2015. február 20., péntek

Nem lesz ma, hát magamban moziztam

Minden mindennel összefügg.
Tegnap délelőtt fűtöttem a kályhákat, mert Tamás visszahozza a gépét. Fel kell installálni a multifunkciós  - de szép szó! - nyomtatós lapolvasóját.
Felpakoltam a műtőasztalra, és elindítottam a driverletöltéseket. Addig Tamás az apjával kiment fát vágni. Vagyis csak kimentek, mert nem kaptak engedélyt a fakivágásra. Hamar hazatértek.
Még nem voltam kész. Jó 90%-nál járt a letöltés.
Nem baj. Átmentek Mari nénihez. (Tamás nagyanyja) Én meg amint felkúszott a driver, porzottam is utánuk, de csak Mari néni, meg Magdika beszélgettek az udvaron.
Itt voltak az ÉMÁSZosok, és tönkretettek egy csomó fát. Lehajingálták a kerítés mellé.
Mi még nem értettük. miért, csak a tönkretett fákat láttuk, de jött a polgármester, és felmérte, mit kell eltakaríttatni. Ő világosított fel, miért ez a vandál módszer. A villanyos vezetékek alatt nem nőhet fa.
Ez van.
Magdika pedig belelkesült, hogy az út mentén elburjánzott növényzetet is formára kéne igazítani.
Kihozta a láncfűrészt, és mutatta, hogy mit.
Nemsokára megjelent Péter is. Az ő kerítésén is felfutott a vadszőlő, és beállt a takarításba.
Én meg szépen beráncigáltam a keletkező gallyakat, hogy legyen belőle apríték, meg  gyújtós. Ha már dolgozom vele, ne menjen pocsékba.
Este pedig pihenésképpen letöltöttem a fimlvadász honlapjáról a  Kódjátszma c. filmet.
A film az enigma megfejtéséről szól. A német titkosítási rendszer volt a II. vh alatt.
Igaz, a bevezető szövég kedvcsinálónak a homokos főszereplő tragédiáját tartja, de nekem megint más lett benne fontos.
Hihetetlen önuralma, vagy inkább hideg vére, amivel a megfejtett kódot nem adta felettesei kezébe, hanem megkeresve a stratégiai szálakat kezében tartó főnököt, háttérben tudott maradni, és a döntéshozatalokhoz egyetlen fogaskerékké válni a háborús gépezetben.
Ő, aki szinte autista módra zárt ki mindenkit a munkájából, beállt csapatjátékosnak.

Nincsenek megjegyzések: