2015. február 27., péntek

Még van tízpercem...

... amíg Nufi befejezi az óráját. Gondoltam, addig megnyitok egy bejegyzést.
Reggeli elmélkedésem a korunk érdekességéről indult be.
Ahogy az áttelepülésünk az országhatár mellé nem jelentett teljes elszakadást a korábbi ismerősöktől, sokkal bátrabban indultunk neki.
Már gondolkodtam rajta, vajon régen az egyház kihelyezett bástyái mit szenvedhettek az első hónapokban, években.
Nem látok bele, de Péter is jár kocsival Miskolcra megbeszélésre. (Biztos van ennek szakszava is.) Szóval feltöltődés lehet a sok nem épp szakmai társaság után az ismerős környezet.
Van azért valami fal is ebben a szervezetben. Nem Péterre gondolok, mert nála pont nem éreztem a megismerkedésünkkor.
Attila más képet mutatott, és még egy kollégájával találkoztam 1-2 hete az ajtajában. Vittem neki a megnézett DVD lemezeit vissza, és az a fickó ott állt az ajtóban. Ha környékbeli falusi lett volna, akkor biztos tegeződve köszön, vagy nem fürkész a szemeivel.
Ilyenkor a kicsit zavart figurára állok be. Fogalmam sincs, miért.
Mindegy, kisegített Kriszti. Előjött a konyhából, és a kezébe tudtam nyomni a lemezeket, majd spurizni haza.
Nem biztos, hogy ez a legtermészetesebb viselkedés, csak így működöm.
Meg pár dolgot nem értek.
Tegnap becsöngetett egy fiú. Hogy megvenné a motoromat.
Mondom, hogy nem eladó.
De megnézné.
Minek?
Elmentünk, megmutattam, és nem változott a véleményem. A motor marad. Meg fogok tanulni vele motorozni, és eredetileg is Miskolcra akartam vele járni bevásárolni. Valószínűleg van még vagy 10-15 évem, amíg bringán kibírom a 60-120km-es utat, aztán kell a gépi segítség.
Ezt is elmondhattam volna a fiúnak, de nem mondtam. Inkább azt mondtam, hogy emlék valakitől. Ez is igaz, csak nem döntő érv.
Az már inkább zavarna, hogy én kaptam, és pénzért adjam tovább.
Ennyit az én élelmesnek nem tűnő logikámról.
Ha már magam is bonyolultnak tűnök magamnak, akkor hogy lennék képes megfejteni másokat?
Sehogy.
Talán ezért tűnik egyszerűbbnek a városi életforma után az itt élők közössége.
A hétvégi vallásos összejövetelek évszázadok óta összehangolják - amennyire lehet - az életet. Aki tanít, az azért, mert ezt tanulta, és aki tanulni megy, az azért, mert most tanulja.
Én az iskolában tizenéves kiforrottságú tudásból épültem. Ma meg már annyi előnye sincs.
Viszont rácsodálkozhatok az időtállóra is.
Ebben van azért valami hiba is.
A tanulás mindig könyvekből, vagy rögzített anyagból épült a fejembe.
Az élő előadó -tanár- élményt adott, és hamar elfelejtettem.
A tudás megszerzéséhez oda kellett ülni a könyvhöz, és lassan beégetni a megfelelő memóriarekeszbe.
Most sem változik a módszer, csak az audiovizuális technika - mondom magyarul : pl a jutubis előadások - is konzervek. Visszapörgethető, sokszor ismételhető, és egyedül hallgatva beépülő anyag.
Szántai előadásaiból már bennragadt anyag most ismerősként köszön vissza a Zajti Ferenc könyvből. Kell hozzá Szántai?
Hogyne kéne! Ő ad lelket a 'tananyagnak', mint pap a bibliának, de csak lelkesedésből nincs tudás.
Itt van még Dávid Gyula is. Az MCSE előadásain két-három órás repülésbe visz, csak az ő forrásait még nem  olvasom. A matematikai alapok megvannak, csak rozsdásak. Úgy értem, hogy a fejemben.
Lenne gyakorlati haszna is?
Hogyne.
A műholdvevő készülékem beállításánál a tányér dőlésszögét és elforgatását sem tudom kiszámolni a koordinátáim alapján. Beállítani tudom, mert elsétálok egy másikhoz, és kb oda húzom az én antennám, majd a műszert figyelve 'betaposom' irányba.
....
hosszú lesz a bejegyzés, megyek átöltözni. Jön a bevásárlás.

2015. február 26., csütörtök

A macskafotózás rejtelmei

Tegnap kitettem Ducika fényképét. Ott áll nyugodtan a kezem alatt. Szemei beszűkülve. A kép maga a megtestesült pihenés.
Ezzel szemben a macska folyamatosan forog, izeg-mozog, és mindig máshol tárja fel a dögönyözendő felületeit.


Dorombol, nyávog, és a többi, i tak dáse, und so weiter,

Most szerencsém volt. Nufinál a kamera, nálam a macsek, Így lehetett forgatni, kivárni a megfelelő pillanatot, és mindkét kezem szabad...
... na jó, a másikban volt egy távirányító, Nem a macskához, hanem egy műhold beltérié - ma már azt is settopboxnak hívják - de nem érdekel.
Tényleg, azt még nem is meséltem, hogy felfedezhető a szabványosítás az állomáskereső dobozok között is.
Ez az új szerzeményem méretben, pofára is hasonlít a Béla földi sugárzást fogó ketyeréjére.
Már van rajta USB aljzat, és számítógéppel megszerzett jutubis filmet is meg lehet rajta nézni, és rögzíteni is tud. A beállító kezelő felülete is jóformán a műholdlista és a fejbeállító elemekkel bővebb.
Minek ebből új?
Mert tudja a negyedik generációs képtömörítési eljárást. A régi meg csak a kettest ismeri. (mp4 és mp2, ha valaki így ismeri. A hármas tudtommal csak hanngtömörítésre való)

Edit nézett be még hozzánk. Hozott pár háztartási gépet javítani.
A kávédarálóval kezdtem. Gondoltam, egyszerű lesz.
A cukordarálástól beállt a tengelye. Hát megoldottam, de nem volt öt perc.
Talán majd a vízforraló egyszerűbb eset lesz. Csak annak nem tudom kinyitni a tetejét. Lehet, hogy az a baja?
Délelőtt visszaviszem a darálót, és rákérdezek. Illetve megnézem  a fűtőszálat, mert az mérhető ellenállás, és ha nem, az is elárul valamit.
Úgy tűnik, elállt az eső is. Megrakom a kályhákat. Begyújtani elég ebéd után, mert már kinn sincs hideg. Tegnap pl. a hátsó szobánál melegebb volt a gangon.

Nufi nagy bánatára a herőcét már felfaltam, ezért nem tudta lefényképezni, de legalább meg tudtuk kínálni Irénkét. Ő eddig bármikor jött, süteménymentes konyhát talált.
Még Mari néni is átkukkantott, bár én akkor Péterrel beszélgettem. Ott vezekelt a kerítése tövében. Térden állva szaggatta a vadszőlő indáit. Nem túl hatékony megoldás, meg Magdi szomszéd szerint kiirthatatlan is de legalább együttéreztem Péterrel.

2015. február 25., szerda

Macska

Ducika

2015. február 23., hétfő

Kiszámítható vagyok

Az írásomból kiderül, mit is lépek legközelebb.
Vajon felborítsam azzal, hogy csak azért se?
Nem fogom.
A bibliát nem tudtam benyelni egy-két hét alatt. Nem azért, mert a hatása alá kerültem, hanem az ószövetséget nem hagyom ki. Az elejétől a végéig minden betűn végigvonszolom a szemem, csak az akaraterőpróba kedvéért is.
Vannak benne végre felfedezéseim is.
Hogy az úr fél a fertőzésektől.

"Mózes IV. könyve 5. rész

  1. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
  2. Parancsold meg Izráel fiainak, hogy űzzenek ki a táborból minden poklost, és minden magfolyóst, és mindenkit, a ki holttest miatt lett tisztátalanná.
  3. Űzzétek azt ki akár férfi, akár asszony; a táboron kivül űzzétek őket, hogy tisztátalanná ne tegyék az ő táborukat, mivelhogy én közöttök lakozom."

De még a gombáktól is. Kitiltja kovászt a lisztes ennivalókból.
Ez már korábban is megbökte a szemem.

Párhuzamosan olvasom a Zajti Ferenc könyvet is.
Ott ezt a tisztasági témát kívülről érkezett hatásnak írja le.

Egyáltalában az iráni szokások példájára szigorították a tisztasági törvényeket. A levitikus tisztasági törvényeket, a templomra és áldozásra vonatkozólag, annyira kiterjesztették, hogy "'bármi távoli érintkezés valamely hullával tisztátalanság-számba ment. Lehetetlen itt fel nem ismerni az Aveszta tanításának irtózását mindentől, ami a halottal legtávolabb is érintkezésben volt. A szóferi idő szellemi vezéreinek jelszava: "Készítsetek kerítést a törvény köré és a közvetlen közelben élő Ahura-Mazda követők példája a tisztasági törvényeket illetőleg új elemekkel termékenyítették meg a zsidóságot, amely elemek következetes fejlődéssel utóbb csaknem fölismerhetetlenné tették az eredetit és ősit". 

A felfedezésemet követően értem ehhez a magyarázathoz. Mintha az egyik bevonzotta volna a másikat.
Kiszakadásképpen emeltem le a villanyzongorát a szekrény tetejéről. Nufinak igértem, megpróbálom kibogarászni a református énekeskönyv dallamait.
Hihetetlenül nem megy.
Úgy lehet elképzelni, mintha görög betűkkel írt görög szöveget akarnék felolvasni, és a görög ábécé betűit egyenként fejteném meg papírból.
A kotta első két sorát betűztem igy ki. A két b előjelzést is a fejem keresztnek fordította, utána villant be, hogy leszállítandó, nem felemelendő a hang.
Percek múlva váltottam a Foxi Maxi zenéjére a fejemben, és újra megfejtegettem a vezérlőgombokat.
A végén megtaláltam J.S.Bach Jesus bleibet meine Freunde midi programját, és azóta a jutubin is megkerestem.
Talán másnak is tetszeni fog. Igaz, nem rap változat, de legalább időtálló... nak tűnik.

Az már csak hab a tortán, hogy a zongora tápja egy pukkanással kezdte. Egy Digital notebook tápegység volt. Még a scrap elől mentettem ki, és javítottam meg. Eddig jól dolgozott. Most pedig kaptam másfajtát Jánostól, és azt tudtam hamarjában átalakítani. Semmi komoly, csak a 9V dugóját cseréltem le rajta.
Ez 7V-os 3A-t tud. A régi 15V 2A-es volt. (Eredetileg a műanyag hátlapra rányomtatták, hogy 9V kell neki) Bátorságom régen is ellenőrzéssel indult. Szétkaptam a zongorát, megnéztem, mi fogadja a 9V-ot. Már nem emlékszem, de mintha háromlábú stabilizátor ic lenne a bemenetén, és 5V-os a procija. Tehát a 7V is elegendőnek bizonyult. Az 1A-os dugasztáp volt kevés, amivel először próbáltam ki. A felére még emlékszem, miként indítottam el.
A ceruza elemet egy órán belül kivégezte. Soha többé nem próbáltam elemről.

Nufi közelgő születésnapjára kaptam :-) egy ágvágót. Jó hosszú erőkarja van, és beüzemeltem. Jó erős. Viszonylag vastag ágat is elvág. Már csak válogatni és fedett helyre kell csoportosítani a gyújtósnak valót.

Érdekes, de az unalmasnak induló napom leírva sokkal zsufibbnak tűnik, mint más.
Hogy van ez?
Tudja a héja.
Én nem.
De vajon kiderült-e, mit hagytam ki a kiszámíthatóság elkerülésére a minap történéseiből?

:-)

2015. február 22., vasárnap

Most nagyon nem megy a multitaszk

Jó, vagy nem jó, tegnap is kiderült.
Autót szereltem. A szétszedett fékalkatrészeit egy szivacspárnán tároltam, de egy apró lemezke lehullott róla. Minél dühödtebben kerestem, annál kevésbé találtam. Később már a kereszt alakú felnikulcsot sem láttam meg, pedig az nem is apró.
Hazajöttem legyártani a leszorító laprugó T idomját is. Az csak elrozsdált, és az előző vizsgára már a jobb hátsó kerékhez csináltam ilyet. Viszont azt a laprugót, ami biztosító lemez egy stifttel, spirálrugóval pozícióban tartja... azt nem nagyon akarózott megalkotni.
Aztán kitaláltam - mint máskor is - hogy addig nem megyek ebédelni, amíg meg nincs.
Közben hoztam le a padlásról ajtózár lemezét, ami szintén horganyzott, és talán kijönne belőle a hiányzó bigyó.
Végül meglett az eredeti.
Gyorsan elgördültem kajálni, és még görbe fogót is kerestem. A három rugós rögzítésű rendszert korábban azzal tudtam visszahelyezni, és usgyí a kocsihoz.
A templom mellett Péter rámköszönt.  Éppen egy macskáját búcsúztatta a fenyőfa alatt. Autó ütötte el. Napokig nem került elő. Behúzódott félreeső helyre.
Pár szóban megbeszéltük, hogy ki, mivel üti agyon az időt, és megkérdeztem, lenne-e egy órája rám. Légteleníteni a fékem.
Itt derül ki, mennyire nem tudok másokat irányítani, mert az nem jutott eszembe, hogy ő azonnal odajön,
A fék helyreállítása mindig egy mozaikjáték. Elfelejtem, hogy is volt, aztán kitalálom.
Még a kitalálom útvesztőjében lépdeltem, Péter már küzdött is a kiskapuval.
Télen leszáll egy kicsit, majd ha igazítok rajta, megint jó lesz. Addig meg kell emelni a nyitáshoz.
Ami a lényeg, hogy körbejártuk a kertem, és megnéztük a facsemetéket. Az almafákat Laci bácsi, a szilvákat együtt ültettük el. A Budafokról hozott eperfát meg egyedül ástam el.
Az eperfa mindig kihajt, aztán leszárad, és újra kezdi. Most is ilyennek tűnik.
Még megmutattam, a dobozvárosom is, és oda lyukadtunk ki, hogy akkor én nem dolgozom, és is jobb, ha a pedálnyomkodás idejére keresem meg. Neki is van teendője otthon.
Pont úgy működöm, mint ez a kódtörő fickó a filmben. Ha a fejemet kell használnom a munkához, egyedül kell lennem.
Sötétedésig még újra szét kellett szednem a fékdob alatti rendszert, mert a beállító csavar szorult. Kivéve brigéciollal tettem mozgathatóvá, és már percek alatt vissza tudtam állítani.
Most még kicsit súrol, de az lehet a dob szélén egy lemezcsík. Elmagyarázni lehetetlen kép nélkül, most meg sem próbálom.
A másik oldalon szintén nem sikerül utána állítani, ezért mára is lesz feladat.
Még becsavaroztam a két fékcső végét elöl a fékfolyadékelosztóba. Töltöttem a tartályba is. Aztán rámsötétedett, és jöhettem haza fűteni.
Ma délelőtt Nufi templomba fog menni, én maradok itthon Bélával, addig megpróbálom magam hasznossá tenni itt, de a jövő hétre esőt mondanak, jó volna ma lelégteleníteni a rendszert. Ebéd után turbó fokozatra kapcsolom magam.  

2015. február 21., szombat

A fény

Érdekes, mert tényleg azt tanultuk róla, hogy elektromágneses jelenség. Kisfaludy pedig azt mondja, hogy se nem elektromos, se nem mágneses. Mindezt azért, mert a gravitáción kívül nem téríti el semmi. Sem a nagy feszültség sztatikusan, sem a mágneses térerő.
Eddig bárki azonnal felfoghatja. Még nekem is azonnal sikerült.
Viszont az energia szó tanulmányaim szerint munkavégzőképesség.
A fény pedig micsoda?
Amikor pl a napból elindul, és becsapódik a földbe, felmelegíti. Meg már a légkört is. Sőt, általánosítani merek, hogy bármit, amibe beleütközik.
Ha jól emlékszem, Dávid Gyula szabadkozott egy előadásában, hogy a fénysebesség valójában az energiaterjedés sebességének elméleti határa.
Bingó.
A fény tehát az energia magyar neve.
Belassult gondolkodásom rendszerezni akarja ezt a semmit.
Amíg a terjedési sebességével halad, addig nincs tömege.
Ha nekimegy valaminek. akkor 'láthatóvá' válik. A kölcsönhatás teszi érzékelhetővé.
Ha ez a szemem, akkor az agyam számára.
Ha valami molekula vagy atom rajtam kívül, akkor visszaverődik, róla, felmelegszik, az energia(fény)szintje változik meg.
Cammogok mások után, és fel kellett ismernem, hogy amennyi fény van bennem, annyira vagyok én is élénk.
Elég egy napsütéses nap, és a kedvem is megváltozik. De a virágok fotoszintézise is egy fénnyel működő kémiainak nevezett folyamatrendszer.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a vallások is a fényt választották a tudás központjának.
Még a Jézus születésnapját is szinkronizálták a földön megtapasztalható fényminimumhoz.
Azt hiszem, jobb, ha most abbahagyom ezt az elemzést, és kimegyek a napra. További megvilágosodás reményében.

2015. február 20., péntek

Nem lesz ma, hát magamban moziztam

Minden mindennel összefügg.
Tegnap délelőtt fűtöttem a kályhákat, mert Tamás visszahozza a gépét. Fel kell installálni a multifunkciós  - de szép szó! - nyomtatós lapolvasóját.
Felpakoltam a műtőasztalra, és elindítottam a driverletöltéseket. Addig Tamás az apjával kiment fát vágni. Vagyis csak kimentek, mert nem kaptak engedélyt a fakivágásra. Hamar hazatértek.
Még nem voltam kész. Jó 90%-nál járt a letöltés.
Nem baj. Átmentek Mari nénihez. (Tamás nagyanyja) Én meg amint felkúszott a driver, porzottam is utánuk, de csak Mari néni, meg Magdika beszélgettek az udvaron.
Itt voltak az ÉMÁSZosok, és tönkretettek egy csomó fát. Lehajingálták a kerítés mellé.
Mi még nem értettük. miért, csak a tönkretett fákat láttuk, de jött a polgármester, és felmérte, mit kell eltakaríttatni. Ő világosított fel, miért ez a vandál módszer. A villanyos vezetékek alatt nem nőhet fa.
Ez van.
Magdika pedig belelkesült, hogy az út mentén elburjánzott növényzetet is formára kéne igazítani.
Kihozta a láncfűrészt, és mutatta, hogy mit.
Nemsokára megjelent Péter is. Az ő kerítésén is felfutott a vadszőlő, és beállt a takarításba.
Én meg szépen beráncigáltam a keletkező gallyakat, hogy legyen belőle apríték, meg  gyújtós. Ha már dolgozom vele, ne menjen pocsékba.
Este pedig pihenésképpen letöltöttem a fimlvadász honlapjáról a  Kódjátszma c. filmet.
A film az enigma megfejtéséről szól. A német titkosítási rendszer volt a II. vh alatt.
Igaz, a bevezető szövég kedvcsinálónak a homokos főszereplő tragédiáját tartja, de nekem megint más lett benne fontos.
Hihetetlen önuralma, vagy inkább hideg vére, amivel a megfejtett kódot nem adta felettesei kezébe, hanem megkeresve a stratégiai szálakat kezében tartó főnököt, háttérben tudott maradni, és a döntéshozatalokhoz egyetlen fogaskerékké válni a háborús gépezetben.
Ő, aki szinte autista módra zárt ki mindenkit a munkájából, beállt csapatjátékosnak.

2015. február 18., szerda

Lesz-e holnap vetítés?

Ma reggel erre ébedtem.
Pontosabban a 12 dühös ember volt a vetítőn, és a többi összekeveredett, mert az álom nem egy határozott élménysor. Inkább csak benyomások kuszasága. Minél jobban meg akarom fogalmazni, annál több részlet tűnik el belőle.
De benne volt a miskolci utunk is. Nufi közelgő születésnapjára könnyű megoldás mutatkozik, mert Fekete Isván regényeit szereti most a legjobban, és még nincs meg a teljes életmű.
Péter éppen értekezletre ment Miskolcra, én pedig bepofátlankodtam mellé a kocsiba. A Palóczi úton - ott jártam el középiskolába - parkolt le. Pár lépés csak az antikvárium. Aztán végigsétáltam a Széchenyi utcán.
Egy ismerős arcot sem láttam.
Ez az érzés volt még a fejemben.
Hogy kikoptam onnét.
Meg hát mindenhonnét.
Ahogy Stuttgart is rengeteget változott két látogatás között, ma már apám sincs, aki vonatkoztatási pontja lehetne egy ilyen látogatásnak.
Egyik alkalommal felmerült, jó lenne látni Baselt. Nagyapa sírját.
Apám nem lelkesedett az ötletért.
Persze értettem én akkor is, de most méginkább érthető.
Egy temetőbe lehet vinni virágot.
Apám nevét pedig még egy tábla sem őrzi egy kertben, vagy templom falában.
A gondolatfolyások mégis összefüggnek.
Beállítottam egy tükröt az Astra műholdra, ahonnét német nyelvű adásokat lehet nézni.
Egyik gondolat kézenfogja a másikat, és vezeti.
De most hátramenetbe kapcsolok, és megyek fűteni. A termosztátom - a bokám - jelez, hogy itt az idő.

Jacky's napok :-)

Jack Nicholson. A bárányok hallgatnak, a Postás mindig kétszer csenget, és most egy fiatalkori, a Diadalív árnyékában került a lejátszómba.
(Ez utóbbi már Antony Hopkins, csak mindig keverem a két szinészt. Még jó, hogy Nufi figyelmeztet.)

A postás ugyan nem jelent meg, csak űrt hagyott bennem. Mert az a két fiatal végre egy tisztább életet hozhatott volna világra. A gyerek nem születhetett meg. Meghalt a főszereplő. (az asszony)
Nagyon rég láttam először a filmet, fiatal voltam, és a néni jobban érdekelt, mint a történet.  Ma már a történet is. :-)
Tehát amerikában a bűnben szerzett javak akkor még nem lehettek új, tiszta élet forrásai.
Pedig pont egy nagyon gazdag ember nyilatkozott róla, hogy csak az első millióját nem hajlandó megmagyarázni, a többit törvényesen szerezte.
Mennyire más ma a világ?
Már rég amerika írja a törvényeket.
Most kaptam egy levelet, amiben elemzik, mire készülnek a fejük fölött: ****

Nem az egész cikket másoltam a bejegyzésem végére, csak egy kis részét. Valami kanadai forrásból származik.
Nem tudom ellenőrizni, csak azt látom, hogy itt járt Merkel, és most Putyin is. Mozog-inog az európai rend. Amerikát nem szokták zavarni a diktátorok, csak akkor, ha nem úgy táncolnak, ahogy ott fütyülnek. Márpedig az ukránok kaptak az oroszoktól is, tőlünk is területet, s most a medve visszakérte. A németek pedig jó ideje nem háborúznak.
Hogy is függ ez össze?
Túl sokat olvasom az ószövetséget. Felfedezni vélem a politika módszereit.
A központosítás, hierarchiateremtés kézikönyve.
Beugrik a dagadt ügyvéd jelenete a Postás mindig kétszer csengetből. Ő viszi el a tízezer dollárt, és cserébe szabadon enged(tet)i a bűnösöket. A két biztosító pedig kevesebbet bukik. Mert a biztosító egy intézmény, ami elveszi a pénzt az emberektől, cserébe semmit sem kell adni. Ez így legális már mindenhol a világon. Miért is? Mert nem kell elszámolni a beszedett pénzzel. A szétosztásben nem az egy év alatt megsemmisülő értékekkel arányos a befizetendő összeg, hanem a biztosítandó értékből indul ki, ezért a fennmaradó tőke értelmetlenül magas éltszínvonalat biztosít egy szűk körnek.
József története is erre hajaz. Felismerve a hét éves ciklikusságot, kizsebeli Egyiptomot a fáraó nevében. Egyre több video mutatja be Obamát ebben a báb szerepben.
Úgy tűnik a mechanizmus ma is működőképes, és elháríthatatlan.
A kisebb játékosok pedig most is dühönghetnek, és nekieshetnek egy-egy népcsoportnak. Miközben a bűn maga sérthetetlen.
A keletkezett központosított vagyon teszi emberi életre és gondolkodásra alkalmatlanná birtokosait.



*****
Transzatlanti Szabadkereskedelmi

és Beruházási Egyezmény

- Történelmi léptékű szabadkereskedelmi megállapodás jöhet létre az Európai Unió és az Egyesült Államok között, ha a két fél képes megegyezni a részletekről a következő kéthárom éven belül - jelentette ki Barack Obama második beiktatási beszédében, 2013 januárjában. Washingtonban és Brüsszelben szinte egy időben jelentek meg február második szerdáján közlemények egy 2015-ben megkötendő kereskedelmi megállapodás lehetőségéről. A Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerségre (TTIP, Transatlantic Trade and Investment Partnership) keresztelt paktummal kapcsolatos tárgyalások 2013 nyarán kezdődtek, tető alá hozása szakértői vélemények alapján két évet vesz majd igénybe - adta hírül a Reuters.

Itt állunk 2015 elején. Orbán Viktor pedig kijelentette, hogy a magyar kormány ragaszkodik "az államok szuverén igazságszolgáltatási rendszeréhez". Az oroszbarátsággal, szövetség elárulásával, és mindenféle ellenkezéssel vádolt magyar kormány nehéz helyzetben van szembeszállni ezzel a nagyhatalmi  nyomatékú tervezettel a liberalista nemzetközi környezetben bármi eredmény reménye nélkül, holott teljesen világos, hogy  a TTIP a nemzeti szuverenitást és a nemzetnek azt a jogát veszélyezteti, hogy maga gyakorolja a saját életfeltételei fölötti ellenőrzést.

Ugyanis a készülő EU-USA szabadkereskedelmi egyezmény része lenne egy olyan "magánbíróság" (a befektető és az állam közti vitarendezés - angol rövidítéssel: ISDS, Investor-State Dispute Settlement), amely lehetővé tenné, hogy egyes cégek, mint példádul a Monsanto hazánk ellen is pert indíthatnának, mert Magyarország tiltja a génmódosított kukorica termesztését, vagy esetleg Románia ellen, ha az nem engedélyezi a Verespatakra tervezett cianidos technológiájú aranybányát.

Mindamellett az egyezmény leglényegesebb pontjai közé tartozik az ISDS, amely: a nemzeti igazságszolgáltatási szintről egy ellenőrizhetetlen, a multinacionális cégeknek kedvezőbb terepre, választott, vagyis magánbíróságokra bízná a jogviták eldöntését. Az ISDS célja ugyanis annak megakadályozása, hogy egy ország igazságszolgáltatásán keresztül diszkriminálhasson külföldi cégeket, ami azt jelenti, hogy a külföldi vállalatokat egyenlő szintre hozza a nemzeti kormányokkal.
Érthetőbben fogalmazva: Országokat is beperelhetnek a jövőben azok a multinacionális vállalatok, amelyek kevesebb profitot tudnak termelni egyes kormányok piac- és fogyasztóvédő intézkedései miatt - legalábbis az Egyesült Államok és az Európai Unió között megkötendő szabad kereskedelmi és befektetési megállapodás egyik legvitatottabb pontja szerint. Az egyezmény ellen tiltakozó szervezetek szerint mindez sértené a megállapodásban részt vevő tagállamok szuverenitását, és a multikat védené. A tárgyalásokkal kapcsolatban súlyos aggályokat vet fel, hogy a világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezetéről folytatott egyezkedés lényegében titkos.

2015. február 12., csütörtök

gondolkodom még a megoldáson,aztán mégis más jut eszembe

Most például az, hogy ez is a divideetimpera módszere.
Mert ugye a közösségi helyhasználat megilleti a falu lakóit, de az állam a közüzemi számlákon keresztül ide is benyúl a hasznáért.
Márt megtanultuk, hogy az üzemanyag árának töredéke a(z országba) bekerülési költsége. Ugyanígy van az egyéb közművekkel is.
Ennek a falunak önálló vízellátásra alkalmas forrása van. Ezt már megírtam korábban is. Elég volt végigfektetni a földben egy csőrendszert, és már nem a falué a víz.
A téli közös szórakozások régen - ahogy olvastam - nem igényeltek állami 'segítséget'. A fonókban lobogott valami tűz, meg biztos volt petróleum lámpa, de nem kellett jogdíjat fizetni a népdalokért.
Egy csűrdöngölő összejövetel is a tánccal fűtötte a résztvevőket.
Itt járok az elemzéssel. A kiutat is az ÖNkormányzásban keresem. Önálló források önálló elfogyasztásában.

2015. február 11., szerda

Hol az igazság?

Mindenhol.
Szokás szerint.
Ma nem mentem Péterrel kulcsátadásra, mert konfliktuskerülő vagyok. Meg idő kell a gondolataim összefésüléséhez.
A polgármesterünk visszakérte a csodaporta kulcsát. Túl nagy gázszámla jött.
Ott tartottunk öt filmvetítést a télen.
Ez ötször két órát ha jelentett. A szobában mindannyian fáztunk, vagyis sem előtte nem fűtött rá senki, és Péter visszább tekerte a radiátorok hőfokszabályzóját. Erre emlékszem is, mert telefonnal a fülén beszélte le, meddig tekerje vissza. Én meg az utolsók között jöttem ki. Csomagoltam a számítógépet, hangszórót, kábeleket, stb.
Még ugrattam is Pétert, hogy hol marad a filmek elemzése. A hideg miatt mindenki "sebzett vaddisznó vágtában" hazatért. Pedig közösségteremtő akciónak indult a vetítés, egy faluházban.
Eddig a történet feldolgozható adathalmaza.
Mitől lett magas a gázszámla?
Voltak minuszok a téli hónapokban. Össze kéne hasonlítani a tavalyi januárral, meg a korábbival. Hátha ez is támpontot ad. Ehhez kéne a régi számla, és újabb vitaok lehet.
Mit szeretnénk? Vitatkozni?
Nem. Közösen filmet nézni.

 Esetleg az iskola épületében is meg lehetne tartani, vagy a parókia egyik helyiségében, ahol 8-10 ember elfér.
Ez utóbbi Péter magánszférája is, és nem gazdálkodnék vele, az iskola épülete meg szintén hűs.
A volt polgármester felajánlotta még a malom épületében - az ő üdülője - a lehetőséget.
Ez kicsit kinn van a faluból, de nem vészes. kb. 200m. Itt szinte mindenki biciklizik. Nem távolság.
Még a templomban is van jókora fehér falfelület.
Lehet, hogy a kocsmárosunk is örülne, ha oda szerveznénk a vetítést. Igaz, akkor annak jogi háttere is van. Már ha egy tévét elhelyeznek, akkor is adót kell érte fizetni, ez sem jó ötlet.
Vagy járjunk házról házra, mindig másnál tartsuk, de ez sem járható. Nem mindig ugyanazok vannak jelen.



2015. február 9., hétfő

Megvan


Vettem egy 'ámítógépet egy unokatestvéremnek.
Kicsit felújítani a régit, mert már elavult. Igaz, nekem fel sem jött, csak kékhalálozott, meg leállt, amint bejött volna a bejelentkező képernyő, de legalább azonnal mutatta, milyen hibát keressek.
Az alaplap púpos kondenzátora, meg a vargáné és társa* tápegység meggyőzött róla, hogy jobb lesz valami neves gépet venni, és átrámolni a belét.

Így kap gyorsabb procit, két giga ramot is, és hozzáillő energiaforrást.
Eddig még nem gond, de meg akartam őrizni az eredeti képet, és belepaszíroztam a régi fehér dobozába.
Nem kellett volna.
A tápegység doboza pont letakarta a processzor hűtőventillátorát. Ettől nem csak a süvöltő hang lett zavaró, de a megfelelő hűtés is kérdésessé vált.
No, meg ha már szétkaptam, illik ki is pucolni.
A processzor hűtőbordáját négy tipli módjára működő műanyagszorító tartja a helyén. A négy műanyag csövecske kettéhasítva kerül a panel lyukába, és a közepébe tolt dugó belülről szétfeszíti, és ott marad.
Na, ebből egy cső féloldala letört.

Mindezt egy portalanítás miatt.
Keresni kellett megoldást. Csavar, vagy egyéb műanyag lyukkitöltő... mászkálás a műhely és a padlás között. Szerencsére előbukkant rég feledésbe merült  másik sérült, amelyiken volt még ép 'tipli'.
Most úra a régi. :-)
Átmentegettem az adatokat. Persze wincsit is kellett cserélnem. A CD író és a DVD elfoglalja az egyetlen PATA (széles csatlakozós) helyet, SATA (keskeny) meg volt rajta még három.  Így lett nagyobb területe is.
Este még ki kellett bogarásznom, miért nem működik a mikrofonbemenet.
Gondolom skypeolni akarnak vele, tehát az is fontos.
Hátulról már megy, az előlapi csatlakozó bekapcsolja a mikrofonbemenetet - hallom a sistergésből -  de a mikrofon hangját nem veszi.
Hátulról jó.
Ha ma bejön érte, akkor így kapja meg, ha van időm, akkor azt is kikeresem.
No meg feldíszítgettem Gimp-pel, Libre Officével, dvd író programmal.
Tulajdonképpen megvagyok.
Csak ne kezdejm vallatni, mert még találok valami hibát. :-) 

2015. február 5., csütörtök

Miből lesz a kis boci?

Tehénből.
Feri telefonált, hogy most jöjjek. Elég szűkszavú fiú, és nem ismertem meg a hangját, csak később esett le, de gyors nadrágcsere után nyargaltam a magas hóban bringaháton húzóembernek.
Megérkezésemkor már kidugta a lábát a kicsi,

Ez még sokat nem jelent, mert hol visszahúzódott, hol jobban előbújt.
Közben megérkezett András. Feri a husángot készíti a zsinórhoz, hogy többen is belekapaszkodhassunk. A háttérben a "szülész" is feltűnik.

Nyugodt beszédű cigányember. Szeretik a faluban. Még a nevét nem jegyeztem meg. Majd megkérdem Feritől, és kiírom.

Már másodszor látom dolgozni. Látszik, hogy szereti az állatokat. Megbecsült ember a faluban.


Bemosakodás a zöld flakonos fertőtlenítővel.
burokrepesztés
Steril madzagot köt a borjú lábára,
... és már kinn is van. Feri épp elszaladt még segítségért, mert a nyári borjú nehezebben jött elő, többen kellettünk, de Bandi (ezt a nevet kapta) hamar előbújt. Hárman elegek voltunk. SzaladhattamFeri után, hogy ne hívjon senkit.


Ennek a képnek azt a címet adtam: Anya, itt vagyok!

... s az első érintés.


A tejfakasztó minibulin kapta meg a Bandi nevet. Feri ugyan Imrének akarta keresztelni, de András kardoskodott, hogy róla nevezzük el.
Nem baj, majd a következő viseli az én nevem.... már ha akkor is ott lehetek.


És egy jobb kép a Gazdáról is. Feri nem a tejfakasztó buli nyomát viseli a hasán, hanem magához ölelte az etetéshez használt börgét, Azon voltak a búzaszemek.., vagy milyen magok.
Egészségünkre!
Még egy kép a büszke gazdiról.
"Jó mulatság, férfi munka volt" :-)


2015. február 1., vasárnap

Mi az érdekes egy jezsuita életrajzában?

:-)
Majd meglátom. Mert most leköt.
Szenvedek a PFC áramkörrel az LG tévében, és egy nap pihenő után mindig elindul, de csak egyszer. Áramtalanítás után újra átmegy kacsingatósba.
Az áramkör icéjének a 15V-ja leáll, és megjön-elmegy. Mindezt nem mértem, csak érzésre 5 másodpercenként ismétli.
A pap történetét meg a MEK-en találtam, Érdekes, mekkora vívódások közepedte szüli meg az istenét. Pont úgy, mint amikor egy hibával birkózva már-már feladom, és jön a kegyelem, megtalálom a kiváltó okot, s megjavítom a beteg tévét.
Jót tesz nekem az analogiás gondolkodás, igaz?
Például naplójából idézi, amikor újoncként kiált, hogy szóljon hozzá az úr, és semmi. Nincs megjelenés, nincs kép, nincs válasz.
Mentem én is fűhöz-fához,.. inkább fához, mert a könyvek fából készültek, de először össze kell kupacolni a megtanulhatót, és magára hagyni, hadd forrjon fel, és oldódjon.
Ő nem látta Jézust, nekem a panel inenső oldalán van a kapcsolótranzisztorral bökdösött fojtótekercs, és a túloldalán a felületszerelt vezérlés. Nem a fejem nem ér be, de még a szkópzsinór sem alá.  A panel távtartóval felcsavarozva a húzott acéllemez  gerincére, Lecsavarozva sem engedik a csalakozók megfordítani a panelt, olyan rövid a vezetékelése. Csak ha már minden alkatrészét fejből tudom, és az összefüggéseiben gondolkodom, akkor lesz esélyem a megfejtésre.
Egyfajta meditáció, vagy rózsafüzér mindettőnk világa.
Amiben különbözünk, inkább a rendszeresség, és a megszabott idő kezelése.
Nekem lazábbak a kötelezettségeim,
Ma még olvasok egy kicsit.