2015. április 15., szerda

Mélymulcs

Vannak már jó híreim is. Ne mindig a rosszról beszéljek!

Első paraszti munkám. Vagy legalábbis annak tartom. A faültetést még városi emberkék is ki-kipróbálják.
Tavaly kezdtem, most tavasszal be is fejeztem a kukoricaszárak szecskázását.
Kisarasznyi magasságban a leterített hullámpapírdobozokra ráborogattam, és most abba szórtam szét a krumplit. Azt hiszem, öt madzagot feszítettem ki fölötte, majd egy-egy arasz távolságra belerakosgattam. Erre pedig 50-60 centi magas szalmát borítottam, és még egy zacskó tyúktrágyát is szétszórtam. Így nem töményen éri, és locsolgattam.
Szép nem lett, de ez az első kísérletem.
A tér kedvéért meghagytam a Feri pótkocsiját is a képen. Nem nagy, mondhatnám zsebkendőnyi a terület, de egy teljes rakomány széna ráfért. Az a pótkocsi ennyit tudott egyszerre idehozni.
Ma reggel még rászórtam egy vödör fahamut is.
Igaz, hogy közvetlenül a krumplira mutatta Iván a filmjében, de én sem jegyzek meg mindent azonnal, meg nincsen lószarom sem a felbontáshoz.
Nufi persze azt hiszi, hogy el fogok keseredni a kudarc esetén, de ezt már most kijelentem, hogy nem. Egyrészt tudom, hogy működni fog, másrészt meg a komposztálódási folyamat akkor is elindul, ha nincs benne trágya, lefeljebb lassabb lesz. A tavalyról megmaradt krumplit raktam bele, és ebben a kézimunka az érték, az pedig itt marad, miénk marad  akkor is.
Ez már itt Nufi ágyása.
A locsolócső rövid, ezért beállítottam ez eddig fürdőkádnak használt műanyag dobozomat, és abba gyűjtöm a vizet, onnét viszem locsolókannával a megfelelő helyre.
Az első ágyás most hagymát kapott.
A földjét eddig is locsolni kellett. A szél, a nap kiszárította. Az ásó nagy rögöket hagyott maga után, kapával szenvedett ratja Nufi.
Anyuék holnapra igérték magukat. Ma megyek a 22-be ásni. Ők is ültetni akarnak. Bár az alkarom már jelzi, hogy nem élvezi a megterhelést, de majd megszokom.

4 megjegyzés:

Moon River írta...

Én is mindig akkor "szívtam", amikor ősszel nem lett felszántva (vagy felásva) a föld. A mama mindig azt mondta, hogy úgy jó, mert a fagy szétszívja a rögöket.

Hanczur írta...

Nem érzem szívásnak, mert nincs összehasonlítási alapom.
A 22 konyhakertjének zömét ma felástam. Fél kettő körül kifeküdtem a napra pihegni jó félórát, aztán tovább, amíg bírtam.
Közben többen jöttek együttérző mosollyal, de nem kötöttek belém.
A meggyfa alatt talált magoncokat elhoztam, és még este mindkettőt beástam itt. Már csak a kecskerágó van hátra.
Péter is kérdezte: ráérek-e, de ma biztos nem. Ő is telepít kecskerágót Szilason.
Talán holnap, vagy holnapután, de ma így sem végeztem.
A konyhakert után még a krumpliföld is ott van. A fele betakarva szénával, a másik fele nincs.
Kíváncsi leszek, ott mit hoz a föld a két technikával.
Ott nem mélymulcs lesz, csak egy réteg takaró.
Még hozott egy lány - hm, azt tudom, hogy rokon, de a nevét majd megtanulom - egy leejtett rádiót.
Minden műanyag bigyója kiszakadt, ezért átfúrtam, és raktam bele két kapupánt csavart.
Nem is tudod, milyen jól esett. Mint valami levezető kocogás egy 800m-es futás után. :-)

MJ írta...

Kíváncsivá tettél. Majd az eredményt is mutasd meg légy szíves.

Hanczur írta...

Jó lefényképezem. Azért lett kapupánt csavar, mert annak a feje színben passzolt a rádió szinéhez. Felülről két gombnak lászik.