2015. február 22., vasárnap

Most nagyon nem megy a multitaszk

Jó, vagy nem jó, tegnap is kiderült.
Autót szereltem. A szétszedett fékalkatrészeit egy szivacspárnán tároltam, de egy apró lemezke lehullott róla. Minél dühödtebben kerestem, annál kevésbé találtam. Később már a kereszt alakú felnikulcsot sem láttam meg, pedig az nem is apró.
Hazajöttem legyártani a leszorító laprugó T idomját is. Az csak elrozsdált, és az előző vizsgára már a jobb hátsó kerékhez csináltam ilyet. Viszont azt a laprugót, ami biztosító lemez egy stifttel, spirálrugóval pozícióban tartja... azt nem nagyon akarózott megalkotni.
Aztán kitaláltam - mint máskor is - hogy addig nem megyek ebédelni, amíg meg nincs.
Közben hoztam le a padlásról ajtózár lemezét, ami szintén horganyzott, és talán kijönne belőle a hiányzó bigyó.
Végül meglett az eredeti.
Gyorsan elgördültem kajálni, és még görbe fogót is kerestem. A három rugós rögzítésű rendszert korábban azzal tudtam visszahelyezni, és usgyí a kocsihoz.
A templom mellett Péter rámköszönt.  Éppen egy macskáját búcsúztatta a fenyőfa alatt. Autó ütötte el. Napokig nem került elő. Behúzódott félreeső helyre.
Pár szóban megbeszéltük, hogy ki, mivel üti agyon az időt, és megkérdeztem, lenne-e egy órája rám. Légteleníteni a fékem.
Itt derül ki, mennyire nem tudok másokat irányítani, mert az nem jutott eszembe, hogy ő azonnal odajön,
A fék helyreállítása mindig egy mozaikjáték. Elfelejtem, hogy is volt, aztán kitalálom.
Még a kitalálom útvesztőjében lépdeltem, Péter már küzdött is a kiskapuval.
Télen leszáll egy kicsit, majd ha igazítok rajta, megint jó lesz. Addig meg kell emelni a nyitáshoz.
Ami a lényeg, hogy körbejártuk a kertem, és megnéztük a facsemetéket. Az almafákat Laci bácsi, a szilvákat együtt ültettük el. A Budafokról hozott eperfát meg egyedül ástam el.
Az eperfa mindig kihajt, aztán leszárad, és újra kezdi. Most is ilyennek tűnik.
Még megmutattam, a dobozvárosom is, és oda lyukadtunk ki, hogy akkor én nem dolgozom, és is jobb, ha a pedálnyomkodás idejére keresem meg. Neki is van teendője otthon.
Pont úgy működöm, mint ez a kódtörő fickó a filmben. Ha a fejemet kell használnom a munkához, egyedül kell lennem.
Sötétedésig még újra szét kellett szednem a fékdob alatti rendszert, mert a beállító csavar szorult. Kivéve brigéciollal tettem mozgathatóvá, és már percek alatt vissza tudtam állítani.
Most még kicsit súrol, de az lehet a dob szélén egy lemezcsík. Elmagyarázni lehetetlen kép nélkül, most meg sem próbálom.
A másik oldalon szintén nem sikerül utána állítani, ezért mára is lesz feladat.
Még becsavaroztam a két fékcső végét elöl a fékfolyadékelosztóba. Töltöttem a tartályba is. Aztán rámsötétedett, és jöhettem haza fűteni.
Ma délelőtt Nufi templomba fog menni, én maradok itthon Bélával, addig megpróbálom magam hasznossá tenni itt, de a jövő hétre esőt mondanak, jó volna ma lelégteleníteni a rendszert. Ebéd után turbó fokozatra kapcsolom magam.  

3 megjegyzés:

MJ írta...

Csavard le a turbót. Fékkel semmi sietség. Csak nyugiban. :)

Muzsi Attila írta...

Két hete voltam fékeket levegőztetni, annyit fizettem pár órás munkáért, amennyit keresek egy hét alatt. Pedig kétszer annyi befektetésem van a műhelyemben, mint az autóséba. Tudásban nem vitatkozom. De ha zárat is kell cseréljek, nem küldöm lakatoshoz az embert, mint a fékszerelő villanyoshoz, mert a féklámpa pöcökjét lejjebb kéne csavarozni, nem megy vissza mindig a fékpedál a végéig.
De azt jól tettem, hogy szakemberhez mentem, mert igaz, hogy a Dácsiákat rendszerint én levegőztettem s minden, de volt két berozsdásodott levegőztető, amit nem mertem erőltetni...s mint kiderült a fékpompából is ki kellett cserélni a gumi garniturákat. Összejött egy kis munkám, azért engedtem meg magamnak, hogy szakembert avassak mindennapos tragédiámba...

Hanczur írta...

Túl jól sikerült lecsavarni. Hozzá sem fogtam.
Inkáb rendezkedtem a házban.
Pedig az akarat megvolt.
Na majd talán a héten.
Új hét, új akarat.