2015. június 1., hétfő

Isten, ősten, ösztön

Valahol már motoszkált bennem, hogy az isten nagyobb fogalomkör a használtjaimnál. Csak a szóbokorfejtegető játékomat nem játszottam még vele.
Tegnap éjjel bukkantam Borbola An, a teremtő nevének elemzésére.
Amit már korábban is kiéreztem az an-én párosból, most tovább gördült a van-vén vonalon.
Ha a létezés örökkönvalósága lakozik a van szóban, akkor a vén biztosan a 'vanás' , azaz a lét gyökere felé mutat.
A nyelvünkből kikopott vala szó is magyarázat nélkül értelmes minden magyar anyanyelvűnek.

*******

Ezzel a gondolatsorral indítottam a napomat még az ágyban a simigéppel, s mikor Nufi elment futni, odatettem a teavizet és kivittem a kacsákat a fűre, Péter kiáltott be értem, mégis mehetek velük a Bükkbe a restaurált templomi bútorokat elhozni.
Még 5 percet kértem a kacsák vizét betenni, és elbúcsúzni Nufitól, aztán repültem is.
Az odaúton három különböző felfogású ember beszélgetett, visszafelé pedig jött a restaurátor is, és bővült a paletta. Igazi szellemi zsongást éreztem.
Leírni nem tudom, mert a magam álláspontját már itt többször körbejártam, az övékét pedig emlékezetből nem merném idézni. Pontatlan lennék.
Kurta jellemzésként egy pap, egy megtért, egy Buddha tanaiból felkészült és jómagam, aki az elemzőn lépegető gondolkodót szeretném látni magamban.
Persze lehet, hogy Tóth Kornél Frigyes, Tóth Feri, Villás Béla és most Borbola János munkáiból elcsípett morzsákat szórtam a köztarünkbe, de nem ugattak le érte.
Pár képet is csináltam. Egyet a telefonommal, a többit már itthon, azaz a templomba cipelt bútorokról.
Mindjárt kiválogatom a feltölthetőket.






Nincsenek megjegyzések: