2015. május 31., vasárnap

Hetedhét ország

Kis világlátás volt az elmúlt napok élménye.

Elbicikliztem Miskolcra. Laci bácsinak szállítottam az ágybetétet, és Nufi noteszgépét is, hogy Sáriéknál kiderítsem, vajon jó-e a SATA portja, vagy nem.
Hát minden más merevlemezzel együttműködik, csak a Hitachi utóddal nem.
Czumi.
Az utat szokatlanul nehezen tettem meg. Biztos a bioritmusom a mélypontjain járhat.
Anyunál kicseréltem a csaptelep szelepét kerámiára. A gumis már nem volt megoldás. Laci bácsi többször is cserélte.
Meglátogatott Dudás néni is, és szomorú hírt mondott. Lipcsei Csabi - általános iskolai osztálytársam - meghalt. Tavaly novemberben... ha jól jegyeztem meg. Jó tanuló srác volt, őrsvezető, meg a házunk előtti tiszti bérházban lakott. Az iskolából hazatérőben Szalai Zolival hármasban hintáztunk a porolón beszélgetve mindig. Ők ketten az oszlop mellett kapaszkodva a szélén, én meg középen.
Később építészmérnök lett. Még az előfelvételis katona korában találkoztam vele. Leveleztünk is. aztán elköltözött a Balaton környékére. Többet nem láttam. Az egyetlen osztálytalálkozónkon - amire elmentem - nem volt ott.
Hm. Rossz érzés elbúcsúzni tőle így gondolatban.
Megjártam  Zsarnai piacot is. Pár aprósággal tértem haza, meg a bringás boltban vettem Péter bicajához küllőt.
A hazaút rekkenő hőségben, majdnem négy órásra sikeredett. Szendrőben pihentem, és ettem egy almát meg egy banánt. Az órát nem néztem, de a Bódva folyó mentén már minden faluban megálltam inni és mosakodni a nyomós kutaknál.

Este meglátogatott Irénke, és kigórta a tyúk alól a szalmát, megnéztük, hogy a 21 tojásból négy csirke lett. Egy embrió volt a szalmában, meg egy tojást találtunk egyben. A többi szőrén-szálán eltűnt.
Amíg odavoltam, megérkezett a Borbola DVD is. Este az egyiket, ma reggel a másikat néztem végig.
Előadás van rajtuk, és animált geometriai ábrákkal visz be a piramisok tervezésébe.
Nagyon jó.
Elmondja, hogyan őrizte meg a magyar nyelve a hetedhét szóval ezt a tudást.
Tehát a hetedhét országból érkező mesehős e hetedhét uruság, azaz tudás tudója.  Ez utóbbit már én fűztem hozzá.
Most Nufi megy a templomba, én pedig megigértem, hogy Bélát betolom az előtérbe, hogy ő is meghallgassa Péter istentiszteletét. (Zavarja, ha előadásnak nevezem a beszédét.)

****
A két kép a szendrői rendőrség épülete előtt készült. Jobb kezemben alma, a balban a gép. :-)

2015. május 27., szerda

Sok kudarcélmény után az első működő valami

A kudarcokat nem fogom felsorolni, csak a jót.
Beindult az első 100db LED-ből épített fényforrás.
A kapcsolást Skori honlapjáról vettem. Szinte eredeti lakatrészjegyzékkel. Három kondiból raktam össze azt, amit ő kettőből, és a pufferkondit is három kiszolgált elkoból.
Üresjáratban felment 80V fölé a feszültség. Nekem 200Vos kondik kerültek bele, ezért nem izgatott, de amint ráakasztottam a LEDsorokat, már csak 65V maradt rajta. Majd játszom még az értékekkkel, de minden LED világít, és ez már siker.
A próbapanelem egy darab plexi lap. Abba fúrtam a 101 lukat. (Egyet elnéztem, de üsse kő!)
Az 'áramkorlát' úgyis a 3db 330nF-os kondi ESR értéke. Oda kell még pakolnom, hogy elérjem a 75V-ot. Aztán meglátjuk.
Pár perc üzemidő alatt nem melegszik. Bár a fénye sem túl nagy.
A NET-en rendeltem két 1000-es csomagot. Az egyik meleg, a másik hideg szinű fehér.
Megjött a bumfordi telefon is. Masszívot válsztottam, mert a régi egy nap alatt lemerült, és jó nagy akkuja van, amitől hosszabb készenléti időt várok el.
A tegnapi esős nap megrengette a kacsákban a hitemet. A legkisebb, a fehér már lelapult a földre, a többiek taposták, úgy melegítettem vissza a kezemben, és - bár Nufi külön szobát akart neki - visszatettem a többiek közé.
Eddig jól döntöttem. Tegnap éjjel újra az infra lámpa fényénél aludtak.
Ma mindenki egyformán aktívan követelte a kaját, és hogy kivigyem a fűre. Ez utóbbit nem érték el.
A 79dB-s sípolást megpróbáltam csillapítani.. Kiraktam a bejárati kettős ajtó közé őket, de még így is nehéz volt a Borbola könyvet olvasni. A Kikeletet.
Hát kemény vége lett. Az összefoglalásban már megfogalmazta, hogy a Szent Korona pantokrátor képét azért döfték át a kereszttel, hogy eltűntessék a hieroglif ábrázolású egyiptomi hatalmi jelvényeket. A kapmót és a korbácsot.
Nem ez a hivatalos neve, de tudom, hogy erről bárki ráismer az uralkodók (itt Osiris, mint mindenható) kezében V alakot bezáró eszközre.
Ez annyira illeszkedik a tegnap meghallgatott Ludányi Horváth Attila videojára a jutubin.
Nem egyet hallgattam meg, de utalt Borbola bosszankodására, hogy mindenki bolondnak nézte, amikor magyarul kezdte értelmezni az egyiptomi képírást. 
A Rhind matematikai papirusz feliratában megpillantotta a szorzótábla hiányosnak látszó, ám magyarul értelmes négyes és nyolcas azonos hieroglif jellel rajzolt számjegyét, mert csak magyarul kezdődik a két szám N betűvel.
Előhúztam német magyar és orosz félműveltségem számjegyeit, és elfogadtam, hogy ez így van. Kelta nyelvet nem ismerek, de keresek majd szótárat hozzá. :-)
Na jó, mondok rosszat is.
Tegnap az ÉMÁSZ többször is lekapcsolta a hálózatot este. A gépek megálltak, de az élet ment tovább, én valamit néztem a tévében is. Szoktam ellenőrizni, mekkora a bejövő jel, és mennyire pontos.
A harmadik-negyedik után már nem jött vissza a kép. Gondoltam, kiütötte a sorvégtranzisztort.
Ma aztán kiderült, nem a tévé, hanem a SET TOP BOX.
Ez így egy kicsit drágább lesz. A táp lüktet, le-lekapcsol. Már a kis pilács sem villan fel az elején. Mérőműszerrel látom, nem szakember  ebből semmit sem látna. Valami zárlat lehet, és majdnem biztos, hogy újat vehetek.

2015. május 25., hétfő

Nufi kedvenc képe

Nem nyugodott, míg ki nem tettem.

2015. május 24., vasárnap

Kacsa


Török basa, nagy a hasa, belefér vagy száz kiskacsa.

De nekünk csak nyolc van, és Nufi mondta, hogy jó lenne bemutatni őket.
Csakhát nehéz lefényképezni a rács mögött.
Ma a bedobozoláskor - éjszakára fadobozba rakom, és behozom a lakásba - készültek a portrék a gyászkeretes körmömmel.
Most a változatosság kedvéért a bringaszereléstől fekete.
Szombaton kihasadt a hátsó gumim külsője, majd lufiként előbukkant a belső. Éppen a bevásárlásra indultunk. Nem szombaton, pénteken, vagy csütörtökön. Tudja a bevásárlóblokk, mert azon ott a dátum.
Szóval nagy durranás, és gyors csere. Másik drótszamárra pattantam.

Ezt pedig most akartam megragasztani.
Három kudarc után - a gyári folt levált - kivágtam megfelő méretet a korábban szétszakadtból, és eddig még jól megtapadt. Reggelre kiderül, tartós-e.
Aztán, ha már belefogtam, meglazítottam a szoruló pedál csapágyát is, és a másikon áthelyeztem a hátsólámpát a bevásárló kosár alá.Még volt hozzá eredeti felfogató lemez is, csak már átalakítottam korábban.

Elolvastam az egyiptomi könyvet is. Két éjjelem alatt mászott be a fejembe. Tényeg, mint egy film.
Mika Waltarit még nem ismertem. Úgy tűnik, az ókori ismert szereplőnevekől gyúrta össze a történetet, és kisimult a korábban zavaró stílusjegy bennem is.
Ütközik a Borbola feltárással, ezért itt-ott berzenkedtem tőle, aztán feloldódtam benne, és addig félretettem a Kikelet-et.
Majd holnap előveszem, mert már ragad le a szemem. Azaz éjfél elmúlt, és mára esik  az a holnap.

Felpörgetem az eseményeket.
Beállítottam még egy SA antennát a hátsó szobákra. Az adó az Esztramos mögé esik, ezért nem láttam a felhős napon a pontos irányt, de a a szilasi bevásárlókörúton megnéztem. Az országútról már jól látszik, ami a háztetőről nem.

Becipeltem egy szekrényt a gangról a hátsó szobába. Öntözgetem a mélymulcsomat, és gyönyörködöm a krumplilevelekben. Egyre bújnak elő.

A magról kelt almafákból is van még pár palánta, amit nem ültettem el, de a többi  nem száradt ki új helyén sem. A köles is szépen zöltül az árpával együtt. Az elduggatott hagymák is integetnek  zöld bajuszukkal a szénatakaró alól.

Végre leült Kitrákotty is kotlani. Ha jól számoltam, 11 tojásra, de most nem zavarom, mert esetleg megsértődik, és odahagyja.

A kölcsönkotlós is mogorván tekint rám, amikor beszórom a búzát, vagy cserélem a vizét. Neki közelg a költés ideje.

A két macska: Ducika és Dörmincs is lebabázott, de nem láttuk még a kicsiket.
Ma ismét ki kellett kergetnem Hubát. Állandóan a lakószobán keresztül beoson a konyhába. Előb-utóbb megtépázom egy kicsit. Pedig tudja, hogy tilosban jár.

Újrainstalltam  egy nagy wincsimet, és áldom az előrelátásomat, hogy mentettem a gyűjteményeimet, mert veszett volna, ha nem.
Tarral fűztem össze egy fájlba NTFS wincsre, hogy visszamentésnél megmaradjanak a felhasználói és csoportinformációk. 329Gb-os file lett belőle.

Na jó éjt. Megyek csucsúlni.

2015. május 19., kedd

Nyugalom napja

Ilyen is van.
Ma reggel összedrótoztam pár hűtőgéprácsot, mert a talpnélküli akváriumot kinőtték a kacsák.


Kibírták infralámpa nélkül az estét a szobában is, és jókedvvel fogadták az új környezetet.
Az egyetlen szarvas hibát is azonnal megmutatták. A bejárati ajtónak kiszolgált tűzhelybe való rácsot választottam, és azonnal volt két kacsa, aki átbújt rajta. Nagyobb rajta a rés.
Visszatessékeltem őket, és rátoltam a hálóládájukat.

Tovább olvastam Sziluhe történetét. A következő könyv (fejezet) is lendületes olvasmány.
Párhuzamosan tömöm a fejem Borbola János írásaival. Nem csak a könyvét, hanem a NET-en található cikkeit is mentegetem, és gyömöszölöm a fejembe. Kisebb vagyon lesz, mire összegyújtöm az egészet, és kinevezek egy füzetet is hozzá gyakorlásnak. Mondjuk ebben Fejes Pál és Jásdi Kis Imre is helyet kap. Leginkább az összefüggést akarom meglelni. Ahol e három felfedező összecseng, ott hálózza be leghamarabb a fejemben a magyar nyelvi hajszálgyökér a gondolkodózónát.
/Hú de bonyolult vagyok, mi?/ 
Megpróbálom egyszerűbben. Ahol van összefüggés, azt már én fedezem fel, és az már az én tudásom is.
Olyasmi, mint a verselés, ha valaki (költő) ritmusa bennragad a hangulatomban, akkor nekem is toldulnak ebben a lüktetésban a szavak. Akár egy kisgyereknek, aki csak úgy összevissza danászik, és mégis kijönnek valamik belőle.
***
Még egy kurta történet.
A jobb oldalon van két nagyobb vasrács. Ezek még Budafoki szerzemények. A MÉH közelében dobálta be valaki a szétszedett nagyáruházi tolókocsit, mert valószínűleg nem vették át tőle. Gondoltam. jó lesz majd ha betonozok valamit. Feldobáltam a bringára, és hazavittem. Most is majdnem jó lett, csak nagyon nehéz, és a kis karám attól is jó hogy könnyű.  Akár odébb tudom húzni, és lépdelnek belül a totyogók. A  lesúlyozáshoz raktam ki, de Nufi figyelmeztetett: A járólapok árnyékot is vetnek, és hallgattam rá. 

2015. május 17., vasárnap

Meglepetések hétvégéje

Kezdem a legkisebbel.
Lecseréltem az olajat a Hondában.
Miért? Semmi sem megy egyszerűen. Az elektromos láncfűrészt vettem csak elő, mert nem kemény fát daraboltam, és a lánc kenéséhez kellett a fáradtolaj.
Nufi egy olvasója jelentkezett be hét végi látogatásra, és el akartam pucolni a fáskamra elől a felgyülemlett karvastagságú gallyakat.
Az aprításhoz elég az asztali körfűrész, de ahol bonyolult formák maradtak hosszú vékony ág egy törzsmaradvánnyal, ott kellett a láncfűrész. Nyissz, és mehet az asztalra. Ezért feltölteni a benziest nem akarózott.
Nóri egy aranyos lány. Akkora pakkal érkezett, hogy zavarba jöttünk tőle. Mindenféle fűszernövényt, spárgát és olvasnivalót is kaptunk. Nufi pár grulyalángossal meg bolti sütivel készült.
Jött még közben a "mondd anyádnak, hozzon pénzt" autó. (Family Frost) Nufi vett jégkrémet is, de nem csábult el a leányka.
Az idő javarészét a teraszon beszélgettük át. Aztán elsétáltunk a kert végéig. Bemutattuk Nufi rózsakertjét, a köles és zabnégyzetem, meg a szénapaplan alól kikandikáló növényeket.
A kis szilva és almafáim is zöldek maradtak.
Ma már továbbültettem még ötöt, és holnap befejezem,
Itt jártak Melindáék is. Este Laci szomszéd - Budafokról - elhozta aMálna PC-jét, de a tápja otthon maradt. Volt még egy talált - az elektrotanyán 'kukázott'-nak becézett - pc, amiről kiderült, hogy sima külső wincs. A dobozán egy USB és két firewire aljzat.
Ahhoz képest, hogy kidobták, rengeteg személyes adatot rajtahagyott a volt gazdi. Midegy, mert Laci leformázza, és majd munkára fogja a gyerek gépében.
Ma reggel ismét volt meglepi.
Egy tündér újabb csomagot hagyott az ajtónk előtt sok befőttel, ültetni való magokkal, meg finomságokkal. Köszönjük. Csak sejtjük, ki volt az adományozó.
Ma már összeraktam a TESCO-s fűszegélynyírót is. Laci bácsi vett hozzá csapágyat Miskolcon. A török bigyó sokkal elrősebb, bár lehet, hogy sokkal véknyabb damillal ez is jó volna.
Amikor megvettük, az egész udvart végignyírtuk vele a 22-ben. Akkor jól 'muzsikált'.
Most már van két török, egy Einhell, és a TESCO kütyüje. El vagyunk egy darabig, mit Hugyos Józsi bácsi a budin Markosék Mélyvizelőjéből.
Nufi megjegyezte, hogy nem fényképeztem le a kacsákat, mert már biztos, hogy több, mint kétszer akkorák, mint amikor kaptuk.
Majd holnap pótolom.
Addig is pár birka.
Nufi hozzászólása: "Ilyen fűnyírónk még nincs."

2015. május 12., kedd

Borult ég, eső

Tegnapi kóválygásom korán ágyba zavart. Aludtam is, mint a bunda.
Béla tornáztatása és etetése jól indult. Átgördítettem anyuékhoz beköszönni. Laci bácsi hozott csapágyat a szegélynyíróba. Addig jött ki a málnásból, amíg ideadta, meg üdvözölte Bélát, aztán visszafúrta magát a növények közé.
Péter nem volt otthon. A következő állomás a DVD beadása lett volna, de autó sehol, így megkerültük a paplakot és hazatértünk.
Tízórai Bélának. (narancs) majd a kacsáknak. (kukorica-csalán őrlemény)
Ejtőzésre felkészülve ért a telefon, hogy Nufi nem..., majd mégis jön, és fél egyre lesz Szilason.
Bélának fél délben már kész volt az ebédje is, és délre túlestünk rajta. A szörpöt is legyűrtük. Pedig az nem egyszerű feladat fuldoklások közepedte.
Korán kellett indulnom, mert két bicajjal karikáztam át. Gyümölcsöt kellett venni, és Nufi biciklijét 'kantárszáron' vezettem át azon a másfél kilóméteren az állomásig. Amíg rá nem állt a csuklóm, elég vacak tartani, de mindent meg lehet szokni.
A bevásárlást sóskagyűjtéssel fejeztük be a kis ház előtti réten. Sajnos a gátemeléssel a Bódvaparton teljesen kiirtották a vadsóskát. A hegy alá kell bemenni a tehenészet felé, ott van szedhető mennyiség.
Anyu már ránktelefonált, hol vagyunk. Béla nyugtalan volt.
Persze, mert Nufi hajnalban átpelenkázta, én korábban befejeztem a tornát, és azóta kerekesszékben ült. Én is a tévé előtt hagytam. Elfáradt.
Anyura pedig azért bíztam a 33 kulcsát, hogyha bemegy a macska a nyitott ajtón, zavarja ki.
Ő meg azt hitte, pesztonkának kértem fel.
Délutánra ismét a napra tettem a kismadarakat, és élveztem az örömüket.
Nagyon kifürdik az itatóból a vizet. Szárazra. Viszont az alom, a kacsa, a faláda fala is csurom lucsok.
A nap kiszárítja, az alom tetejére fektetett farmernadrágszárat is köblítem és kiszárítja a nap. Estére pedig nem rakok be nekik ilyesmit, csak föléfordítom az infralámpát. Megszárítkoznak, órákig tollászkodnak, majd elcsendesednek reggelig.
Ez a kép a hazatérésről szól. Anyuékat kísérjük ki a vonatmegállóhoz. Az állomásépületet már lebontották.

2015. május 11., hétfő

Félálomban

Egyik nap nagyon aktív, a másik nap gyűrött.
Ilyen lettem.
A természet is hullámzó hangulatváltozásokkal vesz körül.
Volt pár nap eső. Kidugta a fejét a mélymulcsból már három krumpli növényke.A köles is életjeleket mutat.
Anyu hajtatott nekem almamagokat. Ötöt már kiültettem, és nem konyultak le. Viszont a tavaly ültetett almafa a 22-ben szintén elszáradt.
Tavasszal hozott rügyeket, aztán meggondolta magát.
A kútban visszahúzódott a víz. Szárazság lesz. A szilvafák félig még alszanak, csak a meggy mutat bogyókat, meg az almák, birsek és körték 'tartanak lépést' a diófákkal itt a 33-ban.
A kert nagyobbik felét már lekaszáltam. Ahol volt elég tér, ott haladtam is, de a szőlőtőkék között nem lehet lengetni, csak betolni és megrántani. Ez bizony vízhólyagot szív a tenyeremre. A második alkalomra megjött az eszem,  vettem fel kesztyűt.
Két percre megszakított az áramszünet. (8:18-8:20) Szerencsére mentett a blogger. Nem veszett el egy-két szónál több. Vagy egy sem, mert az első dühroham sem tört ki. Inkább az futott át rajtam, Nufi tanítás közben ezt jobban megszenvedné. Most pedig épp Edelényben ül a szemészet várójában.
Persze a hátizsákot most sem vitte magával, de van rá válasz, ami inkább kérdés szokott lenni. Miért nem készítettem ki?
Tegnap nekem kezdődött bicajozásal a nap.
Hazahoztam a pelenkákat a szilasi gyógyszertárból.
Jó kis teher. A patikusok nem akarták ideadni, majd jönnek kocsival Ardóba, és elhozzák Komjáti határába.
Én meg úgy tartottam, nekem is kell egy kis edzés.
A felmálházás után oda kell tipegni a vázon átvetett lábbal a főút szélére, és ott felülni. Amint elérem a sima felületet, a hátammal érzem a terhet, és a combjaimmal tartom az egyensúlyt.
A mentőmellényt is a csomagra terítettem. Szuperszabályos vagyok, igaz?

Odafelé pedig megnéztem azt a kis épületet Szilas határában. Sosem találtam volna ki, hogy egy budi-vizelde, s gondolom öltöző lehetett valaha a téeszeseknek. (Az épület másik oldalát nem fotóztam le. Bocs!)
Ide betonozott-aszfaltos út vezet a 27-es főútról mintegy 5-6m-nyi, és a rendőrök is itt állnak meg igazoltatni. Legalább már értem, hogy miért.


Tegnap már kivittem a kiskacsákat is a napra. Van hozzá talp nélküli akvárium. Így a füvön járkálnak, és a tetején lesúlyozott hűtőgépráccsal védem a macskáktól.
Eza módszer kettős hasznú, mert a napon kiszárítottam a faládájukat.
Nufi épp kacsaportrékat készít az árnyékban. Béla pedig minket ellenőriz.
Íme az alvóláda. Visszaszállítás előtt. Mármint a másik szobában éjszakáznak, nem odakinn.

2015. május 10., vasárnap

Elszállt

A tegapi gondolatsor.
Nem tudom felidézni.
A gácsérunk is. Csak ő másképpen.
Belassult, majd úgy tűnt, kibicsaklik a lába, és aztán nem szaladt. Az utolsó napjaiban már az ólba is én tettem be, meg enni is én hoztam ki. Aztán feladta, és nem evett-ivott többet.
Körbeszaladtam a szomszédot és Jolikát, de a diagnózis a halálos ítélet volt. Levágtam.
Azt hittem, rossz érzés lesz, de szokatlanul könnyen ment. Hagyta magát.
Odatettem a zsebkohóra a nyaranta mosogatónak használt vájdlingot, és abban melegítettem vizet. Órák hosszat cibáltam a tollait. A szárnyából jött ki a legnehezebben. Az állatka nagyobbik fele a toll volt.
A beleit kitettem a macskáknak, de ezek finnyás nők. Megszagolták és otthagyták.
A madármaradványok épp belefértek a kuktába, és tegnap ebédre félig megfőttek. Nufi még visszatette főni másfél órát, de volt más kaja is, majd ma eszem meg a maradékot.
Jolika pedig látva elkámpicsorodott képemet, adott nyolc kiskacsát.
Most én vagyok a gyámjuk, vagy anyjuk. Mindegy, szóval darálom nekik a kukoricát csalánnal, meg keverem hozzá az indítótápot.
Nufi itatókat nézett a neten, és első ötlet a pillepalack volt, aztán rögtön beugrott a gyümölcslés papírdoboz. Nyitottam három léket az oldalán, és az nem gurul el. Egy lékbe egyszerre két kacsa feje fér be. Fél litert ha beletöltök, akkor nem borul fel. Csak ha már kiitták.
Almozni pedig azt olvastam, két naponként kell. Szerintem naponta is muszáj lesz.
A papírdobozból egy kiöregedett polcba kerültek. Az osztófalát kivettem, és a hátlapját újraszögeltem. Most a ládává nemesült bútor a hátán fekszik, így nem tudnak kiugrani a csöppségek.
Infralámpával melegítem őket. Úgy látom, kell is, mert a vizet mégis magukra pocsolják.
Amikor beteszem a kaját és a vizet, elindul a vándorlás. Két pocs-pocs az itatóból, néhány a daraporból és vissza. Ez pedig zsongással és síp-síp-síp hangokkal jár.

Más.
Nufi most érkezett a templomból. Péter a bibliaértelmezés sorrendjéről (is) beszélt.
Nekem más a hozzáállásom. Az elején kezdek el egy könyvet, és a végén fejezem be. Ha szétforgácsolom is magam, mert több témát gyömöszölök egyszerre a fejembe, azért ragaszkodom a saját rendemhez.
Amíg Mózest ki nem végeztem, nem lépek tovább. És ha a jellemfejlődés primitív szakaszát nem járom meg, hogyan léphetnék tovább?
Csak nézzünk meg egy óvodás korút, milyen energiával veszi el a neki tetsző játékot a másiktól, ha ő az erősebb! Internátusban már szét kell osztania a pakkot, s ha gyermeke lesz, éjt nappalát, a házát, a vagyonát átadni az utódnak.
Ha hihetünk a szfinx -oroszlán időkapcsolatnak, akkor már legalább a harmadik precessziós időszakot láthatjuk be a jeleken keresztül. (Oroszlán, halak és vízöntő kezdődik.) Ki sem merem számolni, mennyi idő ez.
A képírás előtti barlangrajzok, kézlenyomatok pedig 2 huszonhatezer éves 'éven' mutatnak túl. (Fejes Pál nyomán)
Nekem pedig ehhez egy hivatalos mankónak ott a biblia. A betoldásaival és kurtításaival. No meg miden más. A genetika, a józan paraszti megfigyelés is.
Egy pap is megszenved az értelmezésért, hát még egy másra kitenyésztett  elme. Tegyem hozzá, mert engem nem köt a hit, hogy őszintébbnek tűnik a sámánok révülésben elmondott kinyilatkoztatása, mert ők bizonyosak benne, hogy nem az akarat, hanem a 'sugallat' közvetítői.
Nem is látok bele egy pap felkészülésébe. Bár ha a bor kellék a szertartásban, akkor a révüléshez lehetett köze. Csakúgy, mint a sámánok gombájának, a guruk füstölőinek.
Ezt magamon is látom. Talán távoli a hasonlat, de amikor nincs indító tevékenység a napomban, akkor fázni kezdek, összekucorodom, és bealszom hamar. Ha viszont fizikai aktivitással felpörgetem magam, több oxigén kerül az agyamba, indul az 'élet.'
No, hát vasárnap van. Odakinn csúnya idő. Megyek hűtőpolc rácsért a 22-be, és ha nem esik, folytatom a madárkifutót, ha esik, akkor a tévéjavítást.

2015. május 5., kedd

Jóleső visszajelzések

Tegnap Nufi kapott levelet valakitől, és kapott ötleteket a főzéshez, a kiránduláshoz, és még az is kiderül, hogy engem is olvasnak ismeretlen ismerősök, akik innét származtak el.
Pironkodom is, mert túl kevés fényképet rakok fel. A vasárnapi szorongó érzésem feloldására bringára pattantam, mentem egy kört Bódvalenke felé, és Hívégardó felé vissza. Nálam volt a kis Nikon, kattogattam is becsülettel, aztán a sok kép még mindig ott pihen a merevlemezem könyvtárában. Foghatom az időbeosztásomra is, meg a lustaságomra. A felelet a kettő között talál rést magának.
Két megkezdett tévéjavításban volnék, és közben meg kellett nyugtatni mindkét tulajt, hogy dolgozom rajta. (Egy-két óra veszteség.) Áthangolódom a beszélgetésre, kihűl a páka, közben enni, menjünk át a boltba, virágföldet vett Nufi, s Bélát is tolta a boltig, a föld meg nem két kiló, kell hozzá a bringacsomagtartó. Előző este belefogtam egy könyvbe, azt is be akartam fejezni. Ebéd utáni ejtőzés címén.
Irénke is meglátogatott, hogyha tudok szerezni 21 tojást, akkor leült egy kotlósa. Kölcsönadja.
Edittől kaptam is és rá is ültettük tyúkanyót. Már be is sötétedett. Péternek is megkerestem a Kusturica filmet (Cigányok ideje). Aztán már nem vittem át. Talán majd ma.
Nufi reggel ismét a szemészetre ment Edelénybe. Kilenctől tornáztatom Bélát, és a reggeli etetés is az enyém lesz.
Ki sem mozdulhatnék itthonról, mert várom a DHL-t is. Hozza az alkatrészt.
De ez nem panasz akar lenni, hanem mosakodás, hogy miért lett ritkább a naplóbejegyzés.


 Az eső két kép a Kőszögnél az úton. Bódvalenke előtt.


Ez a jegykendőnyi tó Lenke után van. Nyáron itt fürdenek, horgásznak a cigányok. Most üres. Még hideg van.


A tó mellől hátrafordulva a freskófalu. Nekem nem tetszik, de ha ők jól érzik magukat benne, hát ez van.
.....
Még folytatom, de hív a kötelesség. (Van képem hozzá :-)

Tavaszi zöldek és kékek.

Egy XX-XXI.sz.i  gépmadár.


Én meg a földön járok....
 ... ő meg virágon.