2015. március 28., szombat

Gondolati bűnözés

Ilyen honnét jut eszembe?
Most éppen egy filmből. A telefonfülkéről. Nufi már tudta, hogy ez egy híres film, és tegnap kaptuk DVD-n négy néznivalót a sógoréktól. Én pedig a másodikat megnéztem. (Nufinak fáj a szeme, ő most nem.) A miszterbínt én nem tudom, azt meghagyom Nufinak, de ezt végignéztem.
Szépen illeszkedik a téma az amerikából érkező agyrémek sorába.
Meg kell szüntetni az összes nyilvános telefonfülkét, mert onnét ellenőrizetlenül lehet telefonálni. Lebeszélni a légyottot, és lehúzott gyűrűvel szédíteni a tiszta nőt.
Egy aszfaltmenedzsert csak erőszakkal lehet visszatéríteni a birkák közé. A bigbrader a 'valahonnét' beszól telefonon, és kivégez egy stricit, majd rákeni a kicsit másképpen - csak hazudozásban bűnöző - csirkefogóra.
A film végéig emeli a feszültséget a rendező. Kikínozza a vallomását, mert a felelségének kell megvallani, hogy megkívánta a másik nőt. Nem is csak megvallani, de beleüvölteni a rendőrök, a kivonult újságírók, tévériporterek kamerájába, hogy meg akarta baszni a másikat.
Eddig még a megtisztulás gyötrelmét vélem felfedezni, és erősen ószövetségi megoldásnak ismerem meg: ha engedelmeskedsz, tovább élhetsz.
A film végén a lesállásból irányító telefonos főhős is előkerül.
Bár találnak a kommandósok elvágott nyakú pizzafutárt a távcsöves puska mellett, és kezd heppiendvége lenni.
A fülkéből kilépő főhőst gumilövedékkel földre terítik, az asszony pedig azonnal megbocsát a szenvedőnek. - gondolom, majd egy Telefonfülke II. -ben kibontható az ő története is . - Mentőautóba fektetik a srácot, hogy megvizsgálják. Ekkor jelenik meg a telefonos hang gazdája, és jelzi, hogy a bigbrader szemmel tartja eztán is.

2015. március 26., csütörtök

Ásó, kapa, gereblye

Ezek a harci eszközök forognak mostanában a kezeink között.
Nufival elástunk már 12 tő rózsát, ő pedig megmetszette a szőlőt, meg alatta kitakarította a virágágyást.
A most rendelt rózsák mellett a Budafokról hozott is földbe került.
Még nem érdemes fényképezni, mert csak a kiálló tüskés végek integetnek. Semmi látványos.
Tegnap még a szilvából és meggyfából is elültettem egyet. A másik ház kertjéből valók, és a vackorból is egyet.
A többit még beraktam a következőnek szánt gödörbe, mert rámsötétedett.
Újabb kakas érkezett. Edittől kaptam egy "japcsit". Itt ez a beceneve a japán (kis méretű) baromfinak. Edit hozta, és azonnal rájuk zárta a ketrecet, pedig kiszoktatás volna a baromfi udvarba nekik.
A két néma kacsa is merészkedik előre a napfényre, meg nyújtogatjuk a nyakunkat egymásnak. Tanulom a kommunikációt velük is, csak lassan.
Tömérdek nyílást el kell tömnöm, ha ott akarom őket hagyni éjszakára.
Az eddigi kis ól kevés lenne az öt madárnak. Edit pedig megbíztatott, hogy a fenyőfáról lelegelte valami görény a japcsikat annál, akinek adott belőle.
Reggeli körutam a komposztdomb irányába mindig bővül egy-egy lépéssel.
Most úgy néz ki hogy, kaja a macskának, kicsomagolom a banánt és narancsot a reggelihez, majd elindulok a kis vödörrel a madarakhoz. Ha van benne zöldséghulladék, akkor megkapják, egyébként búza-kukorica keveréket szórok be, és kiveszem a vizes bödönt. Kimosom kútvízzel, és feltöltve vissza. Még egy marék mag a madaraknak, és elindulok hátra a komposztdombhoz.
Ma már az új fákat is megtekintettem, és holnaptól vödör vizekkel is fogok hátrasétálni.
Ma nem fért bele, mert gyógyszertári körút volt. Nufinak piros lett a szeme, és ő eredetileg nem pirosszemű nyuszi.
Gyorsan átfutottam Attila blogját elolvasni, meg Józsi dörgedelmét a bohóctükrön.
Most inkább a magam dolgaival foglalkozom. A politikusok kapzsisága már köztudomású. Nemzetközi 'betonépítmény' védi őket, és az a szerencse, hogy az undor jogát még nem vették el, különben szaporodnának a börtönférőhelyek. A köz tehát kiszorítva a hatalomból és az irányításból. Természetes, hogy a magánszférám a kert felé fordul. A növények csendje felé. Az állatok igényei felé.

Ez a kép a vackorgyújtő útról készült. Gálvölgyinek ragadt a fejemben egy paródiájából a "hónaljból fotózva" szöveg.
Majdnem. Ez vállon át, mozgásban készült a Bódva gát mellett.
... s íme a váll. Nem csak a menetszél hűtött, volt természetes is.
Ne maradjon ki a tavaszi Eszramos a leharapott sipkájával.

2015. március 24., kedd

Újabb halálsikoly a baromfiudvarban

Tegnap végre felcsavaroztam a kaput. Ennek örömére kieresztettem a tyúkot és a kakast.


A macskánk azonnal ott termett, és a kapu réséből még a farkánál fogva visszarántottam.

Volt még teendő, mert a küszöbről nem lehetett bezárni, és ha jön a jobb idő, öntök betonból két combosabb vasbetonoszlopot, meg jól beásom, most viszont kicsavaroztam a küszöböt. Eltávolítottam a drótokból a felsőket, azt is más módon kell rögzítenem, s odaültem a székemre.
Kitrákotty jött, magyarázott, örült nagyon.  Később mindkét madár ott vett porfürdőt mellettem, és a macska is bejutott más úton.
Egyszercsak, amikor mindkét madár hátat fordított neki, belapult a támadó pózába.
Ekkor felmerült bennem, hogy focilabdának nézem, és felrúgom, de féltem, hogy ő lesz gyorsabb, és inkább odasétáltam hozzá, s leeresztettem, mint Nimród a megfeszített íját.

Nufi szedegette össze a kukoricásból szétröppent levél és szármaradékokat, én meg hátravonultam sötétedésig szecskázni.
A madarak lassultak, majd eltűntek.
Utánuk óvakodtam, de nem láttam őket, Nufi pedig verte a tam-tamot, be kell zárni. Látott rókatetemet nem messze. Pedig a rókatetem már nem eszik élő csirkét, kotyogni kezdtem, és kiderítettem, hová bújtak. A disznóól előtt a félig döntött létrán csücsültek.
 De hát be kell zárni.
Nem volt jó ötlet. Nem örültek nekem.
Először a kakas kezdett menekülni, aztán Kitrákotty is.
Körbejártuk az udvart, Nufi pedig fegyver után nézett, de csak két seprőt hozott. Kitört bennem a röhögés - de csak belül - hogy azzal sem tud utánarepülni, és inkább Kitrákotty elől elbontottam a ládabarikádot. Őt meg lehet fogni egyszerűen. Kotyog a megszokott módján, és nem tiltakozik. Be is tettem a hálószobájukba.
A kakas már érezte a vesztét. Találtam hozzá korcost, és az egyik saroktól futott a másikig, de kínjában bevágta a fejét a drótháló lyukába, és nem fért át sehogysem..
Vigyázva, hogy ne törjem el a szárnyát sem, - miközben már a két macska is ott örömködött, hátha nekik is jut valami -  átvittem a hálószobába. Közben legalább 120dB-vel terhelte a dobhártyánkat.
Ma reggel sem közelített. Csak lesett rám, most mi lesz.
Nufi hangját hallottam ott belül megint:
"Férfi kommunikáció."
Hát lesz még mit megtanulnom kakasnyelven. Meg a fűrészgéphez használatos hangtompító fülest is fel kell tennem , ha ez ennyire bolond jószág.


2015. március 22., vasárnap

Hogyan fogyjunk 5-6kg-ot egy nap alatt zabálással?

Tegnap meglátogattak anyuék. Verőfényes napsütés. Sütemény hegyek, csokoládé, ebédre Nufi paprikás krumplit és házi fehér kenyeret sütött.
A délelőtt megvalósítottuk a libatömők álmát. Kiakakasztott gégével toltuk lefelé, amit csak tudtunk.
Túl az ebéden úgy ragadt le a szemem, hogy anyu zavart el lefeküdni, nehogy leessek a székről.
A reggeli méreckedésen már 90kg-ot mutató mérleg mezítelen testemet nehéznek találta, és ma reggel.... na ma reggel megtörtént a csoda.
Felöltözve, cipőben ráálltam a mérlegre.
85kg.
Ezt csinálja utánam valaki!
De megsúgom a megoldást is:
Nufi lehozta a padlásról a régi mérlegünket. A többi mérés a lakással vásárolt 'új' Meßinstrument műve volt.

2015. március 21., szombat

Ducika és a benzinkút

Megnevettettem a szomszédasszonyt.
Megkérdeztem, látott-e már benzinkutat, ahol berakják a csövet, és a kutas magára hagyja a csapot. Amikor a benzintank megtelik, nagyot kattan, és automatikusan lekapcsol.
Ilyesmi történt Ducikával is.
A tavaszi szerelem idehozta a megtépázott jókora cirmost, és napokig együtt lógtak mindenhol. A kandúr nézte, sétálgattak, szédítette Ducikát, majd egyik koradélután a teraszon felkapaszkodott, és áldani kezdte Ducikát.
Nem is volt rövid az aktus, Nufival beszélgettünk. Oda-oda pillogtam. Nem zavartam őket, meg nem is folyamatosan bámultam.
Egyszercsak egy gyermeksikolyszerű üvöltéssel jelezte, hogy megtelt, és én meg majd leestem a sámliról meglepetésemben.
Ducika immár áldott állapotba került. Eztán ki-ki jobbra-balra el.
Tetszett a hasonlat a szomszédasszonynak, és gondoltam hátha másnak is.
Ezért írtam meg.

2015. március 19., csütörtök

I... gazságtalan voltam

Tegnap leszóltam a kályhámat, hogy nem melegedett át a sok nyers fától.
Hát nem igaz, csak hosszabb idő kellett neki. Ahogy a rádió elemtartója is úgy tört el, hogy nem tudom megragasztani. Vékony, kivehetős elemtartó, és nem is egy négyzet alapú hasáb, hanem eltolt . Z alakban vannak az elemfészkek.
Nem baj. Ez is lépdel a maga útján, és ma befejezem a tyúkudvar ajtaját, és keresek elemtartót, ami átalakítható a megfelelő méretre.
Egy szürke dobozban van az összes, de jól elbújt.
Péter könyvével is haladok. Még hetven oldal van hátra. Most éppen a Szovjetúniót dicséri az író. A villamosítás lehetetlen vállalkozását abban a hatalmas országban.
Elalvás előtt értem a gabona szétosztás fejezetéhez. Hogyan rabolták ki a kulákokat, meg Ukrajnát a gabonáért. Hogy mindenkinek jusson kenyér.
Érdekes módon ezt Kun Miklós másképpen mutatta be. A mesterséges éhínységgel tönkretették az északkeleti szomszédunkat, s ez a népirtás ma is ott feszül a két ország között.
A '60-s évek elejéről származó írás megőrizte ezt, a történész ma másról beszél. 
A végeredmény most is megosztás, és feszültségkeltés.
Van összefüggés?
Amikor egy országot nem a szülötte vezet, feltűnően nem érdekli a nép sorsa.
Sztálin sem volt orosz származású a moszkvai 'trónon'.  A sógorok sem voltak magyarok hosszan a fejünk fölött, de tudtommal az Erdélyt Romániába söprő király is Habsburg ivadék.
Akit gazdaságilag felvirágoztatónak tartunk ma is, az Mátyás, vagy időben közelebb Horthy Miklós.
De nem csak ide pillogva, Putyin is talpán áll, nem bontja az országát.
Ő pedig a jelen.
Nekem meg a jelen a kapukészítés, jobb volna, ha közben gondolkodnék, és nem itt a billentyűk fölött.

2015. március 18., szerda

Rend

Nufi hozzászólása is a rendről szólt. Megpróbálok én is rendről beszélni.
Ma például jókora kupacot elégettem a kályhában az aprított gallyakból, és még csak nem is meleg az oldala. Nem túl hatékony.
A vastagabbakat szétválogattam dobozokba, hadd száradjanak, és ma még a kaput is be kell fejeznem a baromfiudvar elején.
Nagyon nehezen fogtam neki, és most is húzom-halasztom, de ebéd után a kapu jön. Mese nincs.
Illetve van,
Továbbolvasva a bibiliát, rábukkantam a mezítlábas szenthely alapjára.


Mózes V. könyve 25. rész



5. Ha testvérek laknak együtt, és meghal egy közülök, és nincs annak fia: a megholtnak felesége ne menjen ki a háztól idegen férfiúhoz; hanem a sógora menjen be hozzá, és vegye el őt magának feleségül, és éljen vele sógorsági házasságban.
  6. És majd az elsőszülött, a kit szülni fog, a megholt testvér nevét kapja, hogy annak neve ki ne töröltessék Izráelből.
  7. Hogyha a férfinak nincs kedve elvenni az ő ángyát, menjen el az ő ángya a kapuba a vénekhez, és mondja: Sógorom vonakodik fentartani az ő testvérének nevét Izráelben, nem akar velem sógorsági házasságban élni.
  8. Akkor hívják azt az ő városának vénei, és beszéljenek vele; és ha megáll és ezt mondja: nincs kedvem őt elvenni:
  9. Akkor járuljon hozzá az ő ángya a vének szemei előtt, és húzza le saruját annak lábáról, és köpjön az arczába, és szóljon, és ezt mondja: Így kell cselekedni azzal a férfival, a ki nem építi az ő testvérének házát.
  10. És "lehúzott sarujú háznép"-nek nevezzék az ő nevét Izráelben.


Beigazolódott a sejtelmem, hogy a mezítlábas egyfajta kirekesztő jelző. Hogy az úr azt jelzi vele, hogy senki hozzá képest a Mózes népe. Csak szolgálni van joga, és szeretni az urat.
Talán ma már kivégzem a mózesi könyveket, és jöhet a következő próféta. Hátha már nem csak az alá-fölérendeltség hangsúlyozása lesz a legfontosabb téma.
Mert biztosan ez zavarja legjobban a 'parancsértelmezőmet'. (shell)
A kamat és uzsora kitárgyalására már felkészültem a tavaly hallgatott előadásokból, nem is nagyon vágott mellbe. 

*********
A kapu két félfája viszonylag stabil. A keret összeszögelve, és még u szögeket kell vagy csinálnom, vagy találnom a kerítésháló rögzítéséhez.

Meglátogattak Feriék. Az egész család. Kis Jolika, meg Mónika is eljött. Kaptunk két néma kacsát, meg egy új kakast Kitrákottyhoz. 
Holnaptól egy hét szobafogság mindenkinek. Addig elkészül az udvar is. Mármint zárható lesz, és Mari néni irányában a kerítést átnézem, nehogy arra lógjanak ki.

Nufi is kitakarította a fekete szeder bokrát. Kijelölte a rózsaföldet. Levertük a karókat.  Úgy elrohant az idő, észre sem vettem, s már jöhettem begyújtani.
Most még megnézem Dudás néni rádióját. Anyu szobaton valószínűleg meglátogat. Addig meg kéne csinálnom. Kaptam már annyi lekvárt, és szépen megfoltozta a nadrágom is, égne a képemről a bőr, ha nem tudnák visszavinni neki.
Állítólag elemről kell menni, mert arról nem tudja használni.
Na, mozgás dolgozni!

2015. március 17., kedd

Haladok

Mikor mivel.
Ma pl. lehoztuk a következő adag szénát. Még csak legórtam a pótkocsiról. Az sem volt egyszerű- A görbe villa a második húzásra eltört, marad a gereblye, és később a lapát.
A két vasvillám ottfelejtettem a csűrben, és megoldás mindenra van, ha nagyon akarjuk.
Tegnap a bozótirtásból származó fákat vagdostam. Kellett a hely a pótkocsinak. Közben sokat el is égettem a másik szoba kályhájában.
Apróbb baleset is ért. A mutatóujjam tövébe belefúródott egy tüske, és most érzékeny. Kell egy-két nap, amíg helyrejön.
Nufi a kertet szabja át. Virágot akar a ház elé, de a tuják takarják, és később a szőlő. (Azért később, mert most még nincs rajta levél.)
Vagy a tuják nyújtotta takarásról kell lemondani, vagy a szőlőt kivágni.
Pedig hátul rengeteg hely volna a rózsáinak.
Majd alszom rá egyet. Szerintem ott hátul lesz jó. A ház tövét pedig nincs sok kedvem a már beállt növényektől megszabadítani.
Most behurcolkodom a tyúkudvarba a favágással, bár holnapra igért nekem két néma kacsát Jolika, és addig a kerítést is össze kell hoznom.

2015. március 16., hétfő

Március 15

Tegnap nosztalgiáztam. A katonaságnál hangosítottam ünnepélyt, s most újra.
Tegnap feltöltöttem a fényképeket a picassámba, és ha sikerül megtalálni, be is linkelem őket.
Gyülekezünk



A versmondólány megtekinti a keverőpultot.





Polgármesterünk a torkát köszörüli.




Ellenőrzés.



Megérkeztek a hölgyek is.




A rendőrök is vigyáztak ránk.

Itt mindenki ismeri egymást.



Csak a gólya hiányzik a fészekből. Ő még később jön. :-)


... kezdhetünk.



Csinos műsorvezetőnk papírból dirigál.


Van másik fotós is.




Feszült figyelem.

Most rontom el a sorrendet. Másik
 zenét kellett volna. De hamar kijavítom.


A tizenkét pont felolvasása is CD-ről.




A két fényképész egymással szemben. :-)

Helycsere



A polgármester elhelyezi a koszorút az emlékművön.

Helyettesével tisztelegnek a múltnak.

Vége az ünnepélynek.

Hohó! Még valaki.

Már pakolni kezdtem, amikor megjelent a Jobbik három fős csoportja, és ők is koszorút helyeztek az emlékműre.







A végére még egy betmen fotó rólam.

2015. március 14., szombat

I... gazodom a természethez

Látva, hogy a tömérdek gally megoldhatatlan kupaccá nő, beindindítom a monoton munkát, és nem méregetem az eredményt.
Tegnap Mari néni villanya kezdett szikrázni a falon, és a madzagja is csak ideiglenes tekerést kapott hétfőig. Most nem perceg, és János hoz sorkapcsot. Az enyém mind elfogyott, vagy ismeretlen helyen tartózkodik.
Azért a fa most is kopik az udvarról. Csak nem gondoltam volna, mennyire meghatározza a mindennapjaimat a tüzelőgyűjtés. Ez majd nyáron lesz kevesebb, de akkor jön a gazolás és a fűnyírás.
Ma megint nyirkos idő fogadott. Talán délután folytathatom az autót.
Pétertől kérdeztem, lesz-e tegnap mozi, de nem hirdette meg, hát talán vasárnap a jövő hétre.
Nincs összefogott gondolatsor a fejemben. Meghallgattam Nádasdy Ádám első öt előadását a nyelvtudományról. Az ötödiket újra kell, mert ha ledűlök, legtöbbször belealszom.
Majd letöltöm - ha sikerül - és faaprítás közben azt nyomatom a hátsó szobában a hangfalakon. A képek talán most nem olyan fontosak, mint amikor a nyelvállások és a kiejtett magánhangzók összefüggését tárgyalta-rajzolta.
Takarítanom kell a merevlemezeimen is, mert már a dvdírás is nehézkes. Nem mindig van hely a lemezképnek.
Lehet, hogy megint kell winyót venni? Legjobb arra gyűjteni, mert a mediabox mindig látja, és nem kell gondolkodni, mi hol van. Legfeljebb szétválogatni valami rendszer szerint.
*******
Most megszakítottam pár percre az írást. A polgármester toppant be.
Holnap lesz március 15. és nem szólt a himnusz az erősítőből. Nem volt baja, csak hangszóró kimenetre dugta valaki a keverőt. Egyforma 6.3 jack dugalj fogadja a végfokban. Jó kis cucc, már nem a BEAG kategória. Bár nekem azok is tetszettek.
Én meg készültem lemezzel, cédélejátszóval, kábellel. Legyen mivel kipróbálni.
*******
Tegnap még egy infofolyam ömlött rám. A német RTL valahanyadik historiacsatornája a pápákkal foglalkozott. A mediciektől egész a mostaniig.
Festmények, archiv felvételek Ali Akcsáról - nem tudom a helyesen a nevét, ráadásul a billentyűzetem is önállósítja magát állandóan. Ki kell mosni megint, biztos elpárásodott, és kiszárítva összerakni. Akkor megint jó lesz.
*******
János is begörcsölt ma reggelre, kórházba vitték.Vesegörcs, de már jobban van.
*******
Nekem meg feltámadni látszik a telefonom akkuja. Az Alcatel haldoklik, elővettem az öreg Motorolát. Ez utóbbi igazi buta telefon, szinte csak telefonálni lehet vele, és amíg működik, nem költenék nagyon másikra.
Siemensék leálltak a telefonüzletről. Azt a logikát szerettem a legjobban, amivel ők írták a telefonoprendszert. Azóta a Samsung is levitézlett, és az Alcatel is túl hamar lemerül.
Ez a butuska meg nem ismer sok hálózatot. Kiírja, hogy Westel, és van rajta térerő is. Kell ennél több?
Mondjuk egy szolgáltatás jól jön. A csengőhangokkal szétválogatom, ki hív.
Ez nem tud ilyet sem.
Na nem, mintha jelentene valamit, mert ha látom-hallom, hogy hívnak, úgyis felveszem, ha meg nem, akkor nem.
*******

2015. március 9., hétfő

I... gazságok

A hét vége nyugalmát a fa hozta. A meleg lehetőségének begyűjtése.
Péter takarítja a papkert kerítését. A  korábban elburjánzott vadszőlőt halomra hordta, majd jutalmat igért, ha elégetem :-) de nem tartottam rá igényt, csak konok megoldóként egy öngyújtóval elértem a célom.

Közben beszéltünk, hogy nekem a következő nagy tervem a faaprítékoló készítése, mert ez a biotömeg is elkomposztálható lenne.
Kissé gunyoros megjegyzését, hogy hányan melegedhetnének ennyi tűztől azonnal a magam javára fordítottam. Összekötve az Edittől hallottakkal. Mégpedig, hogy viszi a parazsat a kályhába.
Ő más tüzelő berendezésből, de nekem ott volt a kipárolgott izzó szőnyeg, és azt vödröztem bele a kályháimba.
Este így nem kellett a begyújtással hosszú időt tölteni. A négy vödör parázs még másnap is langyos volt estére, és a kihamuzásnál is találtam parázsló darabot, azaz két begyújtásra volt elegendő az ötlet.
Vasárnap pedig elültettük Nufi damaszkuszi rózsáját.Már ha jól jegyeztem meg a rózsa fajtáját. Eddig a padfeljáró lépcsője alatt várta a tél végét cserépben. Budafokon is a lépcső alatt telelt.

Én pedig aprítottam a gallyakat. Nagyjából a felét már feldolgoztam a kupacnak.
Az ujjnyinál véknyabbakat arasznyira metéltem, és elfurikoltam a komposztdombra. Ha megvagyok, behányom földdel, és naponta meglocsolom. Kíváncsi vagyok, elég lesz-e a nyár a felbontáshoz. Illetve a hőmérséklet méréséhez beledugok egy kazánhőmérőt.
Ma nem fejeztem be a feldolgozást, és szerintem holnap sem leszek meg.
Minél közelebb vagyok a végéhez, annál lassabb a folyamat.
Közben kitettem a hangfalat, és Bakos Attila és Dr. Varga Tibor előadásait hallgattam.
Mindkét embert nagytudású előadónak tartom, és magyarságunk gyökereinek kutatója, ismerője.
Vajon melyikük igazsága van közelebb a valósághoz? Közelíve a témához, hogy István a saját népét rondán megritkítva lett a nyugahoz simuló államalapító, vagy hős országmegtartó nagy ember.
Bakay Kornél - ezt nem tegnap hallgattam újra - olyasmit mesélt, hogy István ráérzett arra, hogy a keleti mentalitásunk már nem tartható fenn ebben a körzetben, ezért csatlakozott a római központhoz.
Tóth Gyula kinyomozta a történelemhamisítás mozgatórugóját. A különféle időszámítások ide-oda csúsztatásával egyszerű összeadás kivonás segítségével kiejthetők az egymásba illeszkedő történetek. A legjobb időmeghatározó eszköz még ma is a bolygóállásokat figyelő csillagászok feljegyzése.
Rábukkantam még Fabsanyo blogjára, és akárki is ez az Erdélyben alkotó figura, - majd ha többet tudok róla, azt is elmondom - elvarázsolt. Esténként ő az 'altatóm'. Szintén a középkor történelmében búvárkodik, és találja meg az ókorba visszahazudott történéseket.
No meg a legkönnyebben érthető előadóm. Jásdi Kis Imre új filmjét is megnéztem. Újabb eredményeiről beszél.


2015. március 6., péntek

Szőrös a disznósajt?

Tegnap ezzel a kérdéssel akartam foglalkozni korán reggel, de más lett a fő irány.
Azért elárulom, hogy az enyém szőrös volt belül.
Megnéztem egy számítógépet, ami nem indult, de nekem nem-nem indult. :-)
Azaz jól működött. Még a konnektorra is kíváncsi voltam, amibe bedugják, de ott is kifogástalan volt.
Hazafelé jövet pedig ráült az ördög a mellemre, és piszkosul kezdtem érezni magam. Figyeltem a jeleket, de a szívverésem nem befolyásolta, a légzésemre nem hatott, csak egy nyomás maradt.
Ilyenkor igyekszem ledűlni, és meditálni. Belassítani a szervezetem.
Nufi olvasott Bélának a tornácon, én is odaültem a napra. Pár perc múlva Dörmincs felugrott, kényeztessem.
Eszembe jutott, hogy a macskák dorombolása gyógyhatású. Megnyugtatólag hat.... de nem ezért nem zavartam el.
A nyomás enyhült. Hogy neki köszönhettem, vagy egyébként is elmúlt volna, az maradjon a természet titka.
Két gyanusítottam egyike a disznósajt, vagy a hirtelen hőmérsékletváltozás.
Pár órán belül minusz négy fokból plusz tizennégy lett. Majdnem húsz fok különbség.
Később behasaltam filmet nézni a szobába. Folyamatosan etettem a kályhát. Estére elértük hogy meleg lett, de még hajnali vécélátogatásomkor is 24 fokot mutatott a hőmérő. Ennyire nem szoktam megdurrantani a fűtést.
Ami a lényeg, hogy ma már munkaképes leszek... remélem.
Igazítani kell a villanyos hálózatomon is,
Az itt felszerelt Vesta tűzhely már sokszor felbosszantott, viszont a Bosch-omnak a sütője villamos. Azt pedig nem bírná a vékony aluvezeték.
Tegnapelőtt befűztem a konyhába egy vastagabb réz vezetéket. Még nem a végleges, mert be is fogom vésni a falba, amint jobb idő lesz, és szét is fogom választani a fürdőt, a konyhát meg a két szobát külön automatára. A fás részt pedig más másik fázisra is kötöm. Megoldom a földelést is.
Nagyobb felfordulás lesz, de igazodom a Nufi tanításához is. Ő keresi a pénzt, neki nem lehet kiesés.
Elkanyarodom a témától. A mai fontos igazítanivaló a fürdőszoba felé vezető alukábel. A konyha kötésdobozánál megmozgattam, és most perceg.
Az új bekötés jó.  Szabályos sorkapoccsal - csokival - kötöttem. A régi összesodort kötés lazult meg. Csak este bukkantam rá, és nem akarom feszültség alatt javítani. Annyira megnyomkodtam, hogy abbahagyja a percegést, de nem végleges.
 


2015. március 3., kedd

Tetszik


Olyan jó volt, hogy meg kell ismételni

Némi irónia is szorul belém, de nem keseredem el tőle.
Ma reggel jól odaégettem Béla rizsét. Ilyenkor megeszem én, kisúrolom a kisfazekat, és újat főzök.
Tegnap beüzemeltem egy új nyomtatót. Valamiért nem csomagoltak mellé USB kábelt. Két útból ezt is megoldottam.
Ma reggel újabb filmeket töltöttem le. Csak elfogyott a lemezterület. Ki kell írni DVD-re. Most éppen ez folyik. Eztán a hibaüzenetes letöltéseket meg kell ismételni.
Tegnap este már mindent bezártam. Kitrákotty kinn maradt a 'nappaliban'.
Vissza kellett mennem érte. Szegény tyúkocskám már aludt egy lemezszélen kapaszkodva, amikor bevittem a 'hálószobájába'.
Nufi rámbízta a Béla gyógyszerezését. 18:46-ra programoztam az órát, és 18:49-kor Bélának nem volt kedve bevenni.
Megvártuk Nufit. Mégis be tudtam adogatni a szájába.
Befejezem inkább a dupla élvezetek tárgyalását, és megvágok néhány képet. Tegnap jártam Bódvaszilason, és találtam lencsevégre valót.
Hátha másnak is tetszeni fog:
 

:-)
A fénykép minőségéért elnézést kérek. A hölgy alkotásai viszont talán elfeledtetik a hiányosságaimat.

2015. március 2., hétfő

Gépek

Új és régi masinák. Körbevesznek.
A legújabb kütyü  három napja érkezett. Lapos táblagép.
Nufinak már tavaly vettünk, én most kaptam. Ismerkedem vele. Időnként dühösen morgok, mert fogja magát az olvasott szöveg, odébbugrik. Ha meg nem simogatom, akkor elalszik.
Egy perc alatt nem olvasok el egy oldalt. Persze nem baj, már átállítottam 5 percesre a szundiját.
Este Laci szomszéd hívott telefonon. Nufit köszöntötte fel, meg tanácsot kért Debian ügyben. Vett málnapécét. :-)
Megnéztem, egyáltalán mi is az. A tudása alapján egy kijelző néküli simigép.
Mint régen, a tévére kell feldugni, és alapdolgokat tud valamennyi memóriával.
Laci szomszéd mindig is bátor ember volt, most sem tudta, mekkora fába vágja a fejszéjét. Illetve, ha már megy az X - a grafikus felület - és a hálózat is csatlakoztatva van, nem lesz az annyira bonyolult, csak mindig meghökkenek a lépésein.
Egy fejlesztő asztalon például minden hely jól jön. Ha valaki szotvermódosítás-fordítás-letöltést kis helyen csinál... de megmagyarázni mindent lehet. (Egy ilyen marokban elférő gépet mindenképpen :-) )
Még nem csorog a nyálam. Az asztali gépem még mindent tud, ami nekem fontos.
Más téma.
Ökomenikus hét van itt Komjátiban. Nufi esténként el fog járni az előadásokra. Legalább kimozdul ő is. Szellemi feltöltődés lesz.
Tegnap a miséről, vagy istentiszteletről jőve kikérdeztem, mi is volt a téma.
Péter a bibliafordítások  összehasonlításáról (is) beszélt. Mennyivel több információt lehet kiolvasni Károlyi fordításából.

ötödik levél az efézeusiaknak
16
" Jól használjátok fel az időt, mert rossz napokat élünk!"

"Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak."

"Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok."

"Áron is megvegyétek az alkalmat, mert a napok gonoszok."



Az újabb fordítások kivették a kalmár szellemet, hogy befektetéssel lehet haszonhoz jutni.  Pedig a világ így működik. Az új fordítás azt sugallja: elég  jól beosztani magunkat, pedig sokszor ez kevés.


Szövegkörnyezetéből kiemelve mondom mindezt, mert még mindig az ószövetségnél járok, és 'ide' csak ugrottam. Amennyire periférikus látásomba belefér, a bölcsesség, kell vezessen, és az ár lehet bármi, nem csupán pénz. Hirtelen a csapdába került öreg róka jut eszembe, aki lerágja a lábát, hogy szabaduljon. Ez is árnak számít, de a róka nem kereskedelmi szavakat használ, mint Károlyi, hanem a korábbinál rosszabb élet vagy halál között dönt.


Péter nekem már korábban mutatta könyvből a két fordítás közötti különbséget. Nufinál is látom, mit küzd egy-egy (angol)szöveg értelmének magyar egyeztetésével. Oda is, meg vissza is.
Hogyan lehetne egy közelkeleten, kétezer évvel ezelőtt mászkáló tanító ott működő bölcsességeit egy mai világba, mai szavakkal  pontosan beletuszkolni?
Így.
Mint ezekből a betűkből kiderül.
Viszont a szakember értelmezése is az ő műveltségén és a közönségén nyer új alakot. (testet?)
Értem, és felfogom, hogy nem muszáj a kereskedelmi szakszó egy bölcsész téma megfogalmazásához.
Csak akkor meg kell várni, amíg az újabb nemzedék - aki már az új szövegen nevelkedik- ugyanazt a tartalmat érzi, mint a szöveg alkotója.