2015. január 30., péntek

három Psycho után


Megnéztem újra mindet.
Élő történet. Közben eszembe jutott, hogy Péter megkérdezte, hogy vehették fel a zuhanyt. A kamera nem lett vizes.
A második részben látszott, hogy nem minden lyukon jön a víz. Másrészt a zuhanyrózsa ha felfelé áll a kamera alatt, akkor irányított lyukakkal kifelé hordanak a vízsugarak, meg elég távol is lehet a lencse. Ráadásul csak rövid képsor volt. Én biztos így venném fel.
Most láttam másodszor. Szinte semmire nem emlékeztem belőle. Először nem fogott meg. Talán most több csűrcsavart találtam meg.
Érdekes módon az első lány volt a legszebb, és mégis mindegyiket az elsőhöz hasonlónak vélte a főszereplő.
Vajon, ha az utolsó lány balesete kiborítja neki a bilit, és nem jön a riporter, talán akkor is szétszaggatja a régi múmiát, és kitömi az új halottat.
Lehetne végteleníteni a történetet. Egészen az öreg bolondig.
A három filmből a középső tetszik a legjobban. Jól forgatja a szereplőket az öreg H.
Eszembe jutnak azok a Bóbitás történeteim, amit direkt ugrattam át hol egyik, hol másik szálra.
Itt pedig láttam, hogy csinálja egy profi.
Nufit nem hívtam megnézni. Nem szereti a borzongató filmeket.
Pedig a kosztümös, izgalmas berendezésű, sok helyszínen játszódó történetek érdeklik őt is.

Ezt a fajta kettős ént nem tudnám megírni. Az én életemben nem agresszió volt a bosszantásom vége, hanem vagy kivonultam abból a légtérből, vagy jógalégzést erőltetve kilassítottam az elmém a valóságból. Aztán egyszercsak vége lett.
De biztos nem is volt olyan feszültség az életemben, mint Hichcocknak.
Este még folytatom a Bibiliaolvasást. Jó volna legalább a Mózes harmadik könyvéig eljutni. Mindig belealszom. Tegnap a frigyláda leírásakor homályosodott el a betűfolyam. Leoltottam a lámpát és aludtam is azonnal.

Moziból hazafelé

... kedvet kaptam a fényképezéshez. Nufi még okított valakit fejhallgatóval a fején, és én visszasurrantam a hóesésbe.
Ez a kép tetszett meg igazán, a többi bemozdult, bár Nufi szerint van hangulata. Mármint a többiek is.
Ez a templomkert fája, és a kerítése.

És itt a templom is. Méltóságban tekintett le rám. Nem zavart el, Letámasztottam a kis gépet a kerítésére, és vaku nélkül kattogtattam.


Ez már nem olyan jó, csak a fények, a hangulat érzékelésére illesztem ide.

 Ez jobbnak tűnik.
Szabadkézből majdnem jó. A házunk, és a szinte szűz hó. Csak én lépdeltem össze.

A kép címe, hogy Nufi dolgozik. Vagyis ég a lámpa. Az ablakunkból a LED fényforrás hideg fehér fénye más, mint az utcalámpa pirosas pásztája.





Nem tudtam átröppenni. Látszanak a lámnyomok.
A szőlőindák is menyasszonyi ruhát öltöttek.


.....
Ennyi volt a kirándulás itthon.
:-)

2015. január 28., szerda

Amikor egy tévé okosabb nálam

Rossz érzés.
Kicseréltem benne sok kondenzátort, és napokig üzemeltettem. Aztán összerakva is. A hiba vissza-visszatért.
Visszaraktam az összes eredeti alkatrészt.
A tévé hetekig ment hiba nélkül. Aztán újra kezdte.
Félretettem, tegnap meg ma bekapcsoltam, és semmi baja. Ma egész nap üzemelt.
Közben fűtöttem, egeret javítottam, kimostam a legújabb szerzeményem előlapját. Laci bácsi hozta öreg rádiómagnó. Sharp. Törött antennával dohányos kátránybavonattal, de a gombjai épek, és elég nagy hangzórói vannak. Jó lesz a másik házba kossuthot hallgatni. Mármint déltájt szokott vala irodalmi műből felolvasás. Nyárról így emlékszem.
Ma még valahonnét rákeveredtem egy történelmi vitázó oldalra, s végighallgattam. A második elemzőnél bealudtam, de a szerzőt és a 'támadót' feszültem figyeltem. Az utolsó öt perc még eztán jöhet, Nufi tanított, ezért félrevonultam, meg a Padányi Viktor Szumir nyelvrokonságot felfedező írását olvasgattam. Nála kezdem érezni az összecsengést először. Mármint írásból. Dudás Rudolf könyvéhez még nem nőttem fel.
Miért ez a csapongás?
Időnként ki kell üríteni egy javítási gondolatmenet helyét, és más programot futtatni. Holnap pedig újra szétkapni a tévét.
*******
Na itt van még egy leporolt írásom. A '90-es években busszal jártam dolgozni, és ha kevesen voltak, lecsüccsentem, s  papírra vetettem, majd később számítógépbe írtam át.
Ezek a nagyon kurták biztos Tétény és Kelenföld között keletkeztek.
*******

Bement.
Most mit csináljak?
Eredetileg csak levegőnek indult. Egy buboréknak, ami csavarta
a gyomromat, és most le kellene szállnom.
De hát annyi ember van a buszon.
Majd a végállomásig még van idő. Ott majd kevesebben lesznek.
Jesszusom! Egy egész iskola áll a következő megállóban. Meg
még piros lámpa. A végállomáson meg mindenkinek le kell szállni,
és onnét még 10 km hazáig.
De a kölykök úgy fognak röhögni rajtam, hogy biztosan elsüllye-
dek.....
Hátha moziba mennek. Meg a végállomástól nem messze a park-
ban le lehetne venni, és ...
de hát azt a parkot már feltúrták, és ...
... és ott a gödörben.....
 - Mondja! Maga ilyen büdös? - áll meg fölöttem egy részeg. - vagy
kintről jön? Be.. behúznám az ablakot.
Részegnek fogom magam tettetni. Azoknál ez természetes...
 - De mégis magából jön. Összeszarta magát?
Felpattantam a helyemről, és a megállóban a busz ajtaját feltépve
ugrottam a friss levegőre... Hhhhhhhh.....

 - Ébresztőőőőő! Kisfiam! Gyerünk. Egy munkahely már nem az is-
kola! Gyerünk gyerünk! Igyekezz már. És bezárom az ablakot, mert
tisztítják a csatornát a ház előtt. 



És itt egy fénykép a nap hőséről. Ma Nufi olyat csinált, ami titok, de én büszkén nézek fel rá érte. Ez az elkerülő útja Komjátinak. Én csak K0 (kánullásnak) becézem. A háttérben pedig a hegyek.

2015. január 27., kedd

Régi írásom. Nosztalgiázom?

 Agglegény

Megérintett. Már éppen elhúzódtam volna, és kerestem valami jó alibit, valamit, amiért észre sem venné, vagy legalább nem érezné, hogy... vagy hogy azért.
Aztán mégis hagytam. Melletem ült a buszon, szoknyája engedte szétnyílni combjait, és teljesen kényelmesen ült.
Nem volt izgató. Semmi szépség, arányosság, amit nőben észre vennék. Talán azért van hosszú szõke haja, meg olyan borzalmasan nagy mellei, hogy a természet valamit törlesszen.
Láttam, hogy kommunikálni kíván. Papírzsebzsebkendõt fog kérni... vagy megkérdi mennyi az idő. Könyvet, újságot remél, amelybe lopva átpillanthat. Rövidesen le fogja ejteni a szatyrát,.. kulcsát,.. valamit, amitõl én, az udvarias férfi felé fordulok.
Legalább most volna nálam valami műszaki könyv! Az kellően riasztó. Egyetlen
pillantás, és vagy tekintélyt, vagy férfifennsőbbrendűséget hirdet, meg azt, hogy nem érdekel a világ, lám én még itt is dolgozom, tanulok, bármi hasonló.
De most üres a kezem.
Rám nézett.

Kicsit elhúzódtam, hátha le akar szállni. Ő elmosolyodott, és annyit mondott:
 - Ma együtt szállunk le. 
Ez a nő tudja, hogy én hol szállok le? Persze. Csakhogy tovább szokott menni. Ezért máskor is nyugodtan melléülök. Õ belül, az ablaknál, én meg az utasok felől. Az öt munkanapból háromszor biztos.
Megmentő közeleg. A lépcsõl legalább százéves néni, reszketõ bottal a kezében, és erre nézett! Juhéj! Átadom a helyem.

 –  - Angyalkám, add át a helyed a néninek! - szólt az elõttem ülõ kislányra útitársam, mintha valami iskolapadból figyelmeztetné  az alvó diákot, akinek a tanár a nevét már felolvasta a naplóból.
Zsebredugtam a kezem, hogy legalább egy tollat bányásszak elõ, meg a bérletemben is marad régi szelvény,  azon mindenféléket lehet jegyzetelni.
Semmi. Egy árva cerka, egy tollbetét, radírgumi, leszakított fûszál sem akadt a
körmeim alá.
Üvölthetnékem támadt. Belül dörömbölt a kisördög, hogy én nem akarok ezzel a tehénnel megismerkedni, és legalább azzal a ragadós szemeivel  ne bámulna a szeme sarkából,  és  inkább gyalog járok ezentúl, vagy túlórázok minden nap,
csak  most szabaduljak.

  -– Tudja, hogy hanyadika van? - nézett rám a tehénszemû Héra kékségével. Feketére húzott szempillák, a ki tudja hány fok meleg  már összemosta kicsit a
kék szemfestékével.  Egy szõke nõ egyébként se emelje ki sötét színekkel a szemeit, mert borzalmas.

 –-  Nem tudom.  - feleltem majdnem mogorván, és próbáltam ismét terepszínt ölteni.
 –-  Akkor majd én megmondom.  21.  Az anyám születésnapja.
 – - Gratulálok. - motyogtam az orrom alatt,  de semmi kérdés, hogy hányadik, és még a fejem is a szemközti tinilány melleire fókuszáltam. A kis szeplõs baba nem láthatta, mert a fejével egymagasságban egy csellót tartó barátnõ állt a hangszerével együtt jó maszkot, jó búvóhelyet jelentett. Meg egyébként is az autonómiám visszaszerzése volt a cél.
 –- Anyám ma odaköltözött maga mellé a földszinten.
Püff. Akkor ezentúl  hivatalosan létezhet a közelemben.
 - – És szeretném elkérni a telefonszámát, mert esténként felhívnám, ... persze csak, ha nem zavarok.
Nem? Nem zavar? Esténként? Ott nálam?..
  -– Tudom, hogy egyedül él, és hajnali kettõig is égni szokott a lámpája. Tudom, hogy hol dolgozik, meg azt is, hogy verseket ír.
Ez nem lehet igaz. A születésem pillanatát  nem számolta ki?
 –  - Azt is tudom, hogy a szűz jegyében született. Most meztelennek érezheti magát. Ennyire nem kellene megijedni! Nem örökre akarom. Pár hétig csak, ameddig bekötik neki is a telefont.
Ez jó. Még mindig nem szóltam egy szót sem, csak megkapaszkodtam az elõttem ülõ széktámlájába. Nem akarom. Ezt a nõt, az anyját, a pereputtyát, és senkit. Nem akarok átjáróházat a lakásomból, és reggelente nem fogok azért mindig beágyazni, mert valaki bejön a szobámba, és odaterpeszkedik, és ráül utcai ruhában az ágyneműmre, s még beszélgetni akar arról, hogy mit főzött, meg utána még bevásárolni is nekem kell majd, meg hol fahéjért, hol tejfölért dugja be az orrát, és amikor végre hazatérek valakivel, akkor a telefon átrendezi az életemet... De azt fogom mondani, hogy nem fizettem, és kikapcsolták...
– - Tudja, én postán dolgozom, ismerem az adatait.  A mobil drága lenne,.. ugye számíthatok magára! Sõt a számát is tudom. De mégiscsak jobb megkérdezni. Mégsem olyan tolakodó.
Méghogy nem tolakodó. Hát micsoda? Egyenesen a csöndes kis világomat irtja ki. Egy elefánt a porcelánboltban. Nem jó. Egy macska az egérlyukban. Kifelé!
 –  - Én átadnám magának a vonalat. Addig ...
  - – Nem, ezt én nem fogadhatom el. Bár a kötvényes telefonnál csak egy átírási díj, aztán...
 –  - De nagyon szívesen. Én egész nap alig vagyok otthon...
 – -  Elég volna, ha egy kulcsot adna a lakáshoz. Mama még fõzne ia magának vacsorát, mire hazajön.

Úristen! Esetleg még ágyba is bújna velem?

 – -  És volna még egy kérésem. Bedöglött a tévéje, és a sorozatok az egyetlen szórkozása. A bátyám holnap megcsinálja neki, de ma este, ha beülhetne magához....

Neeeee! Ebbõl hogyan mászhatok ki?

Aztán a buszvezetõbõl kitört a nevetés. Félreállt a járgánnyal, és kis monitoron visszajátszották a felvételt. Aláírattak velem egy szerzõdést, hogy a kandi kamera rögzítette felvételt kábeltévés hálózaton lejátszhatják.

Hm. Legalább a gondolataim nem hallatszottak ki.

Otthon  a hűtőből előhúztam egy fél dinnyét, falatozni kezdtem a tv elõtt, amikor csengettek.
Egy ajtótok szélességű hölgy állt velem szemben, és megkérdezte, hogy telefonálhat- e...............


2015. január 25., vasárnap

2015. január 22., csütörtök

A gugli már megint kíváncsi

Állandóan a telefonszámom érdekli. Mintha nem tudná kiszűrni a levelezésemből a legegyszerűbb adathalász szoftverrel. Ott van a megrendelő levelekben, meg ezer helyen, a telefonszolgáltatónál sincs titkosítva. Egyszerűen idegesít ez a lehallgatósdi.
Most olvastam valahol, hogy külön irodát hoztak létre a holokauszt tagadók megkeresésére. Hát tényleg ez a legfontosabb!
Nem az, hogy az ország munkaképes emberei egymásnak hasznos, jókedvű életetet teremtsenek.

Nekem pedig újabb küzdelem jött. Megosztani a belső hálózatomon az adatokat. Pl. a Gusztáv cédét.
Béla a másik szobában nézhesse a médiaboxról.
A Gusztáv titkosított felvétellel készült, ezért az Ubuntun (linux fajta) nincs fenn a kikódoló program. Azt kellett hozzá megkeresni. Debianos verzióban (másik linux fajta) volt, és szépen parancssorból kiadott utasítással nekem is felkúszott. beépült, és most megy. (Nesze neked gyári DVD! próbáld csak meg otthon üzembe helyezni a készülékeidet, ha nem vagy szakember!)
A dobozhoz kell még médiaszerverprogram. A filmkiválasztás megkönnyítésére. Ez is telepítve, már csak a konfigfájlját kell átszabnom.

Amúgy meg esik az eső odakinn. Csupa sár a gumicsizmám, mikor reggel visszajövök a komposztdombi sétámról. De legalább nem jég fogad az esővízgyűjtő vödörben, és le tudom mosni. Apró öröm ez is, de az.

Tegnap Villás Béla előadásával fejeztem be a napom. Ez a fickó is felépített egy rendszert a biblia alapján, és ez a logika is működőképes.  Minden káoszból van kivezető rendeződés, és az övé is működik.

Nekem meg most jön a kályhabefűtés. Aztán meg majd meglátjuk.

2015. január 17., szombat

Ma inkább nem kellett volna semmit csinálnom

Ha ülök, akkor a becsípődésem zavar, most állva próbáltam megjavítani kínai elosztómat, hát szétszedéskor beleszaladt a szike a hüvelykembe.
Jobbonat a fejem fölé tartva ülök, csak ballal billentyűzöm. Ez van.
Attila bejegyzésén rágódva jutott eszembe, mi minden futott össze ma a filmletöltögetések közepedte.
Pl. van egy Szlovén lány c. film, amit letöltöttem a DATA.HU -ról, és belenéztem. Még csak mintavétel, de a végére kormányzva a lejátszót ismerős szövegre bukkantam.
"My name is Bobby Brown."
Ez egy Frank Zappa szerzemény, amiből több szót is értek, de itt a dal teljes és vulgáris valójában lefordítva bejutott az agyamba. Pedig az eddig ki nem hallott vazelin szó már rég árulkodó lehetett volna... ha olvasom is. Az amerkai álom.
A szlovén lány története a nyugati csillogásban pedig visszavitt egy kicsit a '90-es évek Budapestjére, és rájötem, hiába nyaggatom Pétert, nézze meg az Ördög ügyvédje filmet, mert neki semmit sem fog jelenteni.
Amikor egy szakmailag felkészült fiatalnak megadják a lehetőséget, és felpörög, és soha nem látott összegeket kap, majd jön a valamit-valamiért is, és dönteni kell, melyik oldalon folytatja...
Gondolom, kiderült már, hogy nem lettem gazdag. Sőt, tudok legyinteni, ha lehúznak kisebb-nagyobb összeggel.
Még nem értem el a V.Hugó Nyomorultjaiból a püspök szintjét, meg nem is fogom.
Most csak várom, hogy kimenjen ez a villámlás a derekamból, és minden mozdulatot kétszer is meggondolok.

***********
és a macskás kép:

Befolyásolható vagyok

Nufi mondta, hogy mindig kell macskás kép. Ő például Mari néni macskája. Én Ducikának hívom, de nem a nevére hallgat, hanem a simogatásra. Még a kaja sem annyira fontos, mint a simi. Igazi nő.
De minden másban is így működöm. Hamar ráharapok a változásra, aztán vigyáznom kell, ne azonnal mondjak A-t vagy B-t.
Most például ott a hiba, hogy ismét beállt a derekam. Foghatom a két nap folyamatos ülésre, meg a huzatra, meg az éjszakai kitakarózásra, bármire is, de leginkább az utóbbi időben elfogyasztott cukros ételek a kiváltó okok.
Nem tudok 1-2 kanál befőttel, vagy lekvárral betelni, hanem amíg a fél literes üvegben van, meg még kiöblítem legalább annyi teával is.
Most megint meg kell gondolnom minden mozdulatomat napokig, pedig volna mit csinálnom. Leginkábba Pétertől kapott fát felaprítani, és eltűntetni az útból. Márpedig fáj vagy nem fáj, ma ezzel is végezni akarok. Meg a tévémmel.
Már mikor beépítettem a sorkimenőt?.. és átkondiztam, de hátlap nélkül tettem a helyére, és a raszterkorrekció még nincs beállítva. Látható párnatorzítása van.

De folytathatom a sort is, mert még Budafokon összeállítottam a következő műkotlós elektronikáját, és hűtőgépem is van hozzá, csak február-márciusig  munkára foghatóvá akarom tenni. Legalább egy baromfiudvarnyit 20-30 tojást kikeltetni. És ha olvad, akkor befejezni a szecskázást is. Tudom, hogy a 3/4-én túl vagyok, de az még nem az egész.
Folytatni kell az alápapírozást. Ha nem terhelem le semmivel, akkor elviszi a szél, azt sem lehet külön... Vagy akkor követ kell rá tenni.
De egyzerűbb a feldarabolt kukoricaszár.

Mát a két kályhát megraktam, jöhet a kültéri foglalkozás. Ki kell égetni magamból azt a fel nem dolgozott cukrot.

2015. január 14., szerda

Mindig a legegyszerűbb magyarázat a legjobb

Már Drábiknál is megküzdöttem a pénzkiadás magánkézbe adásának felfogásával
A keletkezett anyagi javak miért nem fedezik soha a kamatot?
Egyszeűen azért, mert pénzt adnak, és pénzt fogadnak el érte. Tehát egy állam, ha pénzt kap és pénzzel kell kifizetni, akkor nem tud többet visszaadni, mint amennyit kapott.
A vallás pedig arról szól, hogy szeretetet adok, és azért legegyszerűbb szeretettel fizetni. A szeretet pedig nem mérhető össze.
Vagy mondjuk a szocializmus éveiben a javak szétosztásában kevés embernek volt szerepe. Eddig azonos a mostani rendszerrel. Viszont ha valaki nem könyvelő, akkor elég volt tenni a dolgát, amihez értett, és nem kitermelni valamiből a megélhetéshez szükséges pénzt adóterheivel. Eleve nem kaptuk az adótartalmat a kezünkbe. Nem láttuk át a teremtett érték és az elfogyasztott javak közötti kapcsolatot.
Ez a látvány ma is torz, de sokunkat agyonnyom. Engem mindenképpen.
Volt a fészbukon egy kirohanás a szlovák pénz ellen. Hogy szerepel rajta a magyar Szent Korona.
Nem értem. De azért nem értem, mert egy olyan szakrális szimbólumot tettek a pénzre, ami összeköt minket, nem szétválaszt. Egyszerűen nincs önálló ötletük sem, és fel sem fogják, vagy pont ezzel közelednek.
Az más kérdés, hogy ha tényleg élő kapcsolat   a koronánk egy magasabb civilizáció felé, akkor a harmóniateremtés egy újabb lépcsőfokára léptünk.

2015. január 8., csütörtök

A szemet szemért két oldala

Ahogy az STN-t lehet testesíteni istennek és sátánnak, úgy a címbéli parancsot is megvalósulni látom.
Tegnap többször végigsöpörtem a járdát a két szomszédom előtt is. Szerintem nem voltak itthon, én meg élvezem a testmozgást, különösen a hóropogás közben a jó levegőn.
Ma reggel pedig, mire kidugtam az orromat, az én járdám is tiszta volt.
Mit mondjak?
Jól esett.



****
És egy kis szakirodalom.

Kirándulás Bódvaszilasra

Odakinn -8 fok, hóesés. Nem is emlékeztet semmi tegnapelőttre.
Egy tévéről elmúlt a szín, azt akartam ellenőrizni képminta generátorról. Vajon a SET-TOP-BOX (magyarul digitális állomás- vagy műsorkereső doboz) a hibás, vagy a tévé? ...de a néninek volt még két tévéje, hát megoldotta házon belül. Hazatérőben benéztem Péterhez. A centrifugáért jövő emberkét láthatom az udvarról - gondoltam én naiv - mikor beszélgetünk.
Péternek fogyóban volt a bűzrudacskája, hát elmentünk venni.
Az nem volt az agyamban, hogy Komjátiban - ahol összesen két-három gyerek lakik - nem lehet már dohányterméket kapni. De menjünk. Nufi - skype-on - tanít, legalább nem zörgök bele az órájába
Irány tehát Bódvaszilas.
Ha meg már ott jártunk, benéztünk Péter parasztházába, és felsétáltunk a kert végéig is. Meg azon is túl.
Egy református pap kertjének a végén mit lehet találni?
Másik református templomot. :-) A tövében meg katolikust.
Meg kéne nézni. Meg a kilátást a toronyból is. Meg a harangokat is.
Épp sétált felfelé a kollégája, Attila.  Korunkbeli kölyök, humora van neki is, de még új vagyok, nem illik azonnal kitekerni minden szavát visszafogtam magam.
A kulcsot megkaptuk. lőttem képeket, és ha kész vagyok az írással, be is szerkesztem ide a jobbakat. Sajnos a harangokról sok bemozdult.
Még meghívott Attila teára - mármint én teáztam, ők kávéztak. Megmutatta a felújított rezidenciáját. Tip-top a ház is, a templom is.
Megtárgyaltuk, hogy Péter jobban járt a puffertartályos kazánnal, mint ő s kandallóval... engem legjobban most a fűtés érdekel. Nem is tudom, hogy miért. ;-)
Nagyjából egyidőben készült a két templom.
Mondjuk a Komjáti nekem szebb, mert kisebb, és egyszerűbb, meg sok templomban nem jártam eddig, azt is leginkább orgonakoncertek kedvéért.
Most pedig szakemberek közé kerültem... és elviselnek.
És most jöjjenek a képek.
Ez pince. Talán érzékelteti, hogy milyen meredek hegyoldalon kapaszkodtunk fel.

Ezen talán jobban látszik. Az a fehér folt a kép tetején a templom.
A templom tövéből a katolikus templom látszik.... meg a hegyek.
Jókora parkoló fogadja az autóval érkezőket. Ezt mondjuk a fényképről vettem először észre. Először fel sem tűnt.
Íme a két vérszomjas házőrző. Őket is lekaptam, amíg a kulcsra vártunk.
Beléptünk.
Ilyen kazetták voltak a templom plafonján a felújítás előtt.

Most lambéria került a helyére.
Ez a kép már a harangok között készült az Esztramosról. A négy irányból három ablak nyitható, a negyedik nem.
Kidugtam a gépem Komjáti felé. A fák takarják Szilast, de a bódva völgye fenségesen szép látvány.
A parókia két épülete.
S
 Szilas a másik ablakból.
 Nem bírok betelni a látvánnyal.
Még a temető is olyan barátságos.
Ez a kép sikerült a középső (nagy) harangról. Az ásó-kapa mögé ez az elválasztó.
Nem harangraboló szinesfémgyűjtő a munkaruhában, hanem Péter jól becsomagolta magát a huzat ellen.

....
S ha elkészül a felújítás, a Komjáti református templomról is lesz képsorozat.

2015. január 4., vasárnap

Esik a hó!

Ismét sikerült elküldeni a címet tartalom nélkül.
Nem baj, majd folytatom.
Nufi megint volt templomban délelőtt. Én meg kaptam két centrifugát ősszel. ami rossz.  Majd jó lesz valamire alapon. Most megnéztem, mit tudok kihozni belőle.
Az egyiknek szétrozsdált a doboza, a teteje megpatkolva vassal, a motor nem látszott hibásnak.
Ezt kell bontani!
A szétszedéshez jó lenne célszerszám, de végül két csavart sikattyúba fogva sikerült a dobot rögzítő műanyaganyát letekerni. A gumibakjaiból egy elszakdt, vagy már olyan is volt, nem tudom, de nincs még felszerelve a nagysatum, nem indítottam be a motort. Valamelyik része leért volna a földre, nem akartam ugráló gépszörnyeteggel viaskodni.
A másik épnek tűnt, és a motor sem volt büdös. Akkor el kéne indítani.
A féket leoldottam, és kiszereltem a kapcsolót kézzel megnyomni. Odabenn nem kísérleteztem. Ha megugrik, megfogható lett volna a 230V.
A korhadt tető csavaros rögzítésű, ez patentos volt. Naná, hogy az öreg műanyag hullott miszlikbe, de az eredeti hiba is a műanyagfedél volt. A fülek elengedték a palástot, és a tető nem tudja megnyomni a kapcsoló és fékfelszabadító rúdját.
Rövid pihenő az alomszéken, és kigondoltam egy elfogadható megoldást.
Hátul a kapcslórúd végét kiegyenesítettem, és megfúrtam a tetejét a centrifugának. A másikból a kapcsolót mozgató gombot felhelyeztem a tengelyre.
Megnyomni így is csak lezárt tetővel lehet. Ajándékba adom itt valakinek. Ha eredetit akar, akkor venni kell rá egy új fedelet. A rúd visszaállítható eredeti állapotába is. Költeni nem akarok rá, és veszélyes sem lehet a felhasználóra.
Mi történt még?
Járatom az agyam, hogy Mózesnek miért kellett lehúzni a saruját, amikor az égő csipkebkrot megközelítette.
Akkor még nem voltak lehallgató készülékek. A saru sem gumiból - elektromosan jól szigetelő anyagból - készült.
Milyen infot adott a bokorhoz hívogatónak a meztélábas férfi?
Esetleg ha megijed, nem tud elszaladni, mert szúrja a talpát a mező?
Állandó foglalkoztatás, bűvészmódra  hogy minél kevesebbet vegyen észre? Csak a szöveg jusson el az értelméhez, és a keze, a szeme legyen foglalva a fel-le húzogatással?
Várom a megfejtést, mert elakadtam. Ha valakinek van ötlete, ne kíméljen!


 


2015. január 3., szombat

Filmek... filmek....

Tegnap újabb vetítés volt. Péterrel beszélgettünk egy jelenetről, amíg leolvadt a kocsi ablakáról a ráfagyott ónos eső jege.
Jó poénnak vélte a Jó a rossz és a csúf kezdetén a bérgyilkos mondatát, hogy a kifizetett munkát elvégzi.
Nekem meg a Der weiße Engel jutott eszembe, csak nem tudtam a címét. Itthon már bevillant, de csak bemutató részlet van olaszul és angolul belőle a jutubin. Nem az, amit én akartam idézni.
Persze Mengele neve sokféleképpen előbukkan, és belepillantottam ebbe.
 Nem először láttam, de nem minden részletére emlékeztem.
A film alkotói mindenképpen jól egyensúlyoznak egy kényes késélen.
Az emberek pogramozhatók. Erre is, arra is. Könnyedén lehet valakiből cigánygyűlölőt, zsidógyűlölőt, magyargyűlölőt programozni.
Látom. Látom, és azt a határvonalat, ami a film végén felsorolt bűn-nem bűn, segítség, mindenmindegy között húzódik, nem kínálta fel nekem az élet. Köszönöm is.
De köszönöm azt az érzékenységet is, amivel természetesnek érzem a bérgyilkos mondatát, hogy ha kifizették, én elvégzem a munkát, mert egy valamire programozott elmének így kell működni.
Kiki el tudja(?) dönteni, hogy melyik oldalon él. A programozottak - bizonyos értelemben mind ott vagyunk - vagy a programozók között. Már egy szülő, egy óvónő is óriási felelősség tulajdonosa.
Amíg csak a természet hatásai között kellett életteret kialakítani, alacsony népsűrűség mellett, egyszerűbb, szabályozatlanabb világ is megfelelt.
Aztán a nagyobb népsűrűség egyre bonyolultabb rendet teremtett, és teremt újra és újra.
A programozás (nevelés) mindkét oldalán találjuk magunkat, és folyton döntenünk kell.
Elfogadunk utakat, elutasítunk, esetleg jelölünk, vagy eltiltunk.
Hát ez az élet.
Meg hogy megyek megrakni a kályhát.

2015. január 1., csütörtök

Volt és vala

Kutakodom még itt a nyelvben, A folyamatos és befejezett múlt világában. A körmozgásokban.
Mi volt a lét előtt, és meddig is tart?
Máté Imre gyűjteménye a táltosok megfogalmazásáról nagyon passzol a Nagy Bumm elméletére. A bibliámban is ott van a mozgás leírása.
Minden kor más szót keresett hozzá, más képekből áll egy ember tudása, de nem győznek meg a keletkezésről. Mármint a semmi összesűrűsödését és kiáramlását, vagy kirobbanását nem érzem keletkezésnek, csak egy értelmi kiindulópontnak.
Értelmem középpontja én vagyok. A megismerhető anyagi világ nullpontja pillanatnyilag a Nagy Bumm. Mármint én ennyit tudok összefűzni a mások tudásából rövid létem ideje alatt rendszerré.
Tehát mindig volt és mindig lesz világunkban elneveztünk egy közös kezdőpontot G nek.
Az -ig egyébként is olyan végződés, mely alkalmas megmutatni, hogy addIG nem volt, azóta és most van.
A folyamatos múlt, a vala kezdőpontja.
Az igen pedig helyeslés. Elfogadás.
Vajon a magyar nyelv igazolja a bibliát?
Ez a fordítás Károlyi Gáspár világképe... meg azóta sok emberé.
Elfogadom-e ezt a képet? Más szóval, lesz-e az enyém is?
Szebb szó az IGE-nél a Bagy Bumm, vagy az ősrobbanás?
Nem.
De maradjunk a gé betűnél. Hogy is hangzik?
Nem lehet hosszan ejteni. Meg lehet próbálni g-hez igazított szájüreggel kitartani a hangot. Lesz belőle zúgás, sistergés, csak elveszti a g-ségét.
Tehát valami addiG tart. Valami befejeződött, s azóta más van. Keletkezett egy viláG.
Lehet, hogy a viláGosság a fény születése így lett vallási, vagy létkérdés?