2015. január 1., csütörtök

Volt és vala

Kutakodom még itt a nyelvben, A folyamatos és befejezett múlt világában. A körmozgásokban.
Mi volt a lét előtt, és meddig is tart?
Máté Imre gyűjteménye a táltosok megfogalmazásáról nagyon passzol a Nagy Bumm elméletére. A bibliámban is ott van a mozgás leírása.
Minden kor más szót keresett hozzá, más képekből áll egy ember tudása, de nem győznek meg a keletkezésről. Mármint a semmi összesűrűsödését és kiáramlását, vagy kirobbanását nem érzem keletkezésnek, csak egy értelmi kiindulópontnak.
Értelmem középpontja én vagyok. A megismerhető anyagi világ nullpontja pillanatnyilag a Nagy Bumm. Mármint én ennyit tudok összefűzni a mások tudásából rövid létem ideje alatt rendszerré.
Tehát mindig volt és mindig lesz világunkban elneveztünk egy közös kezdőpontot G nek.
Az -ig egyébként is olyan végződés, mely alkalmas megmutatni, hogy addIG nem volt, azóta és most van.
A folyamatos múlt, a vala kezdőpontja.
Az igen pedig helyeslés. Elfogadás.
Vajon a magyar nyelv igazolja a bibliát?
Ez a fordítás Károlyi Gáspár világképe... meg azóta sok emberé.
Elfogadom-e ezt a képet? Más szóval, lesz-e az enyém is?
Szebb szó az IGE-nél a Bagy Bumm, vagy az ősrobbanás?
Nem.
De maradjunk a gé betűnél. Hogy is hangzik?
Nem lehet hosszan ejteni. Meg lehet próbálni g-hez igazított szájüreggel kitartani a hangot. Lesz belőle zúgás, sistergés, csak elveszti a g-ségét.
Tehát valami addiG tart. Valami befejeződött, s azóta más van. Keletkezett egy viláG.
Lehet, hogy a viláGosság a fény születése így lett vallási, vagy létkérdés?

Nincsenek megjegyzések: