2015. június 11., csütörtök

Ma vajon megmarad?



Pár napja, talán tegnapelőtt egy jó hosszú bejegyzésem röppent el a kedvemmel a blogger felületéről. Ma is félve ülök neki, de  jó, hogy mikrofon nincs mellettem ilyenkor. Biztos pironkodnék visszahallgatva magam.

A kacsák jól vannak.  Az új vándorketrecet nagyon élvezik. Csak a ki-berakodáskor hisztiznek. Tegnap egyikük lábára rátettem az itatót, és szegény nem sírt, csak próbált kiszabadulni, a többiek pánikszerűen a másik sarokba loholtak.
Amint rájöttem, mi is a baj, levettem, és ez a kis gézengúz menekülés előtt még gyorsan habzsolt az itatóból, s csak úgy csatlakozott a félők közösségéhez.
Az esti átdobozoláskor szoktak kilógni. Még mindig behordom a szobába éjszakára, bár már kaptam Irénkétől egy nyúlóllá alakított ládát, hogy jó lesz nekik.
Le is kaszáltam a magas csalánt, hogy majd berendezem az egyik dzsungelrész helyén, de még mindig volt fontosabb.
Most éppen a kocsi. Tegnap végre beálltam a diófa alá, és kiporszívóztam a belsejét. A fékcsővel viszont nem boldogulok. Van a kasztnin átvezető nyílásba illeszkedő két gumiharang, és azokat nem tudom begyötörni a helyükre.
A szellőztetőmotor szivacsszigetelését kicseréltem. Ezek a műanyagilleszkedéseknél vannak, gondolom, rezgéscsillapítás és hasonló szerepük van. A régiből már csak nyomok maradtak. Annyi hogy tudtam mi kell oda.
Elkészült Sanyi bácsi darálója is. Először a motor, majd a csavarok összevisszasága és a sanyi bácsi szerszámkészlete miatt úgy döntöttem, még egyszer elviszem, immár az egészet, és otthon befejezem.
Megint szögből faragtam megfelelő hosszúságú csavart a hiányzó helyett, de ott is volt némi hátráltató körülmény.
A menetmetsző dobozát a fűben nyitottam fel. Rászorítottam a munkapadra, mégis felröppent a tartalma, és jó másfél négyzetméter füvet kellett ollóval levágnom, meg kibontanom egy merevlemezt erős mágnesért, hogy megleljem a kipergett 2,6.os fúrót.


1 megjegyzés:

Hanczur írta...

Holnap ki kell tennem a kacsa1-7 képeket.
Nufi direkt nekem csinálta, de én ma az autóval küzdöttem.
Immár benne van az átvezető gumi, és helyére került a fűtőmotor is. A kasznit kimostam, és a kárpitot is átmostam. Azzal lesz holnap igazi küzdelem. Emlékszem, milyen nehezen szedtem ki!
Vagy rajta térdelek, és azért nem mozdul, vagy akad a sebváltóban, cagy a szellőző műanyag üregeiben.
Ezen kívül a lakatos nem csak a féket vágta szét, hanem a vonóhorgom testjét is megszüntette. Azt pedig úgy rádolgoztam anno, hogy soha többé ne legyen vele gondom.
Pont, mint a trabantommal a szerelő. Én jókora popszegecs sorozattal felrögzítettem a motorháztetőt a tartójára, az az észleny meg lefürta, hogy csünya.
Mindig oda lyukadok ki, hogyha valamit én nem tudok megcsinálni, akkor ne is legyen rá szükségem. Jobban járok.