2015. július 30., csütörtök

utazónap








Nem lesz hosszú bejegyzés.
Ma voltunk Péterrel Felsőtárkányban a templom restaurátorát elhozni. Utolsó simítások, adminisztratív megbeszélések, a templomot rövidesen felavatják.
Kicserélt tetőszerkezet, új padok és eredeti fényébe helyreállított szószék a koronájával, a Mózespaddal, meg a karzat korlátjával és a friss vakolat  ráfért már az öreg templomra.
Ez a képsorozat az úton csattogtatott képek, a restaurátor otthonában látott láda és pad, illetve kis társaságunk emlékét őrzi meg, amíg ez a blog él.

2015. július 28., kedd

"S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára" . én pedig a hátamat nyögöm

Már telenyafogtam egy-két bejegyzést, de a napló pont erre való. Kiadni, kiönteni a kínokat, és megfürödni az élményekben.
A gázbojler savazás óta tökéletes. Egy kattintásra begyújt, és hűstől a nagyon forróig be tudom állítani.
A kis fehér kopasznyakút elvitte valami,

Csámpit agyonnyomták a többiek egy éjszaka. Az új darálómat rábíztam Héfaisztoszra, hogy fúr-faragja rá a mosógép ékszíjtárcsát.
Az alutárcsát két helyen megnyomorította, a daráló tengelyét szétköszörülte, és azt mondta, hogy lóg a tengely.
Órákig káromkodtam az udvaron, mert leginkább azzal adtam át neki, hogy kurblival is akarom kezelni, ha nem volna áram. Igaz, a hajtókart nem vittem el vele.
Újra belebújtam a Vaterába, és rendeltem másikat 6000-ért.
Tegnap pedig Irénkétől kaptam egyet, mert ő már csak a motorost használja.
Alig vártam, hogy túl legyünk Nufival a Béla katétercseréjén, és ültem is ki a napra az olajos üvegemmel, meg egy fogkefével. Kellett még egy erőszerszám, de hamar kitörtem az évtizedes rozsdából, és a kétórai ebédet már az öreg darálóval morzsoltam össze.
Fél felmosóvödörnyi tartalékot is daráltam hozzá.
A hátam ismét  bedurrant. Részint a bojlerszerelés kitekert pózától, de zömében a cukrozott szilvalekváros gombóctól.  Ha pedig jön az esős idő, akkor ez megsokszorozódik.
Apró popó, a szombati villám benyúlt az adslmodemembe is. Ettől se telefon, se internet.
Anyu még este egy órát várt a bejelentésre a  telefon automatáját hallgatva, s csak vasárnap tudta elérni a szolgáltatót.
Innét mobilról egyszer sem sikerült.
Átmentem a 22-be lebontani a wifi hozzáférést, és ide telepítettem a padlásra.
A költözés idején szétrúgtuk a távtápláló csatlakozóját, az is ki kellett vallatnom, mert nem az én logikám szerint válogatták a vezetékszíneket.
Vasárnap éjjelig pedig egy régen használt ADSL2 routert akartam munkára fogni, de nem sikerült.
Hétfőre azért Nufi a teraszon el tudta kezdeni a tanítást, és a vége felé az órának az ÉMÁSZ 1 másodperces kiesése szakította meg a jókedvemet. A gép ugyan hamar felbootolt, de valamelyik node kiesett, és a skype nem tudott összekommunikálni. Jó 5 perc kiesés után jött vissza a NET.
Mára kirándulást terveztem a hegyre. Visszajött a csillagász kölyök, aki tavaly is itt járt, de az eső ezt elmosni látszik.
Nem baj, mert a hátamra is ráfér némi pihenő.
  

2015. július 23., csütörtök

Attila fején találja a szöget

Belemegyek megint az utcájába, de üsse kő, én is megjáratom az agyamban a témáját.
A multik beérkezése az országba befektetéssel kezdődött. Az az árubőség már feleslegként halmozódott, amivel berukkoltak, meg annyira megtervezett külalakkal, amit mi nem ismertünk.
Emlékszem a padlókefélőből kialakított fűnyírókra, és az első nagyon olcsó műanyag félgömbre, amit megvettem. Az egyik veszélyes volt a szakszerűtlen barkácsolás miatt, a másik egy évadra készült.
Ha egy ilyen házibarkács  eszközt masszívan összeraktak, még ma is működik. A törött vezetékjavításoknál megcsináltam a földelést, és a vezeték kötésének tehermentesítését. Ha mégis lecserélik csak azért, mert csúnya. De itt, messze a boltoktól, a középkorúak, s öregebbek - akik már láttak karón varjút - nem ugranak be.
Az asztalos tevékenység csak későn tetszett meg. Persze a csavarozás nekem jobban fekszik, mert ha valami nem sikerül, újra szétszedhető, és felhasználható.
Van még gondom a famunkával tömérdek.
Sok hely kell hozzá - ez itt Komjátiban megoldódni látszik - és a pontosan bejelölt rések-furatok-ágyazatok nem úgy passzolnak, ahogy eltervezem. Minden csálé, billeg, vagy szorul és reped, s ha véletlenül jó lesz, akkor nedvességre görbül, változik.
Emlékszem, egy napig igazgattam a 22 bejárati ajtaját, amíg elégedett voltam vele.. Aztán anyám az első alkalommal odacsípett valamit,és rángatta, szidta az ajtót.
Szerencsére nem robbantam azonnal, mert jókedvem volt, és inkább megnéztem, mit söpört az ajtó sarkába.
Ez nem mindig van így.
De attól nagyon kiakadtam, hogy a gyönyörűen megmaradt 100 éves ajtófélfába 120-as szögeket veretett Laci bácsival, hogy pokrócot rakjon rá télire, mikor hazamentem Budafokra.
Pedig gyönyörű asztalosmunka a félfám.
Anyukám egyszerűen nem ebben gondolkodik. Ez egy öreg ház, ennek mindegy,
Fordítva van az almáimmal. Itt a nagy fánk, és közepes méretű, zömében kukacos, de jó ízű alma jön le róla.
Ő pedig fintorog, és hozza a TESCO-ból a szép és ízetlen gyümölcsöt.
Az agymosás tökéletes. Nem használja az érzékszerveit, hipnotikusan követi a médiát.
Persze most könnyű okosnak mutatkozni, mert rájöttem, észrevettem ebből a vetítésből valamit. Biztos nem mindent, és rám is hat, csak igyekszem ellenállni. Igyekszem a számítógépvírus-elemző programok mintájára én is kis memóriaterületen virtuális processzoron megfuttatni  az igényem, vajon valóban jobb lesz-e nekem attól, hogy...
Ettől még tévedhetek. Még ki is próbálhatom, és közben is leállhatok.
Innét távol esik a TESCO, de a kisbolt árukészlete is METRO, vagy egyéb nagykereskedelmi láncból érkezik.
Tehát nem rúgtam le a szennyező-mérgező tartósítószerek fogyasztását, csak mérsékeltem a saját hagymával, kerti zöldséggel-gyümölccsel. De talán a legfontosabb, a városi porterhelés elkerülésével.
Felemelőbb lehetne egy tanyán élve csak ház körül termett húst, zöldet, egyebet enni. Viszont nem értek hozzá. Hamar felkopna az állam.
Már függésben élem az életem a multiktól, ezért nem vághatom el az összes zsinórt. A pofára esés nekem sem jó.
A rángató madzagból mindig annyit nyisszantok le, amennyit sikerül.
Nem gonoszkodni akarok, csak önigazolást látok abból, hogy Attila is megfogta a pozdorjacsavart, amikor gyors, olcsó megoldás kellett.
A túlélés ösztöne felülír igényeket, de addig jó, amíg háttérben ott lappang, s talán egyszer-egyszer szabadon ereszthető. 

2015. július 22., szerda

gyűl-öl &

Attila gyűlöletet lát mindenkiben, pedig a félelem sikoltozik állandóan.
Neki újdonság, hogy nincs elképzelése a megoldásról, nekem minden munkám így indul.
Nem értek én semmihez! szoktam hangoztatni, aztán odaülök-állok mellé, vagy éppen aláfekszem, és kiderítem, mi a hiba. Aztán jön a kétségbeesés, hogy ezt csinálja az, akinek két anyja van, s miután ezek a toposzok kiszellőznek a fejemből, megteszem az első kísérletet a hiba elhárítására.
A keresztény gondolkodás biztos megvédte európát a keresztényül gondolkodók szerint. Én inkább azt látom, hogy amint hatalomra jut bármilyen eszme, a rátermett ember, ki addig mellőzött volt, egyedüli megoldásnak találja-tálalja a saját értékrendjét, s kezdődik minden elölről.
Persze mondhatjuk, mennyi tudást, történelmi tapasztalatot hordtak össze egy-egy koránba, bibliába, de még egyetlen Csontváry festménybe is, ha az ember megszületésekor új, zömében üres tárhelyű aggyal indul, és a környezete programozza bele a kernelt, a parancsértelmezőt, stb.
Én ezt a politikai hisztériát is műszerészként látom, és azt is tudom, hogy a megoldás kulcsa benne van a zárban. Oda kell menni, és megérteni. Ha megértettem, akkor felsejlik a kulcs is.
A határon élők ott vannak, és kerítést kérnek, mert nekik az a megoldás.
A politikusok egy védett irodában kergetik azt az egy legyet, ami véletlenül beszállt hozzájuk a klimatizált irodába, és az zavarja őket.
Ha majd egy ilyen sötétbőrű csoport érthetetlen nyelven kiabálva megdobálja kővel bármelyikük autóját, akkor már dühösebb lesz.
Ez a kőolaj munkaképességére épített jólét inog ám mindenhol, és hatalmi átrendeződés is folyik. Erről van képem, de nem vagyok benne.
Nem látom a pápát sem, és a szabadon kőművelőket sem. Még csak nem is tudok a nyelvükön (parncsértelmezőjükön) gondolkodni.
A magyar nyelv egy szóba beleépít sok olyasmit, amit más nyelv körbejár.
A több lépés hosszabb értelmezést is jelenthet. Mélyebb, vagy sekélyebb?
Majd kiderül.


2015. július 21., kedd

Zsufi


Mára a tyúkól ajtó helyreállítása volt betervezve.
Csak azzal nem foglalkoztam.
Reggeli után hívott anyu, hogy jönnek, már Perkupán járnak. János hozza őket.
Még sebzett vaddisznó vágtában tízórait mixeltem a kacsáknak, és betoltam a fürdőmedencét.
Az ajtóban elkapott a szomszéd Magdi, hogy a leendő szomszédról beszélgessünk. Mert ki akarják venni azt a romos házat velünk szemben. Valami négy gyermekes cigány család.
Ezennel azonnal megfeleződik, harmadolódik az ingatlanunk értéke. Tehát mindenki aggódva tekint a jövő elé.
Aztán átrongyoltam a 22-be időzítő icét keresni, de máris ott termett Nufi, hogy megy valamit venni a boltba,.. de anyuék is megérkeztek.
Tehát minden munkám mára lefújva.
Berámoltam a fagyasztóba-hűtőbe amit hozott. Laci bácsi szőlőt akart kötözni hátul a kertben, ezért kaszát kért, de anyu nem szerette volna, ha Laci bácsi a 40 fok melegben kaszál - én sem - ezért én suhogtam végig a két sor szőlő között, de nem volt jó, mert a másik oldalról akarta kötözni, és ott is le kellett vágnom.
Ezt mondjuk sokkal jobb lenne hűsebb időben, de ez sem gond. Pihegésképpen elővettem a Pázmány Péter prédikációit, és a bevezetésig jutottam. Az előszó még bejutott a fejembe, de utána megjött  Jolika is, és anyuval kávézni akartak. Kikészítettem a főzőt, - most nemroppant a derekam -  erre úgy döntöttek, hogy nem itt, mert anyu már főzött a 22-ben.
Aztán mégis Jolikánál ittak.
Különben a női logika szerint ebben a kánikulában anyu is nekiállt tejberizst kotyvasztani a 22-ben, és Nufi meg itt főzött krumplilevest. Elvégre nem fűt eléggé még a nap, idebenn is rá kellett tenni egy lapáttal.
Mint amikor a hazaszekerező székely házába belecsap a villám, ő pedig - Istenem!  Hadd lám, mire megyünk ketten! - felkiáltással agyonsúlytja az ökrét is.
Hát másképp jár az agyunk, az biztos.
Pár percre benéztem Péterhez is, és közben Nufi jött, hogy Jánosnak kéne fúró.
Visszagördültem: mire kell? A nagykaput akarta drótkefélni, és arra a nagy orosz fúróm a legalkalmasabb. (10-es tengelyen forog és jó tömött a kefe. Izmos fúrógép kellett hozzá.)
Csakhogy én azzal vályogot kevertem, meg meszet-betont, és kaptam a megjegyzést, milyen mocskos.
Hát, ja. De nem gondolja, hogy a rozsdatakarításhoz a kis 400W-os tiszta szerszámomat fogom beáldozni!
Aztán nem is igazán használta, mert nem fért hozzá a kacskaringókhoz, meg deformálta is, olyan ereje van.
Hozott még pár javítanivalót. Egy mérleget. Annak már tudom a hibáját. A fürdőszobamérleg negyedik lábában van egy kapcsoló, ami a nedves közegben elkorhadt. Most egy számítógép-resetkapcsolót kötöttem be, de nem biztos, hogy bele is akarom faragni. A lábába nem tudnám, a tetején meg túl sok fém-műanyag réteget kellene szépen megfúrnom.
Majd megálmodom.
Volt még egy kisebb bevásárlásunk.
Itt volt a lengyel élelmiszerrel kereskedő busz. Vettünk halas terméket, vajat meg anyunak egy csomag kávét. Ez utóbbit én találtam ki. Nem mintha nem volna neki elég, de ezt legalább ő fogja elfogyasztani.
Az est utolsó meglepetését még nem is írtam le.
A tetőn válogattam számítógép-előlapot kapcsolódonornak. Két ember várt a kapunál.
Somodi Imi hozott egy motorost, aki megkérdezte, hogy tudom-e mi az a Kapanadze generátor.
Mondtam, hogy van egy megkezdett munkafolyamatom, ami félbeszakadt a költözés miatt.
No ő is szeretne ilyet építeni, csak nincs magyar nyelvű leírás. A tekercselésen már túl van, a többiben kellene neki segítség. De nem villanyszerelő.
Adtam neki telefonszámot, meg e-mail címet, és megbeszéltük, hogy most a bojlerem a befejezendő munka - meg holnap még Zoli mosógépe - de télire nekem sem ártana a gencsit beröffenteni. Már csak a bojler energiaellátásával is és a szobafűtésrásegítéssel is meghozná az árát.


2015. július 20., hétfő

mindegy

Időnként belelkesedem, máskor meg mindegy.
Attilát megsértettem, hogy nem értettem meg a prédikációját. Ettől meg a én kedvem ment el.
A francnak foglalkozom a menekültekkel, mikor itt is van elég tennivalóm!
Most épp az időzítő icés dobozom keresem, és még halvány lila gőzöm sincs, merre lehet.
Itt is, a 22-ben is, és az egyetlen haszna a keresgélésnek a dobozürítés.

*****

Nufi ma lehozta az egérdobozunk alját (terrárium) medencének. Rövid húzódozás után a kacsák belelkesedtek, és jól kilubickolták magukat.
Gondoltam, megnézem Pétert, mert nyaralni volt, de nem volt otthon, s így a 22-t választottam a pakolászásra.
Itthon pedig a kopasznyaku kis csirkét kergették meg a szomszéd telkén a kutya meg a macska is.
Be kell foltoznom a sok kijáratot, és megkurtítani a szárnyukat, mert ebből tragédia lesz.

******

Tegnap meglátogattak Melindáék. Ma délelőtt mi kutyagoltunk el hozzájuk.
Irénke megjegyzést tett az állattartásomra. Hogy a kacsáknak kicsi a helyük.
Ez van. Még nem bántják egymást, és minden nap más zöld területre rakom őket a tyúktraktorral, Az alvódobozuk sem kicsi, a Csámpi halála pedig a rossz lábának köszönhető. Ha felborult, csak akkor állt fel, amikor a többiek már legyalogoltak róla. Szegénykén nem sipákolt, csak tűrt. Ha kiabál, biztos kiszabadítom időben.
Nufi vigasztalt, hogy a természetben is ezek a sérült egyedek pusztulnak el leghamarabb.
Viszont ha kiveszem a szőkeséggel, ketten talán elalhattak volna, amíg megnőnek.

*******

Menni kéne megint úszni.
Jó volt tegnap, csak a pőcsik zavart nagyon. És mindig ketten jönnek.
Ha egyet agyoncsapok, akkor is iziben jön hozzá másik.
A horgászok hogy bírják?



2015. július 19., vasárnap

Lassít ez a meleg

Mindenféle feladatok keletkeznek.
Az egyik leggonoszabb a bojler. Az átfolyós vízmelegítőnk nem akart fűteni. A jobb csavarója nem mozdult, és ha leemeltem a kivezető csövet, akkor sem gyújtott be. Csak a gyújtóláng égett.
Mindezt pedig a beállt hátammal kellett leküzdeni. Fel a kád szélére, le a földre.
Kivittem a szabályzóját a teraszra, és ott takarítottam ki. Leszedtem róla minden vízkövet, aztán visszaépítettem.
Ettől éppen fellobbant a sok kis láng, majd azonnal megállt.
Újra szét, és még az égőt is levettem kimosni.
A vízáteresztés szabályzót óvatosan sikerült kimozdítani. Bár a saját gombjával most is legfeljebb letörhetném a végét, de van olyan állása, ahol fellobban a láng.
A következő lépés a kazán átsavazása lesz, bár most belefúrtam magam a Hobbielektronika honlapján a vízkőmentesítő készülékek topikjába.
Három integrált ák. és három tranzisztor, meg néhány passzív alkatrész.
Vagy van PIC megoldás is. Meglátom, mi van itthon, hátha kijön a raktárkészletemből!
Kirajzoltam papírra. Nem nyomtatom, mert így jobban a fejembe kerül a kapcsolás. Lassabb, és megbízhatóbb tanulás.

 A feladat megoldása így is halasztódik a hátam miatt. Bár most átvándorolt a medencémés combcsontom környékére egy szúrkálós kényelmetlenséggé.
Ebből is az első nap elviselhetetlen igazán. Akkor a kacsák összefogdosása után csak lábbal tudtam eltolni a dobozukat a teraszig, és már nem is tudom, hogy emeltem fel. (Még midig a szobában éjszakáznak.)
Éjjel megnyugodott, és a délelőttöt hozzácsaptam pihenésnek. A római mondák könyvét félig kiolvastam, aztán már használható is voltam.
Volt még egy AKAI rádió-magnó-cédélemezjátszó. Undorító, mocskos, és semmit sem csinált.
Még akkor - tavasszal? - kimostam, aztán kerülgettem, nyafogtam, és úgy voltam vele, hogy nem sürgős, meg nem is pénzes.
Olyan is volt, hogy épp nekiültem, és hozta az egyik srác a fűnyírót, hogy lerántotta a behúzót.
Kereshettem hozzá a popszegecset, a húzószerszámot, és mire elkészültem, már rég elfelejtettem, hogy rádiót kéne javítani.
Na de tegnap letöltöttem hozzá a rajzot, és a szakma iránti alázatot is rátöltöttem a programomra. Megkerestem a zárlatot, szétszedtem az elégett kapcsolót, és megbontottam egy rádiómat érintkezőért.
A hiba tehát meglett, és még az összerakás várat magára.
Szétszedni is élmény volt, és összerakás közben is fogok morogni.

Ma reggel pedig szomorú vasárnap érkezett.
A kacsák széttaposták az alvódobozukban Csámpit. A két fejlődésben elmaradott csöppség egyikét.
Az első almafa alá temettem.

Ő pedig a kisasszony, akiért mindig szaladni kellett, és felmelegíteni, mikor kihűlt, és külön altatni, amikor ő is lesántult. Ő él és virul.

2015. július 14., kedd

Munkás hétköznap

Ferinek kicseréltem a kombájnon a két hátsólámpát. Azt hittem, több baj lesz, de jóformán két kötést kellett megigazítani.
Jó, ha nagyon pontos akarok lenni, akkor a bal hátsó felé vezető szálat kicserélni kellene, illetve egy komolyabb testvezetékelést vinni hátra. De amíg elég jó, addig ez elmaradhat.
Itthon a macska elfoglalta a helyemet a padon. Ebéd után le akartam dűlni, de nem mozdult, csak mellé fekhettem. Azonnal dorombolni kezdett.
Ez akis dög annyira nő....
Amint egy kicsit megsimogatom, felvágja a farkát, dörgölőzik, s ha én is macska lennék, már úgy járnék, mint a férfiak Gregor Bernadett szemei előtt. Csak a kilendülő iránytű csapágyazása lennék.
Átverekedtem magam a Bírák könyvén, de a következő fejezethez csak a könyvjelzőt raktam be.
Bekötöttem a 4 mikrot a motor megfelelő vezetékeire, és kipróbáltam. Utána lehoztam a padlásról a szétszedett mosógép szíjtárdcsáját. Leszereltem a forgódobról, de még nem kezdtem neki a darálóépítésnek, mert kis Magdi notebookját szedtem apróra. Kiporoltam, és elszórakoztam a wifi ellenőrzésével. Úgy tűnik, a routerjüket kell újraindítani. A takarítás előtt ugyan nem próbáltam ki, de most nem kékhalálozott.
Még kikérdezem a kisasszonyt, hogy mit tart alatta, mert ágyban nem tud hülni, legalább egy rajztábla kell alá. Vagyis hogy járhasson alatta a levegő, különben megfő benne a proci, de akár a wincs is.
Ma megjöttek anyuék. Reggel odatettem a teát Laci bácsinak is, mire megérkezik, lefőjön, és bekészítettem a kávéfőzőt délre.
Még összekészítem a tízórait a kacsáknak, és aztán foglmam sincs, de biztos pillanatok alatt vége lesz a napnak.

2015. július 12., vasárnap

Az első darálások

Vettem vasöntvény kézi terménydarálót a múltkor, de az asztalt nem szerette. Túl vékony - két centis - pozdorja lapján berezgett, megakadt szerencsétlen. Az ötvenes évek divatja, vagy régebbi, nem tudom.
Tegnap nekifogtam, összeállítottam a széttört fűrészbakom, bár még nem kész, ez volt a gyakorlás, és utána asztalfélét fabrikáltam a darálónak.
Volt egy 4-5cm vastag deszkám, aminek tüzifából vágtam lábakat.Hogy masszív maradjon, kellté fűrészeltem a felkar vastagságú lábnakvalót hosszában.
Sajnos a szalagfűrészem ezt nem viszi, a körfűrészasztalom is megdolgoztatta. Az egyik tölgy volt, ott még nem is sikerült pont egy síkot fogni, a másik akác, az jobban fogta a fűrészt, de szebb lett a vágás.
(Ez arról szól, hogy nem érte át a körfűrészlap egyszerre, csak felébe. Utána 180fokkal megfordítva újra áttoltam. Hasítani nem mertem, mert .. nem is jutott eszembe.)
A beállított terpesztést közben felülbíráltam, ettől magasabb lett, de így sem sikerült állványcsavarral beledolgozni. Még nem merevítettem ki hosszában, csak keresztben, de ma már tudtam rajta darálni.
Kép még nincs. Talán holnap.
A keresztmerevítésen még jár az agyam. Legjobb volna, ha a jobb első láb tetejéről a bal hátsó aljába, a bal elsőt a jobb hátsóba merevíteni és így tovább. Csak attól tartok, hogy a végén villástargonca kellene megmozdítani.
Nézegetem is a csapolási technikákat, és először lehet, hogy megmodellezem ujjnyi vastag botokból ragasztva.
Külön megmérem a botokat, és egyben is, aztán kiszorzom. De legfontosabb, hogy látom is, hogyan működne az elképzelésem.
*******
A daráló a lehető legegyszerűbb szerkezet. Belül egy húsdarálóból ismert orsó viszi előre a kukoricát, elöl pedig két recés felület fogadja. Az állórész tetején kis garat három lyukkal várja a tölcsért. Még nincs hozzá.
Alul pedig talán zsákot kellene ráhúzni, de én vödröt akasztottam rá, és alul tuskóval támasztottam meg. Muszáj volt. Különben akadt volna a hajtókar.
A motort még nem üzemeltem be. A hajtókar tengelyén két vas anya rögzít és határol is. Azaz a kukorica - vagy amit darálok - kifelé feszíti az előlapot, tehát ha motorral akarom meghajtani, akkor a kar helyére tárcsa kell, és nem lehet vastagabb a karnál. Vagy nem sokkal. Márpedig az eredeti elképzelésem a biciklikerék volt. Az pedig sokkal szélesebb. Nem a ráf. Az agy.
Van még bontott mosógépről leszerelt ékszíjmeghajtás alukereke.
Ez az első ötlet, illetve még esztergálhatok fából, csak nem tudom, jó lesz-e.
A könnyebbiket fogom először kipróbálni.
 
Ő itt Csámpi. Az egyik MEO-s. Már ettek a frissen darált kukoricából, és ő is ellenőrizte a minőséget.
(Fiataloknak, akik nem éltek még a szocializmusban, elmondom, hogy a MEO a minőség ellenőrző osztály volt.)

2015. július 9., csütörtök

:-)

Itt vannak a kedvenceim.
Az utóbbi napok a derékfájással mentek el, arról nem szívesen beszélek, bár ha volt belőle jó pillanat, az a meggyszedés, mert akkor olyan kitekert pózban egyensúlyoztam a billegő létrán, hogy fél kezemmel függtem a gallyon, a másikkal próbáltam betalálni a vödörbe. Ez a fityegés jó volt a gerincemnek.
Ha kivégzés lenne az életem vége, az akasztást választanám. Legalább a hexenschuss-t nem vinném magammal a pokolba.
Próbáltam elvonni a figyelmem, és elolvastam Varga Csaba Jel jel jel c könyvét.
Hihetetlen jó. Nem mindig könnyű, de ennek inkább a párnám az oka. Ha tehermentesítem a derekam, hanyatt fekszem. Ilyenkor felbakolom a fejemet, és az meg nyomja a tarkómat, s ettől rossz a véráramlás, belealszom.
Ülni sem jó, ....
De nem akarok panaszkodni, csak éreztetni, hogy ennek ellenére 1-2 nap alatt elolvastam.
Bezzeg a bibliában még mindig csak Sámson történeténél tartok. A bírák könyve is tele van öldökléssel.
 ****
Elemezve a bajomat, két igazán fontos okot találtam.
Az egyik a herpeszem. Olvastam korábban, hogy a gerincvelőben lakik, és leromlott állapotban támad. Pl. ha gyulladás van a szervezetemben.
Ez megtörtént, és próbálhattam én lehúzni, de nem csak a kaja tolta az energiát, hanem a kinti hőmérséklet is. Nufi már negyven fokot is mért az oszlopon.
Erre még megérkezett a vihar. Még csak a villámokat láttam Bódvarákó és Tornagörgő irányában, a derekemban szinkron jött a szúrkálás.
Erről készült egy kis video, de a villámok mindig máskor jöttek és ha ráfordultam a masinámmal, akkor megint máshol.
Pár perc múlva nekilódult itt is a szél. Bekapkodtuk a teraszról a virágokat, és lekapcsoltam a villamos fogyasztókat. Béla tévéjét is.
Ettől kitört a balhé. Pedig most javítottam meg a múlkor elszállt SETTOPBOX-omat. Semmi kedvem nem volt az övét is.
Nufi megoldotta a helyzetet. Kitolta kerekes székével a teraszra, és együtt néztük az esőt.
Ez a béke persze a kertben az egyetlen nagyszemű szilvafánk életében a végszó volt. Minkét vastag ága a földön hevert ma reggelre.
Itt járt János, ő figyelmeztetett, meg arra is, hogy a kiszáradt almafámat mihamarabb égessem el, mert tűzelhalás végzett vele. Nem a túl sok tyúktrágya.
******
A négy csirkénk is megtollasodott már. Kijárnak a tyúkudvarból, még nem tudom, hol, de lopják a kacsák kajáját is.

A tasik odavágnak, van kis visítás, de újra és újra próbálkoznak.
A japán csirkék ennél furfangosabbak. Az anyjukkal együtt, de még a kakast is viszik magukkal bejárják Mari néni kertjét is.
Fogalmam sincs, hogy csinálják, de ők mindig együtt dolgoznak.
Este elsőnek mennek a fészkükre. Összetartó kis csapat.
A nagy kotlós átszokott - kis biztatással - a többi baromfihoz, bár a rács mögött, de nem a deszkabódé ülőrúdjain éjszakáznak.
Egy nagyobb radarozással begyűjtötte a kicsiket. Azok még szanaszerte mászkáltak, amikor a kotlóst mát bezártam. Résnyire hagytam az ajtót. Ő már nem fért ki, de kotyogott, és a csibék válaszoltak. Végül mindenki bejutott.
Másnap a kotlós nem akart bemenni. Futottunk két kört a csalánosban, az egyik kakast külön többször is vissza kellett tessékelni. Akkor a csirkék még fél órát játszottak a türelmemmel.

Tegnap pedig hamarabb rázártam a belső ajtót a japikra, és a kotlós bejött mellém a ketrecbe.
Ki érti a nőket?
Ma pedig mindenki már időben benn volt, csak az ajtót kellett rájuk zárni.

2015. július 2., csütörtök

pihentető tévé

Ma Grundig volt az asztalon.
A tápegység repült el. A kapcsoló FET, a PWM ic és pár kondenzátor cseréje után a biztosíték helyére beforrasztott izzó világított, de nem történt semmi.
A 40-est kicseréltem 100W-osra, de továbbra sem volt életjel.
Lehúztam a demag tekercset, és akkor már feljött egy menü, de amint felfűtött a képcső, megállt.
Többszöri ismétlésre is így válaszolt, ezért kapott olvadóbetétet.
A távirányító persze pont olyan szutykos volt, mint a tévé. A tévét már tegnapelőtt kimostam, a távirányítót pedig most.
Hang nem jött, műsorforrásom csak egy SECAM generátor. A ráhangoláshoz minden billentyűre szükség volt a távin.
Több szétszedés-szappanozás-szárítás után végre vette a feladatot, csak épp hangot nem adott.
Hangszóró. Másikkal sem adott.
Akkor a madzag, vagy a füles csatlakotó bontó érintkezője. Esetleg muting ák.
Amennyire emlékeztem, a RST a három billentyű együttes nyomására bekapcsolt készüléknél történik meg.
Végre morogni kezdett, és a második DVD - az első füstölni kezdett, pedig csak pár percig volt bedugva - megszólaltatta a Metallica zenéjét is.
A délutánom ráment, de össze tudtam rakni, és most mindent végrehajt, amit kérek tőle.
Holnap még járatom, aztán mehet haza.
******
Már a kacsák a dobozban készülnek aludni. A kotlós a csirkékkel még kinn kóricál, de hagyom még egy kicsit. A kutat kilocsoltam, és később, ha megtelik, akkor fejezem be a hátsó kertrészt is. Akkor bezárom őket is. És jöhet a Norbizás.
*******
A kaját ma jól visszafogtam.  A reggeli miszmajsz még a szokásos mennyiség, de ebédre már csak a maradék rántott hús, meg 10-20 deka cseresznye. Vacsorára pedig egy fél bokor ribizli.
A derekam pedig D vitamin gyűjtésre kidugtam a napra.
*******
Még előkerestem egy 80W-os motort a darálóhoz. Holnap kipróbálom, mert még nem láttam forogni. 4mikros kondi kell hozzá Egyben csak 250V-os van, az kevés, de kettőből tudok 600Voltosat összeállítani.
******
Mai ebéd témánk Nufival a karma volt. Nem a macskáké, hanem az embereké.
Nekem a felajánlások, segítségek, egyéb dícséretre méltó tevékenységek nem karmához vezetnek, hanem a saját természetem állapotához. Amikor tenni akarok bárkiért bármit, az jön magától. Ha nincsenek tökönrúgások érte, akkor a környezet megszokja, és úgy is könyvel el. Ez gerjeszti a cselekedeteket és a jó közérzetet is.
A költözködés mocskos lehúzó társasága egy időre kinyitotta az önvédelem bicskáját, és most a pár nemfizető, lelépő ember is.
Aztán ha elcsitul, megint lanyhul az ellenőrzés, és lehet újra átverni.
Amíg nem bontja az életlehetőségemet, nem zavar különösebben.
Ahol pedig keményen betart, onnét kivonulok, még ha családtag is lenne az.
A változás a közömbösség kialakítása. Sem dühöt nem érdemes táplálni, sem újra belesétálni a csapdájába.
Ha az élet karma belém mar, biztos távolba húzódom a karmoktól.
Ha simogat, én nem fogom kezdeni a morcit.
Úgy fogom fel, mint az intelligens programot. Ha sokat kell használni egy rutint, a cache-be töltöm, ha gyakran, akkor memóriába, és ha keveset, akkor ki a swap területre.
Viszont le nem törlöm, mert olcsóbb is, egyszerűbb is a wincs és a DVD, mint ha a baj úgy hozza, újra megszerezni valamit.

2015. július 1., szerda

Aki elszólja magát, annnak jár a büntetés

Meg hát másért is.
A múltkor bejelzett a hátam, és nem vettem komolyan. Ma egy rossz mozdulat, és már csak négykézláb jöttem ki a spajzból. A konyhában tudtam talpra állni, azaz inkább először felhúzni magam a székre.
Estére pedig kellett a gyógyszer.
A futópad.
Ma Laci bácsi névnapját ünnepeltük, és volt mindenféle kaja. Délelőtt megtömtem magam - anyu hozta - rántott csirkével. Délben rakott tök. Bőven rizzsel, és délután háromféle torta. Odakinn meg harminc fok.
Naná, hogy tiltakozik a szervezetem.
Már a rántott hús csuklással fejeződött be, abból a jelből észre kellett volna vennem, hogy ácsi.
A végzetes mozdulat pedig Jolika látogatásakor, egész pontosan, amikor a kávéfőzőért nyúltam a spajzban kissé előrehajolva.
Ilyenkor ki kell várni, hogy a fájdalmi stessz elmúljon, és behordjam a kacsákat, bezárjam a tyúkokat, csak utána kapaszkodtam fel a futópadra.
A 48 perces programból fél órát bírtam. No nem tüdővel, hanem türelemmel.
***
Azért délután beüzemeltem a terménydarálómat. Felcsavaroztam a munkabakra. Alá tettem egy rossz vödröt, és először árpát, majd kukoricát szórtam bele.
A teszkós vagy obis munkapad gyenge ehhez a feladathoz. Vastagabb deszkából kell állványt fabrikálnom alá.
A kurblijához esztergáltam fogantyút fából. A forgattyús tengely vége el vagyon püfölve, ezért nagyobbra kellett fúrnom a fogóban a lyukat, és rondán félre is fordult. Bár annak inkább a két oldalról fúrás volt az oka. Nem érte át egyben a fúrószár.
Anyag van még, és ha kedvem is lesz, faragok egy kicsit vastagabbat, és szebbet rá.
Meg később szeretném motorral meghajtani. Mint ahogy Teri néninél láttam a morzsolót, bicikli kerékkel felszerelni, és mosógépmotorral meghajtani.
Nufi rám szólt, hogy:
"Kép is lesz?"
Hát lehet neki nemet mondani?