2015. június 17., szerda

Melyik természetesebb?

A tévé-rádió  műsorokban megszólalók hosszan kitartott öööööööööö-je mindig zavart.  Tudom, kell a gondolat megfogalmazásához idő, és hogy ne szóljon senki közbe - felhasználva a pillanatnyi csendet - inkább hosszan tolja a kitöltő hangot.
Mondom, illetve írom, hogy ez zavart, s ezt kikerülendő hallgatok el, közben elviszem a szemem a parnerről, mert elmémben akaram megtalálni azt a szót. Azt a folytatást. Rendezni a téma dobozocskáit, majd csak sikerül megszólaltani átadható módon is.
Nem mindig sikerül.
Ha van kikerül út, azt választom, építhetek a partner hasonló tudástárára is.
Ha bejön, akkor szerencsém van. Ha nem, akkor visszakozz.
Melyik a jobb? Az öööö, vagy a hallgatás? Melyik az idegesítőbb?
Foghatnám az öregedésre is, de ilyen voltam gyerekkoromban is.
Ha felszólított a tanár, megkukultam.
Honnét tudták a pedagógusok, hogy mi van a fejemben?
Az írásbeli munkáimból biztos.
Illetve át lehet szakítani a szógátat egy-egy odaillő szóval.
********
Tegnap este sem jutott be a nagyfejű csibe a többi közé. Nufi megtalálta a tyúkól előtt fejjel egy üregben. A szemén sérülés.
Éjszakára elkülönítettük. Dobozban aludt a kacsák szobájában. Reggelre teljesen kihűlt. Megérintettem. Megmozdult.
A tenyeremben tartva nem éreztem a szívverését, és elindultam a komposzt domb felé, de fényes volt a szeme, és egyre több életjelet mutatott.
A melegtől helyreállt a szívverése. Most itt van az ablakban, mert Nufi szerint napelemes. Időnként csipog.
A csőrét bedugtam vízbe, és a reflex beindult, mert lenyelte valahogy.
Sajnos az egyensúlya nem egyensúly. Állandóan a hátán fekve találok rá.
Felállítom, ronggyal kitámogatom. Eddig ennyi. Tudom, hogy nincs értelme, de ha a rezgésem életkedvet tud támasztani, akkor büszkévé tenne a műanya szerep.

4 megjegyzés:

MJ írta...

Ez az őőőőő, engem is zavart mindig is, most is. Ennél csak a folyamatos "tehát" idegesít. Volt egy fazon, mi csak tehát vezérőrnagyként említettük. :)

Hanczur írta...

Erre z "Én, hát!"-tal szoktam beszólni, de nem sok eredménnyel. Csak bosszantom, aki sokat használja.

Névtelen írta...

Nekünk van egy ilyen "szédülős" kiskacsánk.Egy kosarat tettünk köré,aminek nincs alja.(feneke)Ezzel oda vándoroltatjuk,ahol a testvérei vannak.Hallja a hangjukat,látja(?) őket.Persze ebben a karanténban ő is kap enni, inni.Így valamelyest "szocializálódik", de a többiek nem bánthatják.
Csak egy ötlet...
Borsodi

Hanczur írta...

A kis japcsi ma dél körül a kezemben elaludt. A 'besült' tojástestvéreivel egy gödörben helyeztem el. Amit még a gólyafiókáknak ástam.
Sajnos nem evett semmit. Olvastam, meg mondták is, pár napig nem is esznek a naposcsibék, de ennyi volt az 'akkumulátorában'.
Már tegnap kihűlt volna éjjel, ha nem találunk rá, vagy elkapja egy macska. Így még kapott néhány órát.
Nufi szomorú. mert tegnap délután már látta a többiekkel is szaladni, én meg azzal vígasztaltam, hogy ezek szerint az élete harmadát boldogan töltötte. Vajon megadatik ez akár nekünk is?