mindig ott motoszkál a gonosz manó, hogy talán belerugdossák a tanerők a tudást a kölkökbe?
Megnéztem, hogy latinul pes a láb, tehát nem onnét érkezett a szó.
Nem is érdekes.
Inkább azon rágódom, hogy tegnap felbosszantottam Pétert.
Nem azt a filmet akartam nézni, amit ő talált ki a mozinak, de mivel ketten voltunk utoljára, inkább jelzésnek szántam, hogy ne ragadjunk le az ötvenes-hatvanas éveknél.
Nem biztos, hogy az Ördög ügyvédje nagyobb nézőközönséget vonzana, de adnék egy esélyt magamnak. Szinte abban is biztos vagyok, hogy még ő sem látta végig.
Másrészt ha már 'mozi', akkor össze kéne dugni többünknek a fejünket, és listát írni, majd abból  akár meg is szavazhatjuk, mit is vetítsünk. Egy hónapra jut négy péntek, ennyit egy papíron ki lehet tűzni, és ha még meg is akarjuk beszélni a tanulságot, akkor azt is odaírni.
Na itt jön be a pedagógia.
A tizenkét dühös ember is fontos mondanivalót hordoz. Nem kell mindenkit megölni első felindulásból, csak mert a begyűjtött 'bizonyítékok' ellene szólnak.
Ettől még lehet gyilkos, és a következő áldozat után nem lesz kegyelem. Ebben biztos vagyok.
Mégis fontos, hogy indulatból ne tegyünk visszafordíthatatlanná semmit.

Mondjuk megyek az utcán, és elüt egy autó. Nem szakad le a fejem, nem horpad be a lökhárítója, csak éppen elvesztem az egyensúlyom, és megtekintem az alvázát.
Ha én akkor felpattanok, és bemosok egyet a vezetőnek, még nem tudhatom, hogy például egy erőszakosan előző autó elől húzódott le, akivel szemből összecsattanva sokkal nagyobb kár keletkezett volna az autójában.
Én a magam kárát érzem bajnak, ő meg hős, mert megakadályozott egy összeütközést.


2015. december 14., hétfő

Megnéztem a Szun Ce írást

Elérhető a MEK oldalán.*
Én is kötelezővé tenném az áltaános iskolákban a tanítását. Rövid és lényegretörő.
Nem lesz ettől még katonaközpontú a társadalom, csupán kötni kezdi a körötte lejátszódó eseményeket a saját helyzetéhez.
Mikor kell becsukva szemét valaki után menni, mert ismeretlen terepen csak a szerencsében nem érdemes bízni. A szerencse mindig kevesebb, mint a tudás nyújtotta biztonság.
De azonnal felszedni minden morzsáját a tudásnak, mert az ember feje rendszerez. Ha nem mindig tudatosan, de még álmában is.
Jásdi Kis Imre előadásából számomra  szépen kiderül, hogy az Eurázsiában föld alá igazított vízből lett szénhidrogének zöme a közelkeleten kerül elő.
Az energiakörforgásból azonban a szén megkötve műanyag szemeteinkként kivonódik, a földfelszín átalakul, és mi emberek kihalunk. A folyamat pedig exponenciálisan gyorsul.
Mindez a földön ki tudja hányszor már le is játszódhatott. A közetekben simán megsemmisül a finom mintázata a korábbi társadalmaknak, s kutatásuk még érdekekbe is ütközik.
Ha nyelvészeink például nem a tőlünk különböző nyelvek rendszere alapján akarnák megérteni a sajátunkat, több elemző agy több összefüggésre bukkanhatna. A ragozó nyelvek felépítményeire gondolok.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez a számítógépes világ csak létrehoz olyan csoportosulásokat, akik fittyet hánynak az akadályokra, és egymásra találva génbank módjára őriznek meg vad 'növényeket'.
Az életképes csíra pedig csenevészen is szárba szökken itt-ott.
De van rá állati példám is.
A mára teljesen kikopott kendermagos tyúkokat vissza tudták tenyészteni.
Nem a tudománnyal van itt baj. Az csak a rendszerezett tudást jelenti. Nem a tudósokkal. Ők csak egy részterület ismerői.
A részeket összekapcsoló irányító erő nem a természet. Vagy aki vallásos, annak isten.
Pedig vissza fogunk kerülni a természet uralma alá, mint már sokszor visszakerültünk.


*Szun Ce: A Hadviselés törvényei
(Nufi rámpirított, hogy nem írtam meg, mi várható a kínai szerzőtől, de az előző bejegyzésem csak az orosz fickó előadását linklte, és ott hangzottel a hadvezér neve. Ráadásul nem is kifejezetten háborúról akartam beszélni.)

2015. december 13., vasárnap

2015. december 12., szombat

Pacsirta

Nem a régi rádiómról van most szó a szomszéd szoba szekrényének a tetején.

Valami másról.
Tegnapra Péter vetítést tervezett, és meg is hirdette. A tacepaóját kirajzszögeltük a hirdetőtáblára. Figyelemfelkeltőnek egy mai cigány muzsikus képét választotta, akiről ma sem tudom, kicsoda, de egy kislány arcán majd füléig szaladt a mosoly, tehát csak én vagyok tájékozatlan.
Gogol: A revizor c. írásából készült fekete fehér filmet tűzte műsorra, és kaptunk kulcsot a számítógépteremhez is. Vittem gyöngyvászat. Elkértem Bélától. Az enyém kisebb sokkal, és csak műanyagból van. Béláé komoly, mint amire az iskolában is vetítettünk.
Talán túl késő hirdettünk, mert ketten néztük meg... és még csak nem is a Gogol művet, hanem Kosztolányi Dezső Pacsirtáját. Páger Antal, Tolnay Klári és Nagy Anna.. de nem akarom az egész stábot felsorolni.
A végére maradt volna a megemésztés, mert Péter szerette volna, ha kitaláljuk a következő lépést. Hogyan tovább? Mi a lány, az anya és az öreg sorsa?
Én könnyelműen megígértem, megírom a saját megoldásom.
Most nekiültem olvasni az eredetit. Fel akarom szívni a stílusból, amit lehet.
Még csak a negyedik fejezetnél tartok.
Talán majd holnap.

2015. december 9., szerda

Átment

Újra használhatom a Hondát. Két évre meghosszabbítva.
Ma reggel háromnegyed ötkor csörgött először a vekker. Sötétben indultam el, és rángatott a hideg motor.
Aztán felfedeztem, hogy üres a tankom.
Vajon kibírja Szendrőig? 20km.
Hátul a csomagtartóban ott lapult a piros kemping bringám, - előrelátó vagyok? nem, csak a vizsgaállomástól kellett jármű anyuékig - és minél közelebb fogy ki a benzin, annál rövidebb idő alatt járhatom meg.
De vajon hánykor nyit a kút? Ötkor, de azt még nem tudtam.
Amikor ráfordultam a kisváros bevezetö útjára, már csökkent valamit a feszültség.
Eljutottam a kúthoz. A kutas hölgy éppen nyitogatta a pisztolyok zárját. Megnyugatott, korábban nem is volt benzin. Még benn állt a tartálykocsi. Hatkor megtankoltam, és szépen beautóztam Miskolcra a felkelő nap fényénél.
Ami elég ködös nap, de jó fél órával a nyitás előtt ott álltam a vizsgaállomás kapujánál.
Fél nyolckor átadtam a papírokat és az autót. Felültem a kemping bringámra - anyukám szokta jellemezni, hogy úgy nézek ki rajta, mint majom a köszörűkövön - és irány a Szentpéteri kapu.
Még bekukkantottam a Dr.Lan-ba. Szabadkozni, mert a múlt héten nem mentem a mini osztálytalálkozóra. Sáriról, a vezetőről már írtam a blogomon, de most ő nem volt, meg Medve úr sem, csak Szolnokival váltottam pár szót. Megkínált forró teával. Ettől új erőre kapva kaptattam fel anyuékhoz.
Reggelinek néhány lekváros-diós palacsinta, és behúzódtam az ágyba.
Félálomban hallattam anyuékat. Ők a gázost várták a bojlert átsavazni.
Én most nem mertem elvállalni, mert itthon ha nem sikerült volna, bekötöm a villanybojlert, és megy minden a maga útján, de ott náluk nincs másik párhuzamos eszköz.
Ettől még van lelkifurdalásom, meg anyuékban is volt feszültség, hogy a szaki nem időpontot adott, hanem annyit mondott: ma biztos megérkezik.
Nekem meg csak sokszorozódott, mert én sem tudtam, mikor mehetek az autóért.
Három táján jött egy srác, és megoldotta a feladatot. Nekem meg mehetnékem volt már a vécére, de nem akartam feltartani senkit.
Fél négykor csörgött a telefonom, hogy kész az autó. Négyig vannak, addig érjek oda.
Pörgettem a pedált, ahogy bírtam, és kifizettem. Ekkortól kezdett oldódni a fezültségem. Mire visszatértem anyuhoz, a vécé is szabad lett.
Már csak TESCO látogatás következett, és jöhettem haza.
Zömében 50-70 között a szitáló esőben-ködben-sötétben, de nyugodtan ülhetek eztán a Hondába.

2015. december 6., vasárnap

Vasárnap

Második gyertya.
Nemrég jött vissza Nufi a templomból, és meggyújtotta a második adventi gyertyát. Én meg addig a jigeket néztem a jutubin. Olyan sablonok, iránykényszerítők, amivel a fát a forgó marók és fűrészlapok útjában tartják forgácsoláskor. Biztos van magyar neve is, meg román is. Talán Attila kiigazít.

Tegnap este újra megnéztem a CIA történetéról szóló filmet. Az ügynökség. Pár éve szedtem le valahonnét. A főszereplőt játszó színészt összekevertem Hugh Granttal, pedig még csak nem is hasonlít rá, és úgy sem tudom megjegyezni a nevét... a lényeg a film.
Belefelejtkeztem hajnali kettőig.
Éjjel meg elalvás előtt a fényhozó Lucifert szidó összeállítás zakatolt bennem filmszakadásig.
Valaki összegyűjtött idézeteket, hogy miért ne állítsunk karácsonyfát, hogy a télapó-Mikulás maga az ördög, a fényhozó, és hogy Krisztus születése nem karácsonykor van.
Ez már betegségnek tűnik. Eltörölni az összes ünnepet, közösségi szimbólumot, csak mert úgy is lehet értelmezni, meg így is.
A fő, a vezérfonal most is az engedelmesség. Mint Tóth Kornél Frigyes Mózes és Pál kritikájában feltűnő hierarchiaépítés.
Nekem eddig a fény- és tűzimádásként értelmezett felosztások nagyon logikusak.
A földművelő és állattenyésztő népek papjai, a korabeli értelmiség, tudták ütemezni a teendőket. A vetést, aratást, szénagyűjtést, a makkoltatást, és a rövidülő-hosszabbodó nappalokat akkor is, ha éppen az árnyék nem látszott a földön.
Voltak, ma vizuális tipusnak nevezett elődeink, akiknek ehhez bébi kellett, mert újjászületett a fény, és voltak más módon gondolkodók is. A régen 70-80 évet élő emberekben is tömérdek gondolat támadt a sok kis megfigyelésből.

A sok kis szektából aztán voltak, amelyek egyházzá erősödtek, mások elhaltak.

2015. december 5., szombat

emlék

Új vagyok, tegnap húztak le rólam
egy autót, itt vagyok pépesen
Már csak a koporsó tart össze
jöhet a gödör, mert szétesem.

Van-e itt ismerős lélek, vagy hamu?
Zavar-e lábszagom valakit?
Féreg vagy bacilus morcos-e érte
Horkolok hanyatt, de csak kicsit

Szabad-e föld alatt verset írni?
Jár-e a metró itt éjszaka?
Nem szoktam még meg a kétszer fél métert
Járhatok egy kicsit még haza?

2015. november 23., hétfő

2015. november 20., péntek

A csúnya autó nem autó

Visszadobták a Hondát.
 Korrodált az alja.
Ez nem igaz. A két első sárvédőn vannak korróziós nyomok, és a kihegesztett hátsó sárvédőn kézzel festettem le a felületet.
Kalapáccsal rakták be a fékcsövet.
Ez sem igaz. Csak kézzel húzgáltam végig. Még fogót sem használtam, nehogy a cső sérüljön, csak az átvezető gumikúpon van repedés.
Holnap lefényképezem, miről van szó, mert egyrészt nem befolyásolja a működést, másrészt a vízbe merülő autón jeletene az utastér felé szivárgást, de akkor már mindegy. A felcsapódó víz nem megy fel odáig.
Néhány centivel hosszabb lett az új fékcső, mint az eredeti, ezért a motortérben úgy hajtogattam, ne érjen semmihez. Surlódás ne kezdhesse ki.
A kézifék aszimmetrikus.
Ez biztos igaz. Mérni nem tudtam, de máskor is többször kellett utánállítanom, mire vizsgaképes lett.
Hát most ott állok, hogy le kell csengeni a felháborodásomnak, aztán csiszolópapír, festékszóró és a hátsó dobféket szétszedni, és addig hézagolni, amíg elfogadják a vizsgán.

2015. november 18., szerda

Nem jó

Már megint ártatlan fiatalok haltak meg felelőtlen politikusok miatt.
Amerika? Merkel? Brüsszel? Vagy mind együtt?
Nem látom a kiutat.
A most hatalmon szerencsétlenkedők leváltására olyan körülményes eszközök lennének, melyben eltűnne a szándék pillanatok alatt.
A lefegyverzett állampolgárok ellen azonnal lenne megfelelő erő is.
Honnét kellene előbújni a gombának, ami lebontja ezt a haldokló szervezetet?

***********

Eddig írtam, aztán nem tudtam folytatni.

Azóta meglett egy olcsó rádió hibája. Rég nem találkoztam tökzárlatos kerámia kondival.
Van még ilyen hibás jószág, aminek mindegy, hogy megjavítom, vagy hibás marad.
Felszereltem egy antennát és az is jó lett. Valami sikerélményre is szükségem van.
Pénteken megy vizsgára az autóm. Tegnap Szendrőbe mentem útvonalengedélyért. Ott is értelmetlen jogszabályra bukkantam.
Három napra adnak ki 3500Ftért egy engedélyt.
Ennek ugye ez az értelme, hogyha találnak valami gondot, a tulaj hazamegy, állít rajta, vagy cserél, vagy megcsináltat, és visszaviszi.
A három munkanap pedig csak egybefüggő lehet.
Na ez az igazi baromság.
Mondjuk pénteken megmondják, mi a nemjó, a hét végén aláfekszem a kocsinak, és szépen megoldom a feladatot hétfőig. Nem is kellene kapkodni, de nem. Így szerda-csütörtök-péntekre kaptam a papírt.

De ez egy ilyen hét.
Hétfőn itt járt anyu.
Késő délelőtt jött, ezért előtte reggel elkarikáztam Béla pelenkáiért Szilasra, csak most a bicajutánfutóval. Tettem rá macskaszemet is hátul.
A visszaúton a sorompó után reccs. Eltört a vonórúd csavarja. Így egyik kézben a futót kellett egyensúllyoznom, a másikban bringát, és közben szemetelt az eső is. A macskaszem is összetört.

Ma reggel pedig a kis Hiltler feküdt az udvaron a fenyőfa alatt, a másik fekete ördögfiók pedig elő sem került.
Magdiék kutyáját pedig a kertünkből kellett átzavarni. Ismét megbontotta a kerítést.
Éppen csak megroppantotta a macska testét. A fején nem volt nedves a szőr, csak a testén nyálas. A fenekéből lógott ki a szar. Nem szenvedhetett sokat.

Péter becsengetett, és segített elásni. Mármint rávett, hogy még reggeli előtt temessem el, pedig én inkább a kályhában akartam elhamvasztani. Lebeszélt róla. Biztos kevés a macska hőértéke.
Ennyit az akasztófahumorról.

Most süt a nap. Ha megreggeliztünk, megyek autót mosni, meg rögzíteni még kábelkötegelővel az autóban az utánfutóvilágítás visszajelző reléjét.
Hátha lesz ennél jobb is a napban.

2015. november 14., szombat

Mozgalmi dalok

Mostanában reggelente Nufi mozgalmi dalokat dúdolgat.



Nem baj. Rá is kerestem egyikre-másikra, és kilyukadtam ennél a dalocskánál, és nagyon meglepődtem a német eredetijén. Hogy a refrénjében arra szólít fel, ültessem a vörös kakast a kolostor tetejére.
Meg kéne még szerezni hozzá a kíséret akkordjait, hogy gitározgassak egy kicsit. Úgyis elgyengültek már az ujjaim végei.
Nagy csodálkozó szemeim a világra hoznak érdekes összefüggéseket.

Elegem volt a politika hallgatásából a tévében, és mivel egy audioton tévén köszörülöm a kitartásom, lecseréltem a műsorforrást. A settopbox-ot DVBS-re.
Az első földi, amásik az Astra műholdra irányított lavorantenna.
Szóval ott pedig a Früchlingekről szól egy vitaműsor. :-) "Csődörből vödörbe", hogy klasszikust idézzek.
A tévé apró panelszakadásokkal tarkított öreg jószág, és még a panel sarka is letörött, meg felrobbant benne egy kondi. (A sortrafó előtti szűrőkondi.)
Ez volt nyitásnak, de a panel forrasztásai azonnal lefutnak az alkatrészlábakról, amint hozzáérek pákával.
Mikor a 10 ohmra zárlatosodott 10V-os Z diódát kicseréltem, végre beindult a táp folyamatosan, nem csak indulgatott. Sajnos estig még nem bírtam kigyötörni belőle a 14V helyén csak közel 3V-ot. Nem kondihiba eddig.
Rajzom van ugyan a NET-ről, csak nehezen olvasható. Sok A/4-es lapot scanneltek be és nem átfedéssel.

2015. november 11., szerda

Körfrekvencia (azaz a rezgés körbe, pontosabban körként terjed)

"A körfrekvencia ({\omega}=f{2\pi}) azt adja meg, hogy a leíráshoz használt szögváltozó (a hullám fázisa) mennyit változik egységnyi idő alatt, és radián per másodpercben (rad/s) mérjük."

Az idézetet Simonyi Károly könyvéből emelték a wikipédiára. Én meg onnét ide.
De ettől még ember fel nem fogja, hogy mitől kör az a frekvencia.
(rezgésszám: azaz egy kiválaszott idő alatt mozdul meg valami úgy, hogy visszatér kiinduló helyzetébe.)
A frekvencia az még csak kiderül, mert el tudjuk képzelni, hogy egy hullám a nullhelyzetéből felfut a csúcsra, és viszaesik a legmélyebb pontra, majd újra eléri ezt a nullát, s innét a folyamat önmagát ismétli.
Jó kis animáció van róla. Már több helyen is láttam, hogy egy korong forog, és a korongot térben forgatva ahol nyomot hagy maga után. Ha élén nézzük, akkor le-fel jár, ha lapjával magunk felé fordul, akkor hullámvonalat húz a képzeletbeli idővonalra.
Van ebben kör is, meg hullám is, de ez még nem a körfrekvencia.
Viszont a körből visszaköszön a 2*r*PI. Azaz d*PI.
(r, mint sugár és d, mint átmérő és pi=3,141592525)
Ebből világosodtam meg, hogy ha egy pont rezeg fel és le, akkor ez a síkban (de inkább térben) egy vízbe dobott kavics mintájára köröket rajzol. Ez a pont keltette karika lesz a körfrekvencia.
Hány év is telt el azóta, hogy ezt a képletet bemagoltam?
Sok.
Még számoltam is vele.  Csak nem volt érdekes, mire is jó.
Most megosztottam ezt az ÁHÁ élményt, hátha másnek sem jut eszébe, hogy mire jó.

2015. november 8., vasárnap

Összekuszálva

Pár napja folyamatosan eszem kenyeret. Jelzi is a derekam, meg mindenféle. Olyan ez, mint az alkoholistának a visszaesés.
Ma megfigyeltem, hogy miképpen zajlik le a 'mérgezés'.
A fogyasztás után nem sokkal égni kezd az arcom. Szédülésszerű zsibbadás jön rám. Le kell feküdnöm, és félálomba zuhanok, de a medencém fölötti első csigolya visszajelez, és semmilyen helyzetben sem jó. A könyököm és a térdem is hűsérzékennyé válik, majd elalszom, és rövid idő múlva szívdobogásra ébredek.
Nem kükönösebben gyors, csak ha nincs ilyen, akkor nem veszem észre, hogy dobog.
Újra elő fogom venni estére a paleolit könyvet. Szendi Gábor írását a veszélyes kenyérről.
**********
Ez a hangulathullámzás feszültséggel is jár.
Tegnap átjött Péter, hogy vihetem a dióleveleket, ha kell.
Mert beszéltünk róla, hogy elkomposztálom.
Naja, csak azt hittem, összegyűjtötte már, és csak átfuvarozom. Épp begyújtani készültem a másik szobában, és félbehagytam.
A levél persze nem kupacban, hanem ahogy lepergett, a fák alatt terült szét, és én meg felhúztem magam, hogy nem takarításról volt szó. Arra is megkérhet, de akkor más időpontot mondtam volna.
Aztán csak összevakartam, de elment vele az idő, rendesen.
Közben persze elgondolkodtam rajta, hogy ha nekem kell, akkor miért várom el, hogy ő szedje össze.
Ebben nincs igazság. Nekem az pár óra azt jelentette, hogy már nem tudtam felfűteni a szobát arra a napra, és ő meg természetesnek vette, hogy ha kell nekem, majd összeszedem.
Két lustaság találkozott össze, de az én gyűjtögető szellemem győzött, és mártírra vettem a figurát magam előtt. Elterítettem a krumpliföldön, és ráhúztam két guriga szalmát.
******
Aztán öregek napja volt a kutúrban. Béla meghívott vendég, Nufival megbeszéltük, hogy elkísérem, felvisszük a lépcsőn, majd távozom.
Ezt már rég elfelejtettem, és anyu is hívott Miskolcra vasárnap Zsarnaizásra. Először nemet mondtam, de mégis felmerült, hogy elbiciklizem. Délben felülök, és vasárnap (ma) meg vissza.
A lombgyűjtéstől izzadtan épp levetettem pár ruhadarabot, jött a familifrosztos kocsi, és vennem kellett egy doboz halrudat. Már nem volt időm zuhanyozni, csak szárazat húztam magamra, elvittük Bélát a kultúrba, s a műsor idejére átmentem a 22-be. Fáztam. Azt is elfelejtettem, miért is, de mire eszembe jutott, csörgött a telefonom, mehetek vissza a kultúrba.
Hazajövet is reszkettem, hát azért tömtem magamba a vajaskenyeret.
Este meg is bosszulta a keresztcsontomon.
********
Ma viszont nem fújt rám a kis Hitler.

 A kismacskák közül az orra alatti fekete foltról neveztem el a kis ördögöt. Olyan támadó, ha közelítek, csak Nufi májkréme képes lefoglalni az evés idejére. 
Szóval nem megbarátkoztunk, csak nem érdekelte a közelségem, amíg evett.

2015. november 3., kedd

2015. október 27., kedd

Munkás hétköznapok

Úgy tűnik, nem kell nekem baromfit vágnom.
A sötét farkú kakasom is eltűnt mára.

Már csak a fehérfarkú van meg, és néhány japán csirke a két kakassal. Ők nem tudnak kijárni a baromfi udvarból.
Illetve a japán tyúkok igen, de ők kisebbek.
A favágás beindult. Tegnap meg ma úgy másfél köbmétert aprítottam fel és hordtam be  fedett helyre.
Piroska hozott egy porszívót, hogy szikrázik. 
Épp a diófaleveleket gyújtöttem Mari néni háza előtt. Vittem komposztálni.
Sajnos nem volt gyors megoldás. A csapágy esett szét. János épp itthon volt. Megkérdeztem, hol van Miskolcon csapágybolt.
Több helyen is, de van neki ekkora csapágya.
Odaadtam a tengelyt és a perselyt is. Elkarikáztam Piroskához a hírrel, de senkit nem találtam otthon. Áballagtama kerten keresztül Edithez, de ott sem találtam, Igaz, mást sem, hát dolgavégezetlen mehettem haza.
János a csatornát rakta fel az új házán, neki volt szüksége rám. Tartottam, amíg összepopszegecselte, meg adogattam a szerszámot és a létrát tartottam.
Irénke a múlt héten megjegyezte: Le fog borulni a farakásom. Ferde.
Nem fog. Annyira nem ferde.
Most meg mégkevésbe, mert leszedtem a kihajló részt.
Ha jó idő lesz, két-három hét alatt végezhetek a favágással.
Ma már válogattam a vastagabbjából is. Ne csak a könnyú fogyjon.
****
Nem jó ez az óraátállítás. Még hét óra sincs, és már semmit nem lehet odakinn dolgozni. Pedig volna még energiám.

2015. október 26., hétfő

Töltődöm

Ezzel a műsorral kezdtem.
Kell az ismétlés is, meg a korábban elsikkadt tudásmorzsák összesöprögetése az emésztéshez.
A mélymulcs lényege, hogy nem hagyja kifagyni a földet. Tehát a hatvan centi állandóan kell a földre.
A másik fontos, hogy nem tehetek krumplit utána még két évig ugyanoda, mert ott felszaporodnak a kártevői egy ciklus alatt.
A krumpli közé valamelyik tök fajtát kell betenni, csak most nem jut eszembe a lila tök neve.... padlizsán. Na, csak kiböktem. Arról lehet betakarítani a bogarakat, mert nem törékeny, mint a krumpliszár.
Az alomszék falusi változatát kétkamrásra tevezte. Ez arra jó, hogy az egyik kamra több év alatt telik meg, és addig a másikban a korábbi elbomlik.
Ami ebből érdekel, hogy a bomláskor keletkező hő mennyire fűti fel a budit.
Ha nem félteném a fenekemet, akkor kísérletezhetnék vele. Budim van, és legfeljebb kétkamrásítani kell, és körbeszigetelni, valamint a kéményt hozzáépíteni, hogy távozhasson a pára az ülőke alól.

Ennyi volt az először megragadt info, és meg is nyugodtam, hogy a kis pár négyzetméteres krumpliföldemmel nem léptem túl a korlátaimat.
Gyulai Iván sem egy lépésben teremtette meg a bemutatott kertjét.


És itt a következő előadó.
Ő Baji Béla.
A permakultúra szabad fordítása lett az erdőkert?  Mert ha egy ökölógiai egyensúlyt hoz létre valaki a földjén, akkor abba fák, bokrok, gyomok is beletartoznak.
Tudom, hogy nem leszek vele itt kedvelt figura, de ha pár év múlva lesz eredményem, akkor lesz igazolás.
A mélymulcs már nekem bizonyított. A többivel is lépdelek, csak nagyon lassú ritmusomban.
Idézném megint Kovalcsik Bertit: "Lassú munkához idő kell!"

2015. október 23., péntek

A nyúl füle

Jean de La Fontaine Radnóti Miklós fordítása


Az oroszlánon mély sebet ütött egy hős
  nagyszarvu állat, s most bősz
  király dühöng és büntetésül
  száműzi országából végül
a szarvat hordozó, bús állatok sorát.
Kos, kecske, birka, juh, mind árad a határnak,
  hazát cserél az őz, a dámvad
  elhagyja gyorsan otthonát.
Egy nyúl meglátva füle hosszú árnyát,
  félt, hogy néhány hóhérlegény
  szarvnak kiáltja ki fülét s a sok kemény
döfős szavaknak is majd benne véli párját.
"Ég áldja tücsök szomszéd, én költözöm,
a végin még szarvvá lesz két fülem - s köszön -,
s ha kisebb volna, mint a struccé, gyönge lélek,
én félnék akkor is!" - "Még agancsa lesz, -
  szól a tücsök -, ne tartson ön hülyének!
  két istenadta fül csak ez!"
  "Szarvnak minősítik, hiába!
hírhedt egyszarvunak néznek majd, - szól a gyáva -;
és tiltakozhatom, az érv bármily remek:
  sóhivatalba küldenek."

2015. október 21., szerda

Mi is a boldogság?



Ismét túl sokat ültem a gép mellett. Meghallgattam Ungvári Krisztián előadását a jutubin. Trianon elemzése arra lyukadt ki, hogy a nemzetiségek nem érezték jól magukat Magyarországon, ezért volt természetes a monarchia felbomlása, és feldarabolása.
Érvényesült az elv, hogy azé a föld, aki teleszaporodja.
Durván egyszerűsítek, de van még pár felfűzhető gyöngyöcském erre a láncra. Vagy sikerül érthetőn, vagy nem.
Sanyi bácsi mesélte a nagy patkómágneséről, hogy egy gőzgépből vette ki. Gyerek volt, és az ötvenes években a vasgyűjtés a kulákok, korabeli jobbmódú vállalkozók gépeit sem kímélte. Tizenévesen mit tudták, milyen kárt okoznak?... mentek, és vittek…
Ezzel még nem volt vége a napnak.
Tölgyessy Péter közel háromórás előadását is végighallgattam.
Huh!
Lehet, hogy mondatonként kellene szétszednem, mi nem tetszett benne, de ahhoz túl hosszú.
Miért zavar mégis?
Egy ország kialakítása nem befejezett folyamat, de nagyon hosszú idő. A bennszülöttek belenőnek a rendbe, és bentről alakítanak rajta.
A kívülről érkező pedig vagy beletörik, belesimul, vagy tovább megy.
Ha nagyobb tömeg érkezik, akkor két esélyes.

A bibliából olvastam, hogy az ókorban beözönlő zsidó törzseknek az őslakosok kipusztítása volt a megoldás, és a korábbi kultúra teljes megsemmisítése. Bálványok ledöntése, ligetek kivágása.
Az idegeneket pedig barátsággal kellett fogadni.

A most migránsoknak nevezett tömeg is arról az éghajlatról érkezik. A média mutatja a vándorlásuk útvonalán hagyott szeméthegyeket, az üvöltve követelőző fiatalságot és a gyereket-nőket pajzsként maguk előtt toló férfiakat.
Hamis ez a kép?
Akkor nem lehetne fényképezni.
Irányított?
Biztosan.

De megyek egy kicsit más ösvényen is.
A magyar középkor már a fokgazdálkodás lebontásával járt. Az itt élő nép – tudok vele azonosulni, tehát magyar – nem csak a vetésforgót ismerte, hanem a vízszabályozással hol elárasztott területeket, hogy halászott, hol más furfanggal művelte a földjét. A föld pedig változatos élelmet nyújtott, valamint természetes és természetesnek tűnő búvóhelyet, védhető életteret.
Az osztrák uralom pedig írásokkal bizonyítható módon tette rá a kezét a közösen használt területekre, és telepített a látszólag üres tájakra idegen népeket.
A vízgazdálkodással tudatosan vastagított termőrétegű földeket monokultúrás gabonatermelésre állította át, és a magyar uralkodó réteg is az intenzív állattartással – lásd marhatenyésztés miként tette pusztává Hortobágyot – tüntette el a kis falvakat, s kényszerítette mezővárosokba a lakosságot.

Az emberek erőforrássá váltak, tömeggé, és egyre kevesebb önállóság(unk) maradt.

No itt kapcsolnám vissza Tölgyessy Péter előadását a magyar valóság hamis elemzéséhez.
Egy önellátó falu, vagy járás olyan közösség, mely a természetet gazdagítja.
Egy termelésre szakosodott és központosított tömeg értékelhető, leírható nemzeti össztermék egy főre jutó javaival. A sokaság átlagolt értékatomjai alapján valaki sokat birtokol, van aki keveset.
A közösségben élő önellátó társaság egyedei maguk is ritkán szorulnak akár csak a szomszéd munkaerejére, és munkaidejük minden perce tudatos tevékenység.
Ebből nem teremtődik hatmagos processzorral számoló gép.
Viszont a terület eltartóképessége egészséges népsűrűséget eredményez.
A városokba zsúfolt tömeg pedig részfeladatokra szakosodik, s a nagy egészről nincs, vagy irányított elképzelése lesz. Az egészsége műszaki megoldások sokaságától függ.
A tevékenységét állandóan össze kell hasonlítani másokéval, és az összehasonlítások, méreckedések hamis tudatot hoznak létre. Az önállóság elsorvadása pedig boldogtalanságot.


No most ennyi az összegzésből.
Talán később folytatom.

**************
A képeken ezévi borom, s a kakaskánk látható.

2015. október 19., hétfő

Őszi hűs

Nufi készül Edelénybe. Béla személyi igazolványát kell megcsináltatni. Kért időpontot. Addig berakott egy mosást.
Béla ebédeltetése és a kiteregetés rám marad.
Tegnap, amíg elmentek a templomba, nekifogtam a fürdőszobát villamosítani.
Szeptemberben a spajzig megvolt a kábelcsere, és ott elakadtam.
Így utólag minden érthető.
A fali fűtő és a gázbojler kéményéhez átfúrták a falat. A bergman csövet ott kivették, és simán hozzákötöttek  negyven centi kéteres kettős szigetelésű vezetéket, majd rávakoltak.

Ez még csak a kezdet. A következő szivatás, hogy nem abban a magasságban vitték a kábelt a falban. Jó kétarasznyi bontás után találtam meg a sarokban a bergmancsövet. Pont a gázcső alá esik.
Még levéstem egy keveset a mosógéphez a kötődoboz alá. Oda szerelem a földelt konektort. A földelés nélküli marad a borotvának, hajnyírónak. Arra jó.
A fürdőszoba másik sarkában feldrótoztam a behúzó szalagot, de a kisműhelyből nem tudtam megmozdítani.
Miért? Mert ott a kábelt már simán befalazták.
A következő lépés, hogy ki kell rámolnom a helyiséget, és végigvésni, dobozt beépíteni, és áttervezni,
Olyan ez, mint amikor ki akarod húzni a körte szárát, és jön a csutka is magházastól.
************
 Mellette párhuzamosan a favágásnak is haladni kell, és a gyümölcsszedésnek is.
Úgy tűnik, sokkal feszítettebb tempót diktál ez a két kert, mint egy munkahely.
A munkakezés nem percpontos, és nem zárja senki be az orrom előtt az ajtót.
A sötétedés tesz pontot a kinti munka végére.
Állandó figyelő szemek kísérnek. Hol a kacsák, hol a két nagy kakas.
Előzékenyen átadják a helyet, vagy a macska simul a lábamhoz.
*************
Apropó macska.
Tegnap Nufi videofelvételt készített magáról. Egy percnyi az anyag, de hol a kacsák hápogták össze, hol a macska nyávogta tele, hol az apja keltett zajt.
A macska viszonylag egyszerűen bezárható a padlásfeljáróba, de a madarak nem.
Valahogy megbirkózott a feladattal, de nekem a vacsorát - kukoricát a kacsáknak - a padfeljáró komorából kellett kihozni.
A macska pedig repült volna kifelé.
Bumm, a bokámnak.
Próbáltam visszabillenteni, és akkorákat koppant a cipőmön, mint valami pankrátor.
Csak kilógott.
Ezek után biztos megsértődik.
Át is szaladt Magdiék kerítéséig, majd pár perc múlva ott nyávogott, mintha mi sem történt volna.
 Este még szerkesztő programot néztem Ubuntura. Avidemux névre hallgatott. Az én gépem gyorsabb, azzal vágtam meg, és a 17Mbyte-os felvételt xvid tömörítéssel 4Mbyte-ra összenyomtam.
Ez a továbbképző tanfolyam dicséretére készült. Asszonyi pajtásom nemzetközi nyelvtanári oklevelet tanult össze 3 hónap alatt. A 'bizniszinglis'  a következő tanfolyás, és feltétele volt a 'fényező video' elkészítése.
Nufi mutatott párat a nyelviskola honlapján, mennyire igénytelen, és mennyire jó is van, de leginkább semmi kedve nem volt feltölteni a filmecskéjét.
Nem is kötelező. Írt nekik levelet, és eltekintenek a filmtől.
*************
Majd csinálok én valami filmfélét. Ha lesz rá idő. :-)

  

2015. október 18., vasárnap

Vasárnap

Sokadik kísérlet leülni a gép mellé bejegyzést írni. A héten mindig közbeszólt valaki, vagy valami.
Az elszállt gondolatok persze nem kerülnek elő, de biztos nem is fontosak.
 A sok eső bekényszerített a szobába.
Naponta fűtögetem a kályhákat. Jól fogy a szemét-fahulladék. A másik szobában csak azt használom.
Végre eltömődtek a rések. Csak a kémény felé távozik a füst.
Diót kellene szednem most is, csak az ázott fűben nem lehet térgyelni, a hajolgatástól meg két vödör után már nem tudok felállni kapaszkodás nélkül.
A kitojt tyúkokból már csak egy él. A többit elástam.
A fáskamrába áthoztam egy bútorlapokból készült polcomat. Az lesz a fal, hogy a macska ne bontsa le a felrakott tüzelőmet. Értelmetlen gutaütést kapni reggel, csak mert a kitakarított, rendben hagyott kamra közepén ott van 20-30 kiló visszaraknivaló. Ráadásul láttam is, hogy felugrik, és az élében kapaszkodva ránt le néhányat, majd közdve magát továbbiakat sodor le. Gondolom, amikor egeret fog, méginkább küzd.
Jövő héten lesz Béla születésnapja. Nufi számítógépet talált ki neki.
Ez úgy értendő, hogy régen szerette a Mahjongg és passziánsz játékokat. Hátha most is lekötné valamennyire, mert jön a tél, és nem lesz kedve az orrát sem kidugni az öregnek.
A gép már összeállt. 1,3Ghz Celeron, 256Mbyte ram meg 40Bbyte wincs. Win98-cal, amit régen is használt.
Még billentyűzetet kell összekaparnom. Az sem lenne fontos, de megáll a BIOS betöltéskor, és hibaüzenetet ad.
Még ráteszek esetleg rajzoló programot. Azt is szerette, és ha nem használja, hát elfér.
*******
Ha ilyen jóidő lesz, még az emésztő kitakarítása is jöhet. Hátul a komposzt majd felbontja a tartalmát.
Gombázni is jó lenne, de Pétert nem sikerül rávennem, Irénke sem jön ki, és Nufi sem tud elszakadni. Egyedül meg nekem sem akarózik.
*******
Sanyi bácsi tévéjében nem működik a lemágnesezés. Ronda foltos a kép, és vittem bele másik PTK-NTK-t. A hiba maradt. A tekercs ellenállása 30 ohm körüli, most ki kell csomagolnom az Örion(Westel) tévémet, hogy utánamérjek, de leginkább az nem világos, miért ennyire rondul el a kép.
Azt mondják, nem esett pofára a tévé, pedig nagyon maszkdeformáltnak tűnik.
Miután megmutattam, hogy a csavarhúzó lemágnesezővel tudok hatni rá, azóta egy jókora patkómágnessel rendezgeti a foltokat a képernyőn.
*******

2015. október 12., hétfő

Mi a vízkristály?
Hidrogén és oxigén, röviden HÓ.
Nem én vagyok ilyen okos, hanem Jásdi Kis(s) Imre.
Fel hő viszi az alkotó részeket, ott megfagy, és a hó hozza le. (hú hullik) Ha útközben elolvad, a leeső víz neve  esö lesz.
Pici része ez a természeti körforgásnak.

2015. október 8., csütörtök

A kiskakasom.... volt


Őt legalább megtaláltam.
Ott feküdt a krumpliföldön, és még a hullamerevség sem állt be. Szinte meleg volt.
Ma elmentünk Szilasra bevásárolni.
A kacsákat bezártam.
Előtte a ketrecüket meg kellett csavaroznom, mert elengedte a szögelés.
Egyébként meg szédültem, minden bajom volt. Semmi kedvem nem volt menni, de Nufi nehezet akart vásárolni. 
Szép és egészséges volt. Állandóan kukorékolt.
Akármi is volt, a két döghöz nem nyúlt hozzá a kert végében. A félig kopasz és lassú kitojt tyúk nem érdekelte.
Tennék le mérget, de a tyúkok hamarabb megennék, mint ez a látogató.
Most már eltemettem mindet.
Hát ismét nincs jókedvem.
Levezetésképpen ma délután nekiálltam a fáskamrát átrendezni.
Legalább kimerültem, és hamar elalszom.

*****************************

Azt hiszem, itt az ideje váltanom.
Európa özönben kapja a vándorok között a biztonsági kockázatnak nevezett erőszakos betolakodókat. Mi pedig étellel-itallal-fedéllel kínáljuk őket.
Reméljük, hogy nem lesz baj.
Most szépen megkaptam én is.
Vagy bezárom a madaraimat, és mérget, csapdát állítok fel, vagy lassan kiirtja a kedvenceimet.
A szerencsétlenek életét én fogom megkeseríteni, csak mert meg akarom óvni őket.

2015. október 6., kedd

A hiba

video
Vettem egy szélmérőt a kéménytisztítás ellenőrzéséhez. Meg a sörkollektor befejezéséhez is jó lesz. Szóval csak nem akar semmit mutatni. De kell a kereskedőnek róla video, hogy mit csinál, mert hátha csak nem sikerült jól kicsomagolnom.
Ezt úgy mutatom be, hogy egy működő biciklikompjuterből kiveszem az elemet, azt megmérem, hogy pont 3V, és azzal élesztem a szélmérőt.
Felvillan benne minden ábra, aztán többet semmire sem hajlandó.

2015. október 4., vasárnap

Vasárnap

Tegnap reggel korán keltem, és még a fagyközeli hőmérsékletű fáskamrában darázsirtó flakonommal felfegyverkezve megkerestem a fészket. Egy nejlonzacskóban ütöttek tanyát szivacsok között.
Telefújtam, és eltávolítottam a hívatlan lakóimat. Reggeli után megérkeztek anyuék, velük telt a nap. Diószedés, -vakargatás, a szokásos kacsakajakészítés. Ellenőriztem a kirakott tyúktetemet. Persze senki nem látogatta meg. Se kutya, se róka.
Egy Samsung tévét kellett megnéznem. Hang volt, kép nem volt. Mára hagytam, mert anyuékkal is elfut az idő, meg nem ötperces hibakeresést igért a készülék.
Reggeli után átlibegtem, kiporoltam, és beállítottam a segédrácsot. Most van kép is.
Amíg Nufi templomba ment, gondoltam, visszakötöm a műhelybe is a villanyt. A pénteki áramszünetet kihasználva átfűztem az ebédlőt a spajzig. Onnét a fürdőszoba falán keresztül megy a vezeték a kisműhleybe, de a vezeték nem mozdult. Gondolom, hogy a gázbojler kéménye miatt. Átlyukasztották a fürdő falát, és a magassága a vezeték csövét megsérthette, és bevakolták. Ott vésni kell majd. Márpedig a fürdőbe is be a akarom vinni a védőföldet, mert a mosógép is földelt csatlakozós.
De ezt csak gondoltam, mert megjelentek a fások. Hozták a tüzelőt.
Félbe hagyva a villanyozást, leraktuk a fát. Éppen kifordultak a kapun, Nufiék hazatértek.
Kiszedtem az ebédet. Leültem.
Csörög a telefon.
Péter hívott, hogy itt az Európa rádió, és riportot akar velem csinálni.
Én még poénkodtam, hogy a Videotonnak is van Europa Star és Europa Stereo rádiója. Ez utóbbiból van az ablakban is egy, csak a magnót kiszereltem belőle.
Kaja maradt az asztalon, gondoltam 5-6 perc, és megnevettetem a riportert. Ha már egy ilyen műparasztot akar látni, mint én.
No, ez a riport egy kicsit másról szólt. A református rádió riportere nem rám, mint csodabogárra volt kíváncsi, hanem a faluról akart hallani. Péter a pap, Sanyi bácsi, a gondnok, Arzén, a presbiter, Kriszti a kórusvezető,... és mindenkit nem fogok felsorolni... a lényeg, hogy nem is baj ez a vékony szalonnaréteg a bordám alatt, mert nem öt percet kellett várnom az ebédig.
De nekem az is élmény volt, hogy Péter egy szabadgondolkodót ültetett be a vallásosok közé. Vajon beégetem majd, mint ő a múltkor a libával Feri előtt, vagy sablonválaszokat adok? (2 hét múlva kiderül :-)
Mondjuk égetés semmiképp nem lehetett volna, mert nem élő műsor, csak én sem vagyok gyakorlott élő beszédben. Az Esztramos barlangban őrzött  magyar növénygénbankról nem tudtam egy értelmes bővített mondatot összehozni.
Javasoltam a kislánynak, nézze meg a blogomon a fényképeket. Pár éve lefényképeztem, és kitettem a táblát az egyesület épületéről, ahol nálam pontosabban fogalmazták meg a létesítmény paramétereit.

Nagyjából ennyi. Most pedig készülök becsobbanni a kádba.


Ez a két apróság pedig Dörmincs új alma. Nufi titokban fényképezte a padláson. Az anyját én tartottam fel odalenn, amíg Nufi odafenn lefotózta. :-)

2015. szeptember 29., kedd

Kezd elegem lenni

Tegnap már nem láttam a Kis Keselyűt. A második kopasznyakú tűnt el nyomtalanul. Ma reggelre a második kitojt tyúk hulláját vettem ki az ólból.
Amit én nevelek fel, az az állat úgy tűnik el, hogy semmi 'kiabálás'. Tolnyomok nélkül. A belassult, vagy beteg állatokat meg áshatom el. Pedig állítólag a vadak a selejtet ritkítják.
Kezdem elhinni, hogy 'kétlábú róka' jár be hozzánk.
De a vége az lesz, hogy a maradék baromfi állományt levágom, és betárazom a hűtőbe. Aztán elfelejtem az egész álltattartást.

2015. szeptember 28., hétfő

Megjöttek a cigányok

Gonosz cím, igaz?
A múltkor Jani beijesztette a síró nénit, hogy cigányok jönnek a szemközti szomszéd házba. Még csak nem is megveszik, hanem albérletbe.
Akkor végigszaladt a berzenkedés itt a soron, ám el is ült, mert nem jelentkezett a beigért  népes család.
Később családon belül szivárgott ki, hogy Jánosék fogják megvenni.  De nem szabad mondani senkinek.
Ez így is jó, sőt a legjobb, mert nem ismeretlen kerül ide.
Azóta többször is kérdeztem Mari nénit, mikor jönnek a 'cigányok', mert nem akartam kimondani, de  nekem is fúrta az oldalam, miért húzzák az időt a vásárlással.
Mari néni is megtartotta a titkát, csak visszakérdezett, tudok-e valamit.
No, a héten meg is mutatták az 'új' birtokot Jánosék.
Igazított a palákon, elvitte az egyik kitört ablakot üveget cserélni.
Vasárnap jött meg családostól. Kigazolták a kertet, leszedték a gyújtósnak jó kerítésmaradványokat, és betöltötték a teret.

********
Mi történt még a héten?
Pár napra lelassultam, de csak magamat okolhatom.
Le szoktam szedni a másnapi reggelihez a szőlőt este, és kinn éjszakázik a teraszon. Tálcával viszem be.
A kirepülő darazsakat pedig az ablakon újságpapírral hatástalanítom.
Az utolsó kör reggeli készítéskor a takarítás.  A tenyerembe szedem az almacsutka maradványokat, meg amit a mongol futó egerünknek szánok, az ablakból a lehullott darázsdögöket is.
Most volt közte haldokló is, aki bosszút állt.
A gyűrűsujjamon tolta be a mérget, de a csuklóm fölöttig dagadt a kezem.

*********
Ismét eltört egy kés a húsdarálómban. Az utolsót raktam bele, pedig a csalánhoz most csak az van zúzószerszámnak.
Végre elég merev a terménydaráló állványa. Azóta jóval gyorsabban tekerek le egy vödör kukoricát.

**********

Pár képet még felteszek Jánosékról reggeli után.  A nagy takarításkor készült a csapatmunkáról.


Jázmin és Mari néni. A dédunoka már majdnem akkora, mint Mari néni.


Bea, Erzsike, János és Norbi.
A munka dandárjában fényképeztem.
**********

Még pár szó Norbiról.



János legkisebb fia. A közelmúltban meglátogatott és egy kérdőívet töltöttünk ki együtt. Kihoztam az udvarra neki asztalt, én meg daráltam, préseltem a szőlőt.
Járja a Cserehát falvait egy kutató csoporttal. Ő a szociális munkás, vagy micsoda, majd megkérdem pontosan, a Miskolci egyetem hallgatói és egy tanár jött még.
(De akár kommentben le is írhatja.)
A kérdéseket végig mulattuk Norbival. Biztos lehetett volna sírni, meg nyafogni is.
Ildi kapta az egyetemi okító 'nénit'.
Volt olyan kérdés is, amiben megkérdezték, miben kellene változtatni, és hogyha kapnánk ide 100 millió Forintot, mire költenénk.
Mindketten azt válaszoltuk, hogy  ne hozzanak ide 100 milliót.
Ami nem itt jön létre, az csak ellenségeskedést, irigységet szül.
Ennek a vidéknek pont ez az értéke.
Aki gazdálkodással, termeléssel, kölcsönök között fuldoklik, az maga választja ezt a gazdag világot.
Aki a maga erejében tud gyönyörködni, az közelebb jut a boldogsághoz.

2015. szeptember 22., kedd

Szomorú napok

Újabb két kacsa.
Amikor anyuékat kísértük az állomásra, eltűnt Lusti. Kerestem sokáig, de már 'megnyugtattak' , hogy róka vitte el.
Tegnap pedig az a kis tépett jószág unta meg az életét. Bár az utóbbi napokban Nufi behordta az ágy alá éjszakára egy kalitkában, és különórákat adott neki, tegnap az etetésnél a többiek megtépázták, beletaposták az etetőbe, és mikor kimentettem, magára hagytam. Nufi fél óra múlva hozta lekonyult fejjel.
Kihűlt. Bár még a kezemben éreztem a szívdobbanását, és megpróbáltam felmelegíteni. Nem sikerült. Feladta. Pár perc múlva megüvegesedett a szeme, és vihettem a gyümölcsös földjébe, végső nyughelyére.
Már csak a fele van a nyolcnak. Itt nem csak az őszi levelek hullnak, hanem Nufi könnyei is.
Pedig olyan akaraterő volt ebben a kicsiben.... A csapat otthagyta, mert gyorsabb volt, ő meg annyira futott, felborult, ha felemeltem, a lábaival evezte a levegőt, hogy utolérje a nagyokat. Letettem, és sokszor lábra állni sem maradt ereje.
Este, amíg Nufi fürdött, itt kiabált a kalitkából. Oda kellett hasalnom hozzá, és beszélni hozzá, amíg megnyugodott.
Talán most is ezt kellett volna tennem.

2015. szeptember 16., szerda

Akad a lemez

Volt nekem mikrobarázdás hanghordozót olvasó lemezjátszóm. Ha a kopás a lemezen két barázda között összesimult, és ismételt, ismételt, ismételt, ismételt, ismételt, ismételt, ismételt, ismételt...
amíg odaértem, és tovább billentettem a karját, vagy igazítottam a következő dalra.
******
Most is hasonló érzésem van.
A tévé közvetíti a bevándorlók áradatát, és  a politikusaink kapálózását.
Az Elektrotanya is ezen forrong. Van egy 'hivatásos ellenkező' ,  aki simán befogadná őket, mert idejött százhatvanezer, elment kétszázezer, még mindig minuszban lennénk.
A másik oldal sikoltozik, mert Franciaországban is vannak már 'fehéreknek' 'őslakóknak' megközelíthetetlen városrészei, a skandináv államokból idézik a 2-3%-nyi szinesbőrű nemi erőszak-statisztikáját. Ez a pár tökös fiú több, mint a felét;  tehát a kisebbség követi el.
Nufi legfőbb visszatérő észrevétele, hogy nem együttműködők.
A 'fingerprint' ellen lázadoznak a legjobban.
Amikor apám halála miatt jártam a német nagykövetségre, épp egy magyarországon élő srácot regisztráltak, hogy német állampolgár is legyen. Odakinn született, de itt él, s nem is beszél nagyon németül, de ki tudja, mire lesz még jó alapon.
A lényeg, hogy azonnal ujjlenyomatot vettek tőle, s ahogy már a média megszellőztette, a következő személyi azonosító okiratunkban nekünk is lesz.

A legfélelmetesebb mégis a gátszakadásra hajazó áradat, és hogy egy pár hét alatt egymás torkának estek az európai kormányok.
Amit Szerbiának szabad, azért Magyarországot ördögnek kiáltják ki. Az osztrák és a német kancellár tegnap tévé előtt összevigyorogtak egy kézfogásra a tévében.
Erre a pózolásra mi szükség volt?
Románia vezetése kijelenti, hogy neki nem tetszik a kerítés az alföldünk végén. Náluk emberségesen bánnak mindenkivel.
Helyes. Újra minden szomszédunk kedvességéről meggyőződhettünk.

Nekem volt nem is oly rég egy megjegyzésem, hogy a gyökérnél kellene kezelni a bajt. Szíriaban, afgán földön, stb.
Érdekes módon a belgák is hasonló módon gondolkodnak. Vagy csak az B kormány mondta ki?... illetve az oroszok pedzik még egy közös fellépés összehangolását.

2015. szeptember 13., vasárnap

Őszi hétvége

Itt járt Mészáros János Elek. Jótékonysági koncertet adott a református templomban.
Gyönyörű hangja van, és kicsit naivnak tűnő, de határozott világnézete kedves embernek mutatja.
A zeneszámok aláfestése apró rádiós CDjátszóról szólt. Az utolsó dalt kivéve nem volt zavaró. Én szívesebben hallgattam volna aláfestés nélkül (akapella), de nem a zene zavart, hanem egy ilyen hang megérdemel élő zenekart, vagy  a teljes teret.
Ebben a kicsi templomban nincs szükség hangosításra. Nufi inkább szobának érzi, nekem meg nincs sok emlékem a nagy templomok hatásáról, nekem ez is nagy. :-)
/Tudom, hogy a nagy templomokat azért építették, hogy az ember érezze, mennyire kicsi, mennyire senki. Ez a református templom meg még nem a gótika megalomániájában épült, hanem árpádkori lelki élet gyülekező központocskája./

*******

Mára a nagyobbik cserépkályha sarkát tervezem kibontani. Ott, ahol a fugák között füstöl. Van megkevert, felhigított agyagmasszám vödörben, és még utánpótlás is a cserélt villanyoszlopok tövénél.
A jövő héten jönnek anyuék szüretelni, és ha hideg lesz, a hátsó szobában is be kell gyújtanom.

*****

Nufival megbeszéltem, hogy építünk egy kisebb csűrt. Akkorát, hogy kényelmesen beférjen a Honda, és a két oldalán behálózom, és a túlnyúló tető alatt a felvágott tüzelő száradhat. Egyúttal téli oldafalat is kapok a kocsinak a tüzelőből, s tavaszra meg vagy elfogy, vagy nem.

Szentandráson van egy srác, aki meg tudja ácsolni.  Tüzépen veszek jó nagy U vasat. Bebetonozom a hat oszlopának a talpát, és abba állítom a vastalpat. Az U-vasba röztítem az oszlopot, hogy ne tudja a fa felszívni a vizet,
Nem én találtam ki, Péter autóbeállójáról vettem az ötletet.

********

Újraolvasom most Tóth Feri könyvét.
 

2015. szeptember 10., csütörtök

Van, ami nem rögtön esik le

... most például a jézusi megoldás. Hogy kell-e adót fizetni a császárnak.
Eddig úgy tudtam, hogy add meg a császárnak, ami a császáré, az annyit jelent, hogy amit én hozok létre, az az enyém, nem a császáré, tehát nincs mit adnom belőle.
Péter meg azt mondta, hogy a kereskedők a pénzzel játszanak, s azon ott a császár képe. Ha a császár pénze, akkor jár neki.
Igazi politikus megoldás. Nem mondta, hogy ne fizessenek, mert akkor a hatalommal ütközik. Azt sem, hogy adjanak, mert akkor a tanítványok fordulnak el tőle.
Ezért üldözik ma a kalákát is, mert nincs benne pénz. Nem jár belőle a hatalomnak.
Tetszik ez az értelmezés is.

2015. szeptember 8., kedd

Kitojt tyúkok

Öten vannak.
Már elneveztük őket menekülteknek.

Hihetetlenül csúnyák. Tolluk alig, és a tarajuk lóg, a fenekük piros, a lábukon a bőr áttetszőn sárga. Nem olyan, mint akik itt nőttek nálunk.
Irénke mondta, hogy jók, neki is így kerültek. Valóban, aki nálunk kotlott, az már tollas, tyúkszerű látvány.
Tegnap még ládában éjszakáztak, ma összezártam a többivel. Igaz, nappal volt az 'ismerkedési est', vagy gólyatábor.
Némi kakasvillongás után ki-ki elvonult a maga világába, és csipegetett, amit talált.

Megjött az egérinvázió. Már három törpére léptem rá. Egy a fürdőszobában, kettő az előszobában és egy a kamrában. Akkor négy. Egyforma kicsik, és a kamrai beleesett a műanyag vödörbe. Őt volt a legegyszerűbb megfogni.
A fürdőszobában a mérlegek közé bújt, onnét az ajtórésbe. Ott a porolóval nyomtam szét a fejét. Nufi most ragasztót ken papírokra, és nagyon rossz hangulata van. Pedig szereti az őszt.

Péter allergiás Az utóbbi napokban reggelre nekem is jelentkeztek a tünetek, gondoltam, kipróbálom, amit korábban hallottam a jutubin. Parlagfüvet főztem meg teának. Tegnap és ma megittunk egy-egy bögrével.
24 óra után még nincs sok változás. Illetve ha benn vagyok a szobában, és lefekszem, már nekem is folyik az orrom. Eddig még csak jelzett.
A hatásmechanizmusát még nem tudom, lehet, hogy sokkterápia a szervezetnek.
A csalánnál már működött, és aki mesélt róla, az a filmben is ette a növényt, tehát és nem drága gyógyszert akart valakire rásózni.
Mindegy, ez a hit próbája. Ha hiszek benne, akkor a szervezetem is arra készül, hogy legyőzi a tüneteket. Akár placebó, akár más módszer, egy hét keserű növényfőzet kibírható, és még egyikünk sem agonizál a kispárna csücskét harapdálva.

Megérkezett az USB programozó kütyüm is. Délelőtt még nem volt időm a kezelő proggit összevadászni hozzá, most sikerült.

2015. szeptember 2., szerda

hőség

Rábukantam a biblia szabadegyetemre a jutubin.
A dög meleg bekergetett a szobába, nem nagyon tudok munkát végezni.
Egyenlőre nem találok szavakat, csak a meglepetésemről akarok írni. Tóth Kornél Frigyes után, és Tóth Feri után Mózes könyvéről egy egészen más megvilágításban hallani a világteremtést...
Ahhoz, hogy ezt a változatot be tudjam fogadni, biztosan hipnotizálni kellene.
A deutérum csökkentés elve a bibliában sokkal érdekesebb történet. Bár a végébe belealudtam, és a Mozilla azért lépett tovább a szabadegyetem előadására.
Átnéztem Péterhez is. Kisfia az első napot töltötte az iskolában. Nem volt hosszú beszélgetés. Egy kávéfőzésnyi. Autóba pattant, ment a kölökért.
Még felszereltem a csillárt a másik szobában is. Az utolsó konnektort Béla szobájában,
Irénke megjárta Budafokot. Belefutott a Keleti pályaudvaron a nagy tömegbe. Két napig etettem a baromfikat náluk, tegnap jött el a kulcsáért, és mesélte a kalandjait.

***
Csapongok:

Azon akadtam ki tegnap, hogy az előadó, dr Tokics Imre kijelentette:
"Megfigyelték és megfigyelték és következtetéseket vontak le, hogy az a nemzet, aki a saját maga törvényébe,.. alaptörvényébe beépíti a tízparancsolatot a tízparancsolat elemeit az alkotmányába, az a nemzet fejlődőképes."

Hát ezt jól betartották.

 """"""""""""""""

Tóth Kornék Frigyes 

1. parancsolat


 20,2: Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
 20,3: Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.

A legelső szempont a kőbe vésett parancsolatokban a hatalom elsődlegessége. Az első része a parancsolatnak egy ténymegállapítás, a második része maga a parancsolat, egy tiltás. A ténymegállapítás először is megtévesztő. Miközben a szabadítást hangsúlyozza a szolgálat házából, elfelejti megemlíteni azt a nem mellékes körülményt, hogy a megszabadított népet a szolgálat házába kívánja átvinni. A nép valójában nem szabadságra lesz elhívatva, hanem csak a felettes hatalom lesz a feje fölött lecserélve, a Fáraó helyébe az Ismeretlen Intelligencia csücsül, és ezzel a nép szabadsága még csak átmenetileg sincs biztosítva. A ténymegállapítás továbbá leszögezi azt a vezérelvet, amelynek alapján minden rendelkezés, előírás vagy tiltás a továbbiakban értelmezésre kell, hogy kerüljön, tehát a hatalom biztosítása és megszilárdítása egy választóvonal lesz aközött, amit a törvény jónak vagy rossznak ítél, előír vagy megtilt, cselekvésre kötelez, vagy büntetésre méltat.

 """""""""""""""""""""""

Rögtön az első idézet, és a politikusok párhuzama. Kihoztak a KGST-ből, és bevezettek az EU-ba.
Jobb szolgaság lett? Előtte a munkáért volt betevő és fedél mindenki feje fölött.

De ez csak a legkikiáltóbb párhuzam. 
Most nem is rágom tovább. Csak hagyom ülepedni.

2015. szeptember 1., kedd

Áramszünet-szünet


Kicserélték a villanyoszlopokat itt a faluban. Reggelente fél nyolc körül lekapcsolták a feszültséget, és fél négy körül vissza.
Addig én is húzgálhattam itthon a kábeleket.
A konyhában volt a legfontosabb, és a szobákba is áthúztam a konnektorokhoz 2.5mm2 -es rézkábelt a falban.
Béla szobájában a csillár felé nem mozdult a vezeték, a mi hálónkban már meg sem kíséreltem. A hátsó szobában is van befalazott kábel, de ott kikerültem. A teraszon pedig viszonylag egyszerű dolgom volt.
Két kapcsolót besüllyeszettem, meg egy konnektort is. Elmondva nem túl sok, de a külső világítás meggondolkoztatott.
Három kapcsolóval lehetett felgyújtani a villanyt. Most csak eggyel. Miért?
Mert más fázis került a két ágra. Ez még nem lett volna baj, mert be is húztam neki plusz egy madzagot, csak az óra felől még egyet kellett volna. Ám fogyasztásmérő felé gégecsőben jut a kábel, és ha nem másikkal húzom be, akkor esélytelen behúzószalaggal átjutni rajta.
Maradna a vésés, amitől Nufi szívinfarktust kapna, tehát a végleges megoldás festésig elnapolva. Illetve van még egy lehetőség, ha visszahúzok egy madzagot a másik oldalról a régi bergman csőben, de most ez sem vonz.
A fürdőszoba és a spajz az MM falvezeték miatt szintén csak véséssel cserélhető. Pedig vizes helyiségbe mindenképpen szeretnék védőföldvezetéket.
Ez valószínűleg a Kapanadze generátor bekábelezésénél oldódik meg. Akkor a saját földelésem a műhely felől húzom át.
Ma már a lámpám kell csak feltenni a másik szoba gerendájára, és takarítani.
No meg festegetni a visszavakolt foltokat.
Nem gipszeltem, hanem volt itthon csemperagasztóm, azzal vakolgattam vissza a lehullott helyeket.
Hoztak azóta még három szekér fát. Meg a fanyűvőszerszámot javítani.
Úgy látom, a pillangó szelepe nem mozdul a billentyű húzására. A szívató teljesen kinyitja, vagy bezárja, de a gombja nem. A hibajelenség pedig: Beindul, aztán megáll.
Jásdi Kis Imre könyve azóta sem érkezett meg. Nem is válaszol a levelemre. Becsapva érzem magam.
Az AM generátoromhoz megérkezett a célintegrált ármkör. Az tovább haladhat.
Ma még esélyem lehet felhelyezni a csőre az első vízkőmentesítő kütyüt.

2015. augusztus 22., szombat

ismét fá-zom

Már a negyedik szekér fa dőlt be hozzánk tegnap, ma pedig nekifogtam egy vidám metélkedőnek.
A vékonyabbját felaprítottam. Amit ávitt az asztali körfűrészem. Elrakni még nem lehet. Hasogatni is kell. Bár nem mindet. A tavalyi bőven elég lesz etélre, és ha sikerül kifüstölni a darazsakat, akkor átrakom a fáskamrát is.
Egy már megcsípett tegnap, és most kezd dagadni. Estére hagymát fogok rátenni.
A boltban vettem rovarirtót, és ha ráfújtam egy darázsra, akkor leesett. Már csak rá kellett taposni, de a fészekhez kevés lesz, és elég nagy légtér.
Ki tudtam hozni a fűrészasztalt, addig beszórtam a fejem előtt a levegőt, de nem életbiztosítás.

2015. augusztus 20., csütörtök

Az első krumpli

Az eső lemosta a 'sarkát' a krumpliültetvényem egyik darabjának. Felszedtem a növényt, és ez a legnagyobb gumó.
Tehát ha összeszámolom, akkor szénából vízből, kacsaszarból és napfényből lett.
Ennyi volt egy növény alatt.
Ma pedig megesszük.

2015. augusztus 19., szerda

2015. augusztus 16., vasárnap

Szó-rakózás a szóragozás, vagy csak szórakozás?


Ilyen gondolatok között ébredtem valamelyik reggel, aztán nem írtam meg a bejegyzést. Talán nem jutott rá idő.
Tegnap pedig rákerestem a guglival. Megtalálta.
 Ezt sem én fedeztem fel.
Beletörődöm.
Tegnap felavatták a felújított református templomot. Sok meghívott vendég volt, a falu népe kiszorult a templomkert sátraiba. Nufi elvitte Bélát, s bár volt kivetítő is, nem sokat láttak belőle. Nyári napon szabadtéren nem könnyű a napnál nagyobb fénnyel rajzolni a fehér vászonra.
Nekem különleges feladatom volt. Én voltam a vécésnéni. Meg is néztem Kis Manyi felvételét a jutubin. Nehogy valamit rosszul csináljak.

A könnyítésre kijelölt hely a volt iskola épületében van. A templom hátamegett. Én meg kiültem olvasni elé.
Péter kis teatralitást vélt benne felfedezni, hogy bibliát olvasok, de lelomboztam, mert Dümmert Rezső Árpádok nyomában c. könyve volt nálam.
A szertartás alatt nem volt vendégem, csak a Martonyi vendégek sofőrje jött be hozzám beszélgetni.
A nevét nem jegyeztem meg. Ő katolikus, és nem érdekelte a református szövegelés. :-)
Az olvasásból így nem lett semmi.
Délután pedig meghallgattam Szántai Lajos újabb beszédeit. Ezek most nem felkészült előadások voltak, csak a szokásos lelkesítő szózatok.
Estére megállt Nufi monitorja. Nem lehetett bekapcsolni. Szétszedtem a kapcsolóját, kitakarítottam, és kipróbáltam.
Jó is volt, amíg be nem dobozoltam a készüléket.
Majd ma kivallatom, mi melegszik túl benne,
Addig megkapta a javításhoz használt kis IBM lcd-met.
Ez sem jó neki, mert nem lehet rajta fényerőt szabályozni, de remélem, nem kell sokáig szenvednie vele.
Mi történt még a héten?
Áthoztam a nagy vasasztalt, mert szeretnék a daráló alá valami mozdíthatatlan állványt.
Ismét hoztak fát, és ismét nem szólt előre senki. Azaz az udvar közepére telepített kacsakarám, a vizes eszközök, és  minden útban volt. Aprópénzben kellett összeszedni a rávalót.
Anyuék szombaton voltak itt. Hoztak ps/2 egeret. Nufinál az is elkoszolódott. Amíg kipucoltam, odaadtam az enyémet, de az USB-s ,és szaggatottan megy a gépén. Kellett neki az új.
Megrendeltem a vízkőmentesítő kitet. Magunknak és Magdiéknak is. Ha Nufi átutalta a pénzt, akkor 1-2 nap alatt elhozza a futár. Jobb ez így, hogy mindent megkapok csomagban, mert mire utánajárok, meg nem lesz egyforma, meg ...Lehet, hogy a kicsit drágább lesz olcsóbb.

2015. augusztus 14., péntek

2015. augusztus 7., péntek

Péter ma nem érzi jól magát

... Nufi napok óta a gyomrával elégedetlen, én meg lábadozom a gerincemmel.
Tegnap már terápiás céllal ültem oda a darálóhoz, hogy apró modulatokkal kezeljem ki magam.
Holnapra pedig ki kell ürítenem a konyhát, mert jönnek anyuék.
A rossz Orion tévé miatt már minden eszközt bevetettem, még a 100 megás szkópot is átcipeltem, meg eepromot írtam, és még mindig nem tudom a hibáját.
A procija nem tud írni-olvasni az I2C buszon, vagy valamelyik periféria nem válaszol?
Még azt nem ellenőriztem, hogy az FF-el teleírt eepromba menti-e a változásokat.
Sajnos csak akkor lehet belerakni, ha már bekapcsolt a készülék, különben nem válaszol a gombnyomásokra.
Tagnap még átrobogtam a távirányítójáért is. Kipucoltam, de be is lassult a 40foktól a szervezetem.  Nyár van.  Ez meg így jó.
Este még a tyúktraktort is eltörtem, azt is javítani kellett. Jó, legyen kacsakarám. Akkor pontosabb a leírás.
Ma délelőtt boltot jártunk. Editnél áruátvétel volt, várni kellett.  Bélát beparkolta Nufi a boltudvaron a gólyafészek irányába, de műsor onnét sem jött. A lakók békázni voltak biztos.
Átlátogattam Péterhez is, legalább tudtam címet adni a bejegyzésemnek.
Direkt nem említem MJ-t, mert titokban tartja, miféle nyavalya tartja ágyban.
Javulást kívánok neki, és megigérem, nem mondom el mindenkinek, csak Nufinak olvastam fel a levelét.

2015. augusztus 6., csütörtök

Attilára gondoltam, amikor megláttam


... meg magamra. Ilyen könnyedén hajolni... álom.


2015. augusztus 1., szombat

Itt az idő, s a messiás

Tegnap meghallgattam Kosdi Tamás két részes videoját. Az utolsó negyed óra még hátra van, és eszembe jutott, hogy amikor antennázni jártam, állandóan a háztetőkön lógott a szemem, és amikor kis Polszkiba ültem, felfedeztem, milyen sok van az utakon.
Borbola János megtalálja a Szent Koronán a már Egyiptomban használt írásjeleinket, és így tovább.
Az a felbecsülhetetlen gazdagság, amiben lubickolhatunk, létezik a vallásokban, de még a(S)z'ámítástechnikában is. Hiszen ideje volt annak is, amikor Z80 assembly kódokat láttam a rendszámokon az előttem haladó járműveken.
De elegendő visszatérni párszáz évet, és ráhangolódni a kor nyelvezetére. Az akkor logikus világszemlélet életre kel.
De vajon csak egy emberben?
Ez az előadás az égi vezérlés csatlakozójának tekinti a régi Magyarország  legfőbb uralmi jelképét.
(Lám, már megszemélyesítem az előadást is. Több, mint az előadója?)
Ez a felgerjedt népvándorlás is lábra állt... - vagy inkább lábra állított - RESET eljárás Európa szellemi felsőbbrendűségérzet programjára.
Ahogy a születésnapom is amerókának létrehozott kelepce. A sötétbőrű népesség aránya túllépi az 50%-ot, muszáj volt kidogozni a csiprendszert, mely lassan gondolati rendőrséggé fejleszthető.
Európa közepe pedig hiába kapálózik, mert az ideterelt sok szinesbőrű mellé már hadgyakorlat címén tankokat telepítenek a tengeren túlról.
A túlélés pedig messiásteremtés, a szabad belső lény létrehozása mindenképpen, aki felügyeli a beáramló tudatos ferdítéseket, s megszabadítja a gondolkodást. Az elme önmagát újjáteremtő képességét.
Ugyanakkor látom a gaz és haszonnövény hasonlatát is. Mert a gaz sokkal szaporább, gyorsabban nő, sokrétűbb, és életképesebb. Csak az ember tudja megfékezni a haszonnövény megerősödéséig a környezetet.
Illetve nem szoktuk megvizsgálni, vajon mekkora esélye van nélkülünk.
Hát most ömlik be a sok gyommag, és kertészkedhetünk. Vagy átállhatunk az újdonságok fogyasztására.

2015. július 30., csütörtök

utazónap








Nem lesz hosszú bejegyzés.
Ma voltunk Péterrel Felsőtárkányban a templom restaurátorát elhozni. Utolsó simítások, adminisztratív megbeszélések, a templomot rövidesen felavatják.
Kicserélt tetőszerkezet, új padok és eredeti fényébe helyreállított szószék a koronájával, a Mózespaddal, meg a karzat korlátjával és a friss vakolat  ráfért már az öreg templomra.
Ez a képsorozat az úton csattogtatott képek, a restaurátor otthonában látott láda és pad, illetve kis társaságunk emlékét őrzi meg, amíg ez a blog él.