2015. május 24., vasárnap

Kacsa


Török basa, nagy a hasa, belefér vagy száz kiskacsa.

De nekünk csak nyolc van, és Nufi mondta, hogy jó lenne bemutatni őket.
Csakhát nehéz lefényképezni a rács mögött.
Ma a bedobozoláskor - éjszakára fadobozba rakom, és behozom a lakásba - készültek a portrék a gyászkeretes körmömmel.
Most a változatosság kedvéért a bringaszereléstől fekete.
Szombaton kihasadt a hátsó gumim külsője, majd lufiként előbukkant a belső. Éppen a bevásárlásra indultunk. Nem szombaton, pénteken, vagy csütörtökön. Tudja a bevásárlóblokk, mert azon ott a dátum.
Szóval nagy durranás, és gyors csere. Másik drótszamárra pattantam.

Ezt pedig most akartam megragasztani.
Három kudarc után - a gyári folt levált - kivágtam megfelő méretet a korábban szétszakadtból, és eddig még jól megtapadt. Reggelre kiderül, tartós-e.
Aztán, ha már belefogtam, meglazítottam a szoruló pedál csapágyát is, és a másikon áthelyeztem a hátsólámpát a bevásárló kosár alá.Még volt hozzá eredeti felfogató lemez is, csak már átalakítottam korábban.

Elolvastam az egyiptomi könyvet is. Két éjjelem alatt mászott be a fejembe. Tényeg, mint egy film.
Mika Waltarit még nem ismertem. Úgy tűnik, az ókori ismert szereplőnevekől gyúrta össze a történetet, és kisimult a korábban zavaró stílusjegy bennem is.
Ütközik a Borbola feltárással, ezért itt-ott berzenkedtem tőle, aztán feloldódtam benne, és addig félretettem a Kikelet-et.
Majd holnap előveszem, mert már ragad le a szemem. Azaz éjfél elmúlt, és mára esik  az a holnap.

Felpörgetem az eseményeket.
Beállítottam még egy SA antennát a hátsó szobákra. Az adó az Esztramos mögé esik, ezért nem láttam a felhős napon a pontos irányt, de a a szilasi bevásárlókörúton megnéztem. Az országútról már jól látszik, ami a háztetőről nem.

Becipeltem egy szekrényt a gangról a hátsó szobába. Öntözgetem a mélymulcsomat, és gyönyörködöm a krumplilevelekben. Egyre bújnak elő.

A magról kelt almafákból is van még pár palánta, amit nem ültettem el, de a többi  nem száradt ki új helyén sem. A köles is szépen zöltül az árpával együtt. Az elduggatott hagymák is integetnek  zöld bajuszukkal a szénatakaró alól.

Végre leült Kitrákotty is kotlani. Ha jól számoltam, 11 tojásra, de most nem zavarom, mert esetleg megsértődik, és odahagyja.

A kölcsönkotlós is mogorván tekint rám, amikor beszórom a búzát, vagy cserélem a vizét. Neki közelg a költés ideje.

A két macska: Ducika és Dörmincs is lebabázott, de nem láttuk még a kicsiket.
Ma ismét ki kellett kergetnem Hubát. Állandóan a lakószobán keresztül beoson a konyhába. Előb-utóbb megtépázom egy kicsit. Pedig tudja, hogy tilosban jár.

Újrainstalltam  egy nagy wincsimet, és áldom az előrelátásomat, hogy mentettem a gyűjteményeimet, mert veszett volna, ha nem.
Tarral fűztem össze egy fájlba NTFS wincsre, hogy visszamentésnél megmaradjanak a felhasználói és csoportinformációk. 329Gb-os file lett belőle.

Na jó éjt. Megyek csucsúlni.

2 megjegyzés:

MJ írta...

Nálatok oszt van élet! :)

Hanczur írta...

Ugye?