2015. június 18., csütörtök

Második bejegyzés

Eredetileg azt a címet akartam adni, hogy "A kurva életbe!".
Ma iszonyatos kínok között kiszenvedett egy kacsánk. Egyre sűrűsödő görcseit nézni is rossz volt, s bár volt olyan időszak, amikor aléltan feküdt, és simogattam, az utolsó perceiben már nem tudtam kimasszírozni belőle.
Nem tudom, mit kaphatott be. Mérgezett bogarat? Darazsat?
Reggel még életvidám, egészséges, estére a gyümölcsös földjének lakója.
Nekem pedig a tehetetlenség dühe jutott.
Első görcsét látva kivettem, és azt hittem drótot nyelt. Olyan keményen tartotta a nyakát.
Hhhhhhhhhhhh.
Rossz érzés.
Most be kell hozni a többieket is éjszakára.

6 megjegyzés:

L. Lidérc írta...

Szia! Szomorú apropóból előlép egy lelkes zugolvasó.

Nincsenek kacsáim (még?), de emlékszem néhány dologra még nagyanyám idejéből. Ilyen görcsökben elhullós sztorikra is, sajnos. Nem lehet, hogy szegény jószág talált magának egy eperfát, és szó szerint halálra ette magát a gyümölcséből? A Mama mindig dekára kiadagolta nekik, hogy melyik mennyit ehet, aztán elhajtotta őket a helyükre.

Hanczur írta...

Kedves Lidérc!
Ő az egyik legnagyobb kacsánk volt. Ketten ekkorák, a többi kisebb. Eperfa nincs a közelben, a drótkarámot mindig más helyre rakom. Naponta.
Darált kukoricából napi két vagy három edénykével - (fél deci nyolcuknak) attól függ, mennyi fogyott el - kapnak. Egyet reggel, egyet késő délután, s ha gyorsan fogyott el, akkor délben is. A vizet pótoljuk sokszor óránként az önitatóban. Ebben a melegben nagyon igénylik. A kukoricadarát is vizezem.
Ja, a nagyság azért fontos, mert ő nem fért át a rácson, a kisebbek ki-kilógnak. Csak a beszórt felmagzott retek levelestől, virágostól kerül be. Nufi hármat rak be a nyolc madárnak délelőttönként.
Én meg a pongyolapitypang leveleit gyűjtöm. Azt a nagy néma kacsán vettem észre, hogy imádja.
A tyúkhúr már kiszáradt. Más húsos levelű nins, ami nem szúr a kerben.
Talán a csalánmetélést hagytam el túl korán? Ma újra zúzok nekik.
Tudom, fel kellett volna boncolni a többiek érdekében, de nem volt hozzá lelkierőm.

Hanczur írta...

Azt elfelejtettem, hogy köszönöm a 'tanácsot', csak mentegetőzöm, és szedem össze a fontosan érzett körülményeket, és elemzem elevás előtt, és most még nappal is.

MJ írta...

Emlékszem hasonlóra gyerekkoromból. Nagyanyám belecseppentett a torkába pár csepp pálinkát. Ahogy emlékszem volt hogy használt, de leginkább nem. Viszont az is tény, anno a teljes baromfiudvart és a disznókat is leoltották évente egyszer. Gondolom oka volt a megelőzésnek. Ez manapság nem dívik, tán ennek is oka van. Szóval csak okoskodok itt.

Névtelen írta...

A kolléganőm nagymamája mondta, hogy ha a baromfi nyel valamit, érdemes egy vékony szelet szalonnát lenyomni a garatjába, mert akkor annak a zsírja leviszi az akadályt képező "tárgyat".A pálinkát az én gyerekkoromban, (55 éve)annak a kotlósnak adták,amelyik bántotta valamelyik csibéjét.(Pl. kopasznyakút.)Egy teáskanálnyitól "berúgott", s mire kijózanodott, nem emlékezett rá, miért is "kell verekednie." Ezt sokszor láttam.Bevált.
Borsodi

Hanczur írta...

Köszönöm!
Én még csak arról olvastam valahol, hogy a kotlóst rúgatták be, mielőtt a sok tojásra ültették. Akkor nem tűnt fel szegénynek, hogy nem ő tojta.
A szalonnát már itt is hallottam, de napos kacsákról. Meg azt, hogy akitől kaptam, ezt tudja, és biztos adott nekik időben. Azt nem mondták, mire jó. (Mari néni, a 93 éves szomszédom mondta.)