2015. május 19., kedd

Nyugalom napja

Ilyen is van.
Ma reggel összedrótoztam pár hűtőgéprácsot, mert a talpnélküli akváriumot kinőtték a kacsák.


Kibírták infralámpa nélkül az estét a szobában is, és jókedvvel fogadták az új környezetet.
Az egyetlen szarvas hibát is azonnal megmutatták. A bejárati ajtónak kiszolgált tűzhelybe való rácsot választottam, és azonnal volt két kacsa, aki átbújt rajta. Nagyobb rajta a rés.
Visszatessékeltem őket, és rátoltam a hálóládájukat.

Tovább olvastam Sziluhe történetét. A következő könyv (fejezet) is lendületes olvasmány.
Párhuzamosan tömöm a fejem Borbola János írásaival. Nem csak a könyvét, hanem a NET-en található cikkeit is mentegetem, és gyömöszölöm a fejembe. Kisebb vagyon lesz, mire összegyújtöm az egészet, és kinevezek egy füzetet is hozzá gyakorlásnak. Mondjuk ebben Fejes Pál és Jásdi Kis Imre is helyet kap. Leginkább az összefüggést akarom meglelni. Ahol e három felfedező összecseng, ott hálózza be leghamarabb a fejemben a magyar nyelvi hajszálgyökér a gondolkodózónát.
/Hú de bonyolult vagyok, mi?/ 
Megpróbálom egyszerűbben. Ahol van összefüggés, azt már én fedezem fel, és az már az én tudásom is.
Olyasmi, mint a verselés, ha valaki (költő) ritmusa bennragad a hangulatomban, akkor nekem is toldulnak ebben a lüktetésban a szavak. Akár egy kisgyereknek, aki csak úgy összevissza danászik, és mégis kijönnek valamik belőle.
***
Még egy kurta történet.
A jobb oldalon van két nagyobb vasrács. Ezek még Budafoki szerzemények. A MÉH közelében dobálta be valaki a szétszedett nagyáruházi tolókocsit, mert valószínűleg nem vették át tőle. Gondoltam. jó lesz majd ha betonozok valamit. Feldobáltam a bringára, és hazavittem. Most is majdnem jó lett, csak nagyon nehéz, és a kis karám attól is jó hogy könnyű.  Akár odébb tudom húzni, és lépdelnek belül a totyogók. A  lesúlyozáshoz raktam ki, de Nufi figyelmeztetett: A járólapok árnyékot is vetnek, és hallgattam rá. 

Nincsenek megjegyzések: