2015. június 29., hétfő

munkás napok

Favágás, asztaljavítás, kacsapesztrálás.

Ezekre emlékszem az elmúlt napokból.
Ja, hogy el ne felejtsem, hoztak megint egy szekér fát szombaton. Azt is felaprítottam.  

Meg a tegnapi Tóth Feri előadásra. Tegnap hallgattam, nem tegnap hangzott el.


Kísértetiesen emlékeztet a KISZ iskolán hallott Bogár László előadásra. Ha jól emlékszem, 88-89 táján járt a Csanyikban. Én karbantartó műszerész voltam, és izgatottan jöttek a tanárok, hogy Bogár Laci jön. Mi is jöjjünk meghallgatni.  (Bánóczi zoli  a lakatos, Csontos Imi, a villanyszerelő, meg Kovács Berti is, az asztalos. Négyünknek volt közös szobánk az alagsorban.)
Az előadás a magyar uralkodó osztályok hét éves ciklusokra vetíthető tevékenységét mesélte el. Hogyan rabolta le a mindenkori magyar uralkodó osztály - akkor még ez volt a meghatározás - a 'gondjaira bízott' népet.
Tóth Feri jóval korábbi irodalomban is megtalálta a nyomát ennek a kizsebelős megoldásnak.

A recept pedig az ószövetségből ma is olvasható.
Ma háttér hatalom nevet kapott, akkor jhv -nak hívták.
Eddig világos. Piramis elvnek mondják, és a szintekre bontott  függőségi csoportosítást takarja egy irányító alá rendelve mindenkit. A világot.

Sajnos a piramis méretei végesek. A forma megtartásához vagy csökkenteni kell az alkotó köveket, vagy az egész építmény alá felszaporítani egy új szintet.
Úgy tűnik, ez utóbbi megoldhatatlan.
Hacsak nem oldalt szélesítenek, majd a tetőn a legfelső  lép az ég felé.

Mindkét módszer kiolvasható a médiából.

***

Nufi tegnap nem Pétert hallgatta a templomban. Vendégelőadó - a szilasi pap - volt itt. Felkészült, értelmes embernek írta le.
Én még a múltkor ugrattam Pétert, hogy Attila fogja felavatni a felújított szószéket, de úgy tűnik, megérezte, és nem foglalta el a Péter helyét a helyettesítő.



2015. június 25., csütörtök

Panasznap


Sikerült megint teherrel hajolnom. Nem kellett volna. A belső roppanást nem kísérte azonnal a mindent megállító fájdalom, de érzékennyé lett a terület.
Most, amikor végre múlóban a herpeszem, és a kis fehér kacsa is lábadozik a rándulásából... vagy töréséből.
Szegénykém egy elkülönítőben tölti a napot. Estére - aludni - visszateszem a többi közé. Akkor nem gyalogolnak ár rajta minden ijedelemre. Most épp halkan fütyörésznek a hátam mögött.
A kukoricadarálóm hamar megérkezett. Lyukas talpat kell alkotnom hozzá, vagy inkább lábazatot vödörrel.  A hajtókarra pedig esztergálni fogok fogantyút. Hoztam hozzá száraz kemény fát a 22-ből.
Ma ismét megkerestek a tűzhely miatt. Megvették volna, bár másnak ígértem. Csak hát ez vezetékes, nekik pedig palackos kellene.
Hátfájás ide, érzékenység oda, eltettem a gangról zárt helyre.
Ezzel ki is merült a mai fizikai munkám.
Megnéztem a neten egy fegyverkereskedelemről szóló filmet, meg egy western alkotást. Ez utóbbit Bélának töltöttem le. Csak ellenőriztem. :-)
Az egyik szereplője a Piszkos 12-ből (látásból) ismert fickó. A történet semmitmondó, és a megbocsátásról szól.
Tovább olvastam a Bírák könyvét és Bárák nevét olvastam benne. Tehát Nufi hiába javított ki, jól emlékeztem.
No, meg ha a héber vagy arámi nyelv nem ír magánhangzót, akkor pláne mindegy, most minek írom. Mágyár vagy mágyúr tájszólásom van. :-D
Kikészítettem egy félig elkészült markergenerátort. Kristályoszci és pár osztó.Gondoltam, egy kicsit elektronikázom. Mostanában semmi szakmai tevékenységem.
Kényelmes is, ha csak húzogatni kell a kaszát, vagy rakodni vasvillával a komposztra a kaszálékot, de az az írígy manó, ami belül dolgozik, most váltana.
A Varga Csaba könyv sem köt le annyira. Persze ebben az eső is benne van. Ha a napfény elbújik, kézen fogja a jókedvem is.

Ma még a kotlóssal is összevesztem. Nem akart bemenni. Futottunk egy kört az ólak körül, amíg rábeszéltem, és többször vissza kellett tessékelni. Letakartam a bejáratot kis résű ajtóval, és a csirkéit külön hajtottam be hozzá.
Totyogi már sokkal engedelmesebb lány lett. Ha mögé állok, és közelítek, akkor engedelmesen a hálószoba felé totyog.
Nufi tanít a másik szobában. Kijöttem a műhelykémbe, és XP-n írom a bejegyzést. Ezt nem fűztem be a hálózatba. Epromégetőnek, és doksinézegetőnek állítottam be. Sajnos SATA wincsit nem tud kezelni, de minden mást remekül.
Még itt is akad tennivaló. A tűzhelyet vízszintezni, és bekötni. A magas szekrény ajtaját rendbe hozni, vagy felaprítani kisebbekre. Ezt a műhelyszobát Az ajtó magasságában meg lehetne felezni, és a felső fél szintet telibe polcozni.Talán nem lesz nagy költség.
Nufi is akar kerítést az udvarrészeket szétválasztani.
A Honda is várja már a vizsgát. Villanyt is szerelnék, meg a másik műhelyszobát is alakítom.
****
Ma csak úgy hátrasétáltam a gyümölcsösbe, és a lekaszált területen rábukkantam valamire. Kirajzolódik egy ház. Vajon mikor bontották le, és miért? Lehet, hogy két telek is volt, csak összevásárolták korábban?
Annyi meglepetés van itt, fel sem tudom fogni.

2015. június 22., hétfő

Emlék a múltból.


Téma: otthon
  ______________________________________________________________________________________________

 Késõ délután volt. Félálomban a leveleimet olvasgatva ért a zaj. Távoli csörgés, aztán hangos berregés lett belőle.
Kinéztem a lyukon, a lépcsõházban sötét volt, de hosszú hajat láttam a
kémlelõnyíláson.
Kinyitottam az ajtót. Adél állt előttem, és látszott rajta, hogy rossz passzban
van. Annál is inkább, mert visszahozta a könyveimet. Utoljára akkor volt nálan, amikor vált. Akkor minden másnap itt ücsörgött, amint a gyerek elaludt.
 - Szia!
 - Bejöhetek?
Csak úgy, köszönés nélkül. Bevágtatott a fotelembe, és csendben maradt.
 - Géza?
 - Õ.
 - Itt volt?
 - Nem.
 - Akkor mitől vagy ideges?
 - Attól.
Ült, lábait magához húzta, piros papucsai lenn maradtak a szõnyegen.
 - Nem fázol? Mit csinálsz? Nincs valami meleg itt.
 - Van rajtam melegítő.
Szeme összeszűkült, hergelte magát, és elébe mentem.
 - Úgy belenéztem volna képébe!
 - Nem jött el. A telefonba még elmondta, még nem visszakozott, és pénzt is hoz. Az iskolakezdésre vesz köpenyt, meg táskát is.
 - És, legalább elküldte?
 - Találd ki!
 - Szerintem telefonált....
 - Azt sem.
Lehajolt, sírt, vagy csak rázkódott, nem mertem közelebb ülni. Mintha a diákkorom 'nőügyei' tértek volna vissza. Egy vállamra boruló könnyes ölelés miatt repkedtem 24 órát, hogy másnap jöhessen a felismerés, megint jó voltam szennyesládának.
Azért hoztam egy csomag papírzsepit.
 - De Aninak akkor a legjobb, ha nem így beszélsz az apjáról.
Kifújta az orrát, nézett rám azzal a gyönyörû nagy szemével, és járt, zakatolt
az agya.
 - Én nem akarok hazudni a gyermekemnek!
 - Csak nem kell a véleményedet hozzáfûzni. Ani már elmúlt 7 éves, és nem buta.
 Láttam rajta, hogy felmerült benne a részrehajlásom. Hagytam még egy kicsit. Ő most nem gondolat, hanem érzelem.
 - Ezt most miért mondod? Tudom, hogy nem buta. Tudom, hogy az apja is fontos, és nem akarom ellene nevelni.
 - Ez most a megtanult szöveg, és szeretnék egy kicsit a mélyébe evezni ennek a víznek. Szeretnék beleborulni csónakunkkal,...
 - ... csakhogy ez a csónak nem közös. - húzódott hidegebb vizekre.
A megérzés jó volt. Ma kellett kiugrani a halacskának. A méreten aluli nem csak erkölcstelen öncsalás, hanem az íze is más.
 - Nevezd aminek akarod. Te most az én bárkámon ücsörögsz. Vagy elfogadod a hasonlatomat, vagy ne kérj tanácsot. Nem akarok nevekkel fogalmazni. és
összehasonlítani sem valósággal...
 - Most mérges vagy?
Belül már kiengedtem, de a görcs emléke jelzett az agyközpontnak. Szerettem
volna kikapcsolni végre az embert, szerettem volna az a gép, tiszta elemzõ
logika, vagy filozófiai példabeszédre specializálódott nem nélküli ember
formájú valaki lenni, akihez visszatért egy másik ember. De csak belém bújt a
kisördög, és megfogtam a kezét.
 - Szorítsd meg a kezem! - mondtam, hogy mégis visszaszerezzem a szót. Õ pedig, bár sejtette benne az irányítás megszerzését, szót fogadott.
 - Ha most valaki minket néz, akkor mit lát?
Megrökönyödött-
 - Mit akarsz ezzel mondani?
 - Csak válaszolj.
 - Hogy fogom a kezed.
 - Ha hall is minket, akkor mi lesz a véleménye?
 - Sejtem.
Most elengedtem a kezét, és úgy folytattam.
 - Ha ennek az embernek elkezded elmagyarázni a szituációt, amit lát is, meg
   hall is, az akkor is manipuláció, ha magadnak letagadod.  A kislányod pedig
mindennel tisztában van, és amit nem õ kérdez, az tõled minden magyarázkodás.
Neked is rossz, és neki sem jó. Tehát kíméld meg tõle, de mindenre válaszolj,
amit megkérdez.
Ekkor már õ ölelt meg. Hosszan, és puszi nélkül. Majd elment. Reggel a
postaládámban egy kockás füzetlapon olvastam a szót: KÖSZÖNÖM.
Szóval a szerep maradt. Hallgatni még mindig jó vagyok.

              2000.10.13. 17:35:03

vasárnapi remete

Pár napja a 22 átrendezése folyik.
Mármint a másik házban állítom helyre az első szobát.
Egy nagy könyvespolcot áthoztam ide, és a középre belógó irodaszekrényeket a fal mellé állítottam. A két ágyat átvonszoltam a másik szobába.
A szekrények tartalmát ki-berakodni, a dobozokat hurcolgatni egyedül tudom csak. Ez jó is meg nehéz is.
Anyuék szombati látogatása az eső miatt rövidült meg, de pénteken kezdtem az ágyakkal. Ha ma a kétajtós szekrényt is el tudom a falhoz juttatni, akkor 'szüret'.
A Csinos fiú (tudtommal ez a neve, nem változott az ízlésem) még nem hozta a hűtő árát.. Pedig már volt rá példa, hogy égetni kellett a haverjai előtt.pénz miatt. Csak nem szeretem. Ha kiejteném a számon, hogy azért, mert cigány, akkor rasszista lennék, de inkább azt mondom,  családi vonás. Az anyja is így működött, és a bátyja is eltűnt fizetés nélkül.
 Az autó vizsgáztatásnak is utána kéne már járnom.
A kacsák területét kicsit bővítettem. Tegnap nagyon lógott az eső lába, Nufi Bélával templomba ment, és a hullámlemez alá be tud verni a zápor, az ajtó elé odatettem egy szekrénykét, hogy behúzódhassanak a drótketrecből. oldalról is védett helyre.
Szoktatásnak is jó - gondolom én! - mert lassan kinn akarom altatni őket. Bár a papírdoboz jó, és a szobában is elférnek, de nem szeretik, ha hozzájuk nyúlok.
Jolika azt tanácsolta, vegyek a kezembe két vesszőt, s irányítsam két oldalról. Legalább lesz elképzelésük, mit jelent ládába begyalogolni.
*******
Józsuén túl vagyok. Iszonyatos vérengző banda volt a családja. Nem szerettem volna akkor élni.
A következő a Bírák könyve.
Ez azért ragadt meg a fejemben, mert felmerült, hogy a Bírák tulajdonnév. Miért kellene a zsidóknak ismerni a magyar nyelvtant? Ahogy volt Bárák - Nufi kijavított, hogy Báruk. Akkor miért ne lehetne személynév?
De magyarul a rák is egyes számú szabócska, ha több ollóst akarok megnevezni, rákoknak hívom.
********
Péter felfedezte, hogy a német nyelvben az enyéM - Mein és a tiéD - Dein szépen összecseng. Ha még hozzáteszem, hogy a rovás jobbról balra, a latin betűs írás balról jobbra rögzít, akkor a szógyökök felderítése  egy nem arra edzett elmében is előbukkan.
De hozzáteszem, hogy a baL - Links párossal jegyeztem meg régen német megnevezését a szív oldalának.
:-)

2015. június 18., csütörtök

Második bejegyzés

Eredetileg azt a címet akartam adni, hogy "A kurva életbe!".
Ma iszonyatos kínok között kiszenvedett egy kacsánk. Egyre sűrűsödő görcseit nézni is rossz volt, s bár volt olyan időszak, amikor aléltan feküdt, és simogattam, az utolsó perceiben már nem tudtam kimasszírozni belőle.
Nem tudom, mit kaphatott be. Mérgezett bogarat? Darazsat?
Reggel még életvidám, egészséges, estére a gyümölcsös földjének lakója.
Nekem pedig a tehetetlenség dühe jutott.
Első görcsét látva kivettem, és azt hittem drótot nyelt. Olyan keményen tartotta a nyakát.
Hhhhhhhhhhhh.
Rossz érzés.
Most be kell hozni a többieket is éjszakára.

Beköltözött hozzánk egy démon

... és még csak nem is Data MONitor.
DEMON fantázianevet kapott a fűkasza. A vásáron vettem Szilason kedden.
A keddi nap szaladgálósra sikerült, s még meg sem írtam a történetét,... vagy Alcheimer úrral beszéltem meg.
Áramszünetet  hirdettek Émászék, és Nufinak nem volt alacsony padlós buszjárat. Eddig a rossz hírek.
A postán hosszasan megvárattak a csomagfelvételnél. A pénzkiadó automata is agregátorról üzemelt a takarékszövetkezet előtt.
Nufi muskátlikat nézett ki magának, én meg a fűkaszát. Egy körrel hazaloholtam a virágokkal, a másik körben a fűkaszával, és még egy kört kellett tennem. Benzint is Szilason kaptam.
Összeraktam, beüzemeltem, és majd' az egész kertet végigszaladtam másfél tankból. Ha nem sötétedik rám, be is fejezem, de a kacsákat, tyúkokat locsolnivalókat nem hagyhatom ki a két portán.
Tegnap fejeztem be a vidám metélkedőt.
A második tank hamar kiürült, ám nem akartam eltenni, csak üresen. Elővettem a lengetőst, azzal fejeztem be.
A málna közé pedig - végre nem volt 40fok - behúzódtam, és kigyomláltam.
A 2/3-a csalán, valamennyi pipitér - ez a név most jutott eszembe, de megnéztem a guglin, és tényleg az - volt közte.
Sőt, rábukkantam a gaztengerben a két ribizlibokorra is.
Nem mondom, hogy nem volt benne tudatosság is, mert szeretnék olyan kertet, ahol nincs kiégve nagy foltokban a talaj. Vártam az esőt a kaszálással.
Nem jött. Csak azért sem, hát most olyan tartály - tar táj lett.
A képen pedig az apjuk tanítja megenni az indítótápot a csibéknak.

2015. június 17., szerda

Melyik természetesebb?

A tévé-rádió  műsorokban megszólalók hosszan kitartott öööööööööö-je mindig zavart.  Tudom, kell a gondolat megfogalmazásához idő, és hogy ne szóljon senki közbe - felhasználva a pillanatnyi csendet - inkább hosszan tolja a kitöltő hangot.
Mondom, illetve írom, hogy ez zavart, s ezt kikerülendő hallgatok el, közben elviszem a szemem a parnerről, mert elmémben akaram megtalálni azt a szót. Azt a folytatást. Rendezni a téma dobozocskáit, majd csak sikerül megszólaltani átadható módon is.
Nem mindig sikerül.
Ha van kikerül út, azt választom, építhetek a partner hasonló tudástárára is.
Ha bejön, akkor szerencsém van. Ha nem, akkor visszakozz.
Melyik a jobb? Az öööö, vagy a hallgatás? Melyik az idegesítőbb?
Foghatnám az öregedésre is, de ilyen voltam gyerekkoromban is.
Ha felszólított a tanár, megkukultam.
Honnét tudták a pedagógusok, hogy mi van a fejemben?
Az írásbeli munkáimból biztos.
Illetve át lehet szakítani a szógátat egy-egy odaillő szóval.
********
Tegnap este sem jutott be a nagyfejű csibe a többi közé. Nufi megtalálta a tyúkól előtt fejjel egy üregben. A szemén sérülés.
Éjszakára elkülönítettük. Dobozban aludt a kacsák szobájában. Reggelre teljesen kihűlt. Megérintettem. Megmozdult.
A tenyeremben tartva nem éreztem a szívverését, és elindultam a komposzt domb felé, de fényes volt a szeme, és egyre több életjelet mutatott.
A melegtől helyreállt a szívverése. Most itt van az ablakban, mert Nufi szerint napelemes. Időnként csipog.
A csőrét bedugtam vízbe, és a reflex beindult, mert lenyelte valahogy.
Sajnos az egyensúlya nem egyensúly. Állandóan a hátán fekve találok rá.
Felállítom, ronggyal kitámogatom. Eddig ennyi. Tudom, hogy nincs értelme, de ha a rezgésem életkedvet tud támasztani, akkor büszkévé tenne a műanya szerep.

2015. június 15., hétfő

Hőség (riadó!)


Benn az összes kárpit. Csak az irányjelző áll le az autón.
Pár éve összeraktam szakadt (egyik)szálú reflektorokból meg két irányjezőizzóból vizsgáló dobozt az utánfutó csatlakozójához.  Gondoltam, hogy az lehet zárlatos, és biztosítéknézegetéssel folytattam a hibakeresést. Nem sok sikerrel.
Akkor vezetékhiba.
A riasztót eltávolítottam, és az áttekinthetetlen vezetékpókot is megtizedeltem, biztos akkor húztam szét.
Vagy a csavarválogasát közben a kormányoszlop burkolatát hosszabb csavarral rögzítettem, és ott zártam rövidre csupasz vezetékvéget.
Egyik sem.
Akkor mi a búbánat?
Átjöttem a notebookért, mert majd azzal átviszem a PDF doksit.
A jelszót nem fogadja el. Vagy elfelejtettem, vagy lejárt a próbaidőszak a win10-ről.
'Gyorsan' felkapartam rá a legelső XP-t, ami a kezembe akadt. Már van licenciám, nem gond.
Visszamásztam a kocsihoz, és ültem, mint fejbevágott mackó a réten, mert nem láttam át semmit.
Hosszú.. hosszú.... hosszú... hosszú... kínlódással elővettem papírt és tollat, arra írogattam ki, mit értelmeztem, honnét-hová mi és mit kapcsol.
Meglett a lényeg.
Már tudtam, mit keresek, de semmi sem úgy volt. Madzagok lógtak ki a betolható relé helyéről, és mind zöld-sárga csíkos. Villanyszerelő védőföld vezeték.
Ennél jobban már nem lehet belassítani engem sem, és úgy döntöttem, ezt is lebontom. A gyári megoldást kell helyreállítani. Abból haladni a bővítmények felé.
A kormányoszlop tövébe felcsavarozott magyar gyármányú irányjelző reléről jövő madzagok a valahol eltűntek, és ki kellett fonnom a szigszalag alól a csövecskét, mely végéről leszakadt valami.
Ez egy házilag készült áramérzékelő, és ha rádugják az utánfutót a csaatlakozóra, akkor a műszerfalon visszajelzi az irányjelő működését.
No erről esett le a fosszasztás.
Rámsötétedett, és már nem fejeztem be, de a megfelelő helyre hozzászorítva a leszakadt  kábeleket, megjött a kattogás, és győzelemre állok.
Az összes kötést azért át kell nézni, mert vérszegény fényt adott a visszajelzőm izzója. A kis szivacsos áramérzékelőt pedig áttervezem. Valami masszívabb tehermentesítőt kell rákötnöm. A forrasztott kötések nem szeretik az autók rezgő-mozgását.
*********
Ma reggel  Kitrákotty előhozott hat csibét, egy hetediket pedig én. Öt tojásból semmi életjel.
A képen a mama a csöppségekkel. Nufi fotózott.

 Ő a kis szerencsétlen Fejenagy. Csak csipog, és nem tud szaladni a többiekkel. Majd kiderül, mi lesz vele!

2015. június 12., péntek

Bolond, aki magának kommentel

Valami ilyesmit éreztem, amikor tegnap Nufi látta, hogy mit csinálok.
Pedig csak nem akartam új bejegyzést nyitni, és  régit folytatni sem jó, mert akkor aki már járt rajta, az nem kapja meg az új részt.
****
Ma egész nap az autó volt középpontban. Visszapakoltam az utastér kárpitját, megfúrtam a küszöböt a rögzítő bolhákhoz, és csavart válogattam, az eltűntek helyett.
Még holnap le kell szednem a lökhárítót is. A lakatos lehagyott egy visszacsapó szelepet a hátsó dob mogott. Így egy esős időben beveri a vizet a kerék a csomagtérbe.
Már tegnap a mosogatáskor kerestem, honnan is jött ki, mert nem emlékeztem erre a keretes leffentyűre.
Pedig jönnek anyuék is. Laci bácsinak pedig ki kell szabadítanom a fűnyírót, és ha elfogy a benzin, akkor spuri Szilasra.
...
Ez még a holnap. Most pedig ma van.
****
Ebben a dög melegben nagyon lassan működött a fejem is.
Állandóan kitérőket tettem. Főztem citromfűből, diólevélből és teából keveréket. Délelőtt megkérdezte Péter, megyek-e vele cseresznyefáért. Én pedig hősiesen, vagy mártír módjára nemet mondtam. Az autót megigértem Nufinak és anyunak is, de legfőképpen magamnak.
A kizökkenést csak a hétvégi bevásárlás idejére és az evésre engedélyeztem.
Tovább olvastam Józsué gyilkolászását teázás közben, és meghallgattam a déli krónikától Andrássy Ilona történetéig a műsort.
A legsutább az  Ütköző c. mindennapos beszélgetés. Ma az uniót dédelgették és döngölték a köztudatba a bevándorló tömegeket.
Pedig nem attól a pár négertől kell féltenünk az országot, hanem a média minden értelmet kilúgozó agymosodájától.
***
Van még rossz hírem. A házunk melletti gólyafészekből nem csak a tojások peregtek ki, hanem ma már két fióka is feküdt a betonon.
Ma este ástam egy gödröt az almafák között, és kimentem értük a lapáttal, de valaki megelőzött. Eltűntette.
A gödröt még meghagytam, hogy hátha szükség lesz rá.

2015. június 11., csütörtök

Ma vajon megmarad?



Pár napja, talán tegnapelőtt egy jó hosszú bejegyzésem röppent el a kedvemmel a blogger felületéről. Ma is félve ülök neki, de  jó, hogy mikrofon nincs mellettem ilyenkor. Biztos pironkodnék visszahallgatva magam.

A kacsák jól vannak.  Az új vándorketrecet nagyon élvezik. Csak a ki-berakodáskor hisztiznek. Tegnap egyikük lábára rátettem az itatót, és szegény nem sírt, csak próbált kiszabadulni, a többiek pánikszerűen a másik sarokba loholtak.
Amint rájöttem, mi is a baj, levettem, és ez a kis gézengúz menekülés előtt még gyorsan habzsolt az itatóból, s csak úgy csatlakozott a félők közösségéhez.
Az esti átdobozoláskor szoktak kilógni. Még mindig behordom a szobába éjszakára, bár már kaptam Irénkétől egy nyúlóllá alakított ládát, hogy jó lesz nekik.
Le is kaszáltam a magas csalánt, hogy majd berendezem az egyik dzsungelrész helyén, de még mindig volt fontosabb.
Most éppen a kocsi. Tegnap végre beálltam a diófa alá, és kiporszívóztam a belsejét. A fékcsővel viszont nem boldogulok. Van a kasztnin átvezető nyílásba illeszkedő két gumiharang, és azokat nem tudom begyötörni a helyükre.
A szellőztetőmotor szivacsszigetelését kicseréltem. Ezek a műanyagilleszkedéseknél vannak, gondolom, rezgéscsillapítás és hasonló szerepük van. A régiből már csak nyomok maradtak. Annyi hogy tudtam mi kell oda.
Elkészült Sanyi bácsi darálója is. Először a motor, majd a csavarok összevisszasága és a sanyi bácsi szerszámkészlete miatt úgy döntöttem, még egyszer elviszem, immár az egészet, és otthon befejezem.
Megint szögből faragtam megfelelő hosszúságú csavart a hiányzó helyett, de ott is volt némi hátráltató körülmény.
A menetmetsző dobozát a fűben nyitottam fel. Rászorítottam a munkapadra, mégis felröppent a tartalma, és jó másfél négyzetméter füvet kellett ollóval levágnom, meg kibontanom egy merevlemezt erős mágnesért, hogy megleljem a kipergett 2,6.os fúrót.


2015. június 6., szombat

Földművelő Árpád népe

Egyik meglepetésből a másikba szédelgek.
Megint Borbola írást olvastam.
Mi lenne, ha a történelemoktatás az ő kutatásai nyomán épülne fel?
Egyenlőre vágyálom, de ahogy születnek különleges adottságú emberek, úgy előkerülnek az eldugott tudományok, és simán keresztülgyalogolnak a meghamisított világokon.
Kezdek én is hamisnak tűnő nagy szavakkal dobálózni, pedig nem akarok. Nagyon természetesnek akarom megélni a rácsodálkozásaimat.
Nem (ki)használt agytekervényeim ráhangolódnak arra a rezgésre, és megszólal, megelevenedik a múlt a jelenben.
Pedig nap-mint nap használjuk e képességünket. Az olvasás mozgó, élő képként elevenedik meg - bennem mindenképpen - gyerekkorom óta. Pedig betűket látok. Az élő számítógép pedig fordít.
Ha pedig az álom egyfajta rendezkedés egy lecsökkentettt ingerfelvételű állapotban, akkor még tanulási folyamatnak is jó.
Hajnalonta érzékelem is, hogy becsusszant valami az előző éjjel olvasottak közül az álomzugaimba.
******
Ma éppen írni kezdtem, amikor becsöngettek. Odakinn Péter állt, és végre azért jött, hogy meglátogasson. 
Ilyen élményeim ritkás mostanában. Igaz, én is kikoptam Géza barátomtól - Miskolci - mert nem érzem, hogy örül nekem. Ferivel más a helyzet. Ő elfoglalt lett, és csak ritkítottam a látogatásokat.
Mészinél is tehernek érzem magam. Talán Sáriékhoz jó benézni, bár ott nekem szoktak kéréseim lenni. Tavaly is egy alaplap miatt, most a Nufi gépe miatt... szóval remélem, lesz, amikor törleszthetek neki is.
De visszatérek Péterhez. Temetés előtt volt. Én még nem búcsúztattam mások előtt halottat. Még ha ismeretlen, vagy távoli ismerős temetésére jutottam el, akkor is szorult a torkom. Nem irigylem ezt a szerepét. Még sok mást sem, de ezt nagyon nem.
Oldott beszélgetésünk közben egyik cigaretta füstölt a másik után.
Neki sem közömbös.
A szomszéd kislánya az udvarukon napozott. Az úton álltunk a lakatlan ház előtt. Mi ketten az élők, egy kihalt ház, és mögöttünk a jövő pirult a napon.
Jó kis négyváltozós világ kicsi helyen. Mindkét világból beszűrődött valami.
A hangulat feldobására lelkendeztem a földmívelő nyelvi sorozatról, az ÁR ról.
Kitárgyaltuk, hogy meg fogom nyerni az ötöst a lottón, de figyelmeztetett, hogy legközeleb vegyek hozzá szelvényt is.
*******
Dél felé átmentünk a 22-be. Nufi epret szedett, én pedig rágyötörtem magam a darálómotorra.
Akartam, és sikerült. Kibontottam a sérült forrasztást, és körbefontam sokszálú vezetékkel. úgy forrasztottam meg. A mypolán csövet is felhasítva húztam rá. Így nem ropogtattam le a kikeményedett lakkot a tekercselésről.
Még ki kellett cserélnem a sorkapcsot is. Mindhárom rézhüvelyét hülyére húzták, és szétrepesztették.
Amikor kibontottam, Sanyi bácsi is akkora csavarhúzóval forgácsolta ki a csavart a hálózati kapcsolóból, hogy sikoltani lett volna kedvem. De hát az övé, csak illedelmesen elkértem, és belevaló méretűvel tekertem ki.
Visszavinni már nem volt kedvem ma. Nekem akart vele segíteni, de már nem fontos, mert Jánosnál megdaráltuk a két vödör kukoricámat.
*******
A hátsó szobába a múlt héten bevittem egy szekrényt, ettől szinte mozdulni nem lehet benne. Ma a kiborított dobozokat válogattam ki, és kisepertem kb másfél négyzetmétert. Nagyon az elején tartok.
A ketrec hátfala sem készült ma el, pedig tegnap azt terveztem.
Nem baj, a krumpli szépen fejlődik, és ma már nem leltem rajta bogarat sem. Eddig négyet etettem meg a kakasokkal.
Esténként Totyogi megvár. Nekem kell bekísérnem. A kiskacsák most is átáztak úgy pakoltam be a dobozba éjszakára. Igaz, akkor már csak szépítkeznek, és hamar elcsendesülnek.
*******
Nagyjából ma ennyi volt.

2015. június 5., péntek

Fülledt meleg


Egyik végletből a másikba. Persze én örülök neki, Nufinak sok, de a szelídebb átmenetek jobban jönnének.
Tegnap anyunap volt. Elhozta Nufi gépéhez a wincsit, és nagy hévvel belepakoltam. Közben Laci bácsi kezében a felújított kasza tört el. Igaz, csak a nyele, és a végét levágva még javítható volt.
Nufinak nem tetszik már az öreg notebook. A billentyűzete vacak, és a hangja is nagyon recseg.
A hangjára van ötletem, a billentyűzet megint pénzes dolog. Úgy döntöttem, marad az enyém. A hang egyenlőre nem fontos, a billentyű pedig vagy külsővel, vagy odafigyeléssel használandó.
A darálómotor javítását félretettem, mert megrettentem a kiöregedett szigetelő anyagoktól. Ha bontom a motor belső kötéseit, a ráhúzott kikeményedett műanyagcsővel lepattog a lakkréteg is a drótjáról. Vagy újra át kellene itatnom lakkal, vagy újratekercseltetni. Az pedig nem két Forint.
Majd egyeztetek Sanyi bácsival.

Az első képen a motor állapot, a másikon a fázistoló tekercs előtétellenállása, - ami egyúttal a hőbiztosítója is - látható. Minden mozdulattól törik-reped valami.
János felajánlotta, hogy daráljuk le Mari néninél a a két vödör kifejtett kukoricámat, ezt meg adjam vissza.
A kukoricát ledaráltuk, de ma még agyalok a javításon,

A hordozható ketrec is lassan halad. Tegnap kiszabadítottam a másik oldalnak való hálót. Ma remélem 'rávarrom'.

Még pár életkép a baromfiudvarból.
A Kakaspapa után Totyogi és egy újszülött a négy csibe közül. 21 tojásból nekem 4, de másoknak "csak".
Ez van. Én tudok nekik örülni.

****
A csibeképet ki kellett tennem a bejegyzés elejére, mert Nufi letolt, hogy senkit sem fog érdeleni a tartalom, ha egy mocskos - pedig kiporoltam - műszaki motyó a csalogató. 

2015. június 3., szerda

Innen-onnan

A görögökről hallottam, hogy a gondolkodásuk istenek játéka volt. Hús-vér marionett bábuk lépdeltek a földön, mint színpadon.
A tegnapi cím isten és ösztön összefüggése tovább burjánzott, nem is hagy nyugodni!
Jásdi Kis Imre újabb előadását is megnéztem este a jutubin.

A hang nagyon vacak, a mondandó viszont fontos, bár új elemeket nem fedeztem fel benne.
A nap pedig a tyúktraktorom, vagy kacsakifutóm szögelgetésével telt. Illetve a nagy felhő megjelenése előtt belassult a szervezetem, és bealudtam.
A kerítésdrót rögzítése először túlbiztosítottan, majd egyre egyszerűbben sikerült. Már nem szedem szét, de ha a következőt készítem, okosabb leszek. (Remélem)
Megelpett tegnap, a Kossuth rádióban mikrofonhoz engedték trianon címén Raffay Ernőt és a Trianon múzeum igazgatóját. A nevét nem jegyeztem meg.
Este pedig behallatszott Béla tévéjéből a jobbik elleni hangulatkeltés az esti főműsorból.
Szomorú vagyok. Mintha nem tudnánk megítélni magunktól, hogy kit miért kell utálni, vagy szeretni.
Szemellenzős társadalmat építünk. Hivatásos léprecsalók után szedegetik a palimadarakat az adósrabszolgatartók kalitkájába a különféle egyenruhát magukra öltő semmiben sem különb rabszolgák.
  ...
Na, elég a morgásból. Tennivaló ezeregy, majd lefényképezem a tákományom, és idebiggyesztem.

2015. június 1., hétfő

Isten, ősten, ösztön

Valahol már motoszkált bennem, hogy az isten nagyobb fogalomkör a használtjaimnál. Csak a szóbokorfejtegető játékomat nem játszottam még vele.
Tegnap éjjel bukkantam Borbola An, a teremtő nevének elemzésére.
Amit már korábban is kiéreztem az an-én párosból, most tovább gördült a van-vén vonalon.
Ha a létezés örökkönvalósága lakozik a van szóban, akkor a vén biztosan a 'vanás' , azaz a lét gyökere felé mutat.
A nyelvünkből kikopott vala szó is magyarázat nélkül értelmes minden magyar anyanyelvűnek.

*******

Ezzel a gondolatsorral indítottam a napomat még az ágyban a simigéppel, s mikor Nufi elment futni, odatettem a teavizet és kivittem a kacsákat a fűre, Péter kiáltott be értem, mégis mehetek velük a Bükkbe a restaurált templomi bútorokat elhozni.
Még 5 percet kértem a kacsák vizét betenni, és elbúcsúzni Nufitól, aztán repültem is.
Az odaúton három különböző felfogású ember beszélgetett, visszafelé pedig jött a restaurátor is, és bővült a paletta. Igazi szellemi zsongást éreztem.
Leírni nem tudom, mert a magam álláspontját már itt többször körbejártam, az övékét pedig emlékezetből nem merném idézni. Pontatlan lennék.
Kurta jellemzésként egy pap, egy megtért, egy Buddha tanaiból felkészült és jómagam, aki az elemzőn lépegető gondolkodót szeretném látni magamban.
Persze lehet, hogy Tóth Kornél Frigyes, Tóth Feri, Villás Béla és most Borbola János munkáiból elcsípett morzsákat szórtam a köztarünkbe, de nem ugattak le érte.
Pár képet is csináltam. Egyet a telefonommal, a többit már itthon, azaz a templomba cipelt bútorokról.
Mindjárt kiválogatom a feltölthetőket.