2015. június 29., hétfő

munkás napok

Favágás, asztaljavítás, kacsapesztrálás.

Ezekre emlékszem az elmúlt napokból.
Ja, hogy el ne felejtsem, hoztak megint egy szekér fát szombaton. Azt is felaprítottam.  

Meg a tegnapi Tóth Feri előadásra. Tegnap hallgattam, nem tegnap hangzott el.


Kísértetiesen emlékeztet a KISZ iskolán hallott Bogár László előadásra. Ha jól emlékszem, 88-89 táján járt a Csanyikban. Én karbantartó műszerész voltam, és izgatottan jöttek a tanárok, hogy Bogár Laci jön. Mi is jöjjünk meghallgatni.  (Bánóczi zoli  a lakatos, Csontos Imi, a villanyszerelő, meg Kovács Berti is, az asztalos. Négyünknek volt közös szobánk az alagsorban.)
Az előadás a magyar uralkodó osztályok hét éves ciklusokra vetíthető tevékenységét mesélte el. Hogyan rabolta le a mindenkori magyar uralkodó osztály - akkor még ez volt a meghatározás - a 'gondjaira bízott' népet.
Tóth Feri jóval korábbi irodalomban is megtalálta a nyomát ennek a kizsebelős megoldásnak.

A recept pedig az ószövetségből ma is olvasható.
Ma háttér hatalom nevet kapott, akkor jhv -nak hívták.
Eddig világos. Piramis elvnek mondják, és a szintekre bontott  függőségi csoportosítást takarja egy irányító alá rendelve mindenkit. A világot.

Sajnos a piramis méretei végesek. A forma megtartásához vagy csökkenteni kell az alkotó köveket, vagy az egész építmény alá felszaporítani egy új szintet.
Úgy tűnik, ez utóbbi megoldhatatlan.
Hacsak nem oldalt szélesítenek, majd a tetőn a legfelső  lép az ég felé.

Mindkét módszer kiolvasható a médiából.

***

Nufi tegnap nem Pétert hallgatta a templomban. Vendégelőadó - a szilasi pap - volt itt. Felkészült, értelmes embernek írta le.
Én még a múltkor ugrattam Pétert, hogy Attila fogja felavatni a felújított szószéket, de úgy tűnik, megérezte, és nem foglalta el a Péter helyét a helyettesítő.



2 megjegyzés:

MJ írta...

Akkor már nem lehet nagy a baj, ha felaprítottál egy szekér fát. Örülök! :)

Hanczur írta...

Nufi szokta mesélni, hogy a középiskolai tornatanáruk a piros napokon is megkergette a lányokat, és azzal hűtötte le a méltatlankodást, hogy az életben sem lesz soha felmentés semmi alól.
A fájdalom csak jelzés, hogy mit nem szabad terhelni. De a szervezetnek még rengeteg folyan feladat adható, ami működik.
Ilyenkor szálegyenesen, mondhatni díszlépésben közlekedem, és délceg tartásom komoly arcot is varázsol a képemre.
De szerintem Te sem szoktál feladni semmit, ha még képesnek érzed magad rá. Rosszul tudom?