2015. január 17., szombat

Befolyásolható vagyok

Nufi mondta, hogy mindig kell macskás kép. Ő például Mari néni macskája. Én Ducikának hívom, de nem a nevére hallgat, hanem a simogatásra. Még a kaja sem annyira fontos, mint a simi. Igazi nő.
De minden másban is így működöm. Hamar ráharapok a változásra, aztán vigyáznom kell, ne azonnal mondjak A-t vagy B-t.
Most például ott a hiba, hogy ismét beállt a derekam. Foghatom a két nap folyamatos ülésre, meg a huzatra, meg az éjszakai kitakarózásra, bármire is, de leginkább az utóbbi időben elfogyasztott cukros ételek a kiváltó okok.
Nem tudok 1-2 kanál befőttel, vagy lekvárral betelni, hanem amíg a fél literes üvegben van, meg még kiöblítem legalább annyi teával is.
Most megint meg kell gondolnom minden mozdulatomat napokig, pedig volna mit csinálnom. Leginkábba Pétertől kapott fát felaprítani, és eltűntetni az útból. Márpedig fáj vagy nem fáj, ma ezzel is végezni akarok. Meg a tévémmel.
Már mikor beépítettem a sorkimenőt?.. és átkondiztam, de hátlap nélkül tettem a helyére, és a raszterkorrekció még nincs beállítva. Látható párnatorzítása van.

De folytathatom a sort is, mert még Budafokon összeállítottam a következő műkotlós elektronikáját, és hűtőgépem is van hozzá, csak február-márciusig  munkára foghatóvá akarom tenni. Legalább egy baromfiudvarnyit 20-30 tojást kikeltetni. És ha olvad, akkor befejezni a szecskázást is. Tudom, hogy a 3/4-én túl vagyok, de az még nem az egész.
Folytatni kell az alápapírozást. Ha nem terhelem le semmivel, akkor elviszi a szél, azt sem lehet külön... Vagy akkor követ kell rá tenni.
De egyzerűbb a feldarabolt kukoricaszár.

Mát a két kályhát megraktam, jöhet a kültéri foglalkozás. Ki kell égetni magamból azt a fel nem dolgozott cukrot.

Nincsenek megjegyzések: