2015. július 23., csütörtök

Attila fején találja a szöget

Belemegyek megint az utcájába, de üsse kő, én is megjáratom az agyamban a témáját.
A multik beérkezése az országba befektetéssel kezdődött. Az az árubőség már feleslegként halmozódott, amivel berukkoltak, meg annyira megtervezett külalakkal, amit mi nem ismertünk.
Emlékszem a padlókefélőből kialakított fűnyírókra, és az első nagyon olcsó műanyag félgömbre, amit megvettem. Az egyik veszélyes volt a szakszerűtlen barkácsolás miatt, a másik egy évadra készült.
Ha egy ilyen házibarkács  eszközt masszívan összeraktak, még ma is működik. A törött vezetékjavításoknál megcsináltam a földelést, és a vezeték kötésének tehermentesítését. Ha mégis lecserélik csak azért, mert csúnya. De itt, messze a boltoktól, a középkorúak, s öregebbek - akik már láttak karón varjút - nem ugranak be.
Az asztalos tevékenység csak későn tetszett meg. Persze a csavarozás nekem jobban fekszik, mert ha valami nem sikerül, újra szétszedhető, és felhasználható.
Van még gondom a famunkával tömérdek.
Sok hely kell hozzá - ez itt Komjátiban megoldódni látszik - és a pontosan bejelölt rések-furatok-ágyazatok nem úgy passzolnak, ahogy eltervezem. Minden csálé, billeg, vagy szorul és reped, s ha véletlenül jó lesz, akkor nedvességre görbül, változik.
Emlékszem, egy napig igazgattam a 22 bejárati ajtaját, amíg elégedett voltam vele.. Aztán anyám az első alkalommal odacsípett valamit,és rángatta, szidta az ajtót.
Szerencsére nem robbantam azonnal, mert jókedvem volt, és inkább megnéztem, mit söpört az ajtó sarkába.
Ez nem mindig van így.
De attól nagyon kiakadtam, hogy a gyönyörűen megmaradt 100 éves ajtófélfába 120-as szögeket veretett Laci bácsival, hogy pokrócot rakjon rá télire, mikor hazamentem Budafokra.
Pedig gyönyörű asztalosmunka a félfám.
Anyukám egyszerűen nem ebben gondolkodik. Ez egy öreg ház, ennek mindegy,
Fordítva van az almáimmal. Itt a nagy fánk, és közepes méretű, zömében kukacos, de jó ízű alma jön le róla.
Ő pedig fintorog, és hozza a TESCO-ból a szép és ízetlen gyümölcsöt.
Az agymosás tökéletes. Nem használja az érzékszerveit, hipnotikusan követi a médiát.
Persze most könnyű okosnak mutatkozni, mert rájöttem, észrevettem ebből a vetítésből valamit. Biztos nem mindent, és rám is hat, csak igyekszem ellenállni. Igyekszem a számítógépvírus-elemző programok mintájára én is kis memóriaterületen virtuális processzoron megfuttatni  az igényem, vajon valóban jobb lesz-e nekem attól, hogy...
Ettől még tévedhetek. Még ki is próbálhatom, és közben is leállhatok.
Innét távol esik a TESCO, de a kisbolt árukészlete is METRO, vagy egyéb nagykereskedelmi láncból érkezik.
Tehát nem rúgtam le a szennyező-mérgező tartósítószerek fogyasztását, csak mérsékeltem a saját hagymával, kerti zöldséggel-gyümölccsel. De talán a legfontosabb, a városi porterhelés elkerülésével.
Felemelőbb lehetne egy tanyán élve csak ház körül termett húst, zöldet, egyebet enni. Viszont nem értek hozzá. Hamar felkopna az állam.
Már függésben élem az életem a multiktól, ezért nem vághatom el az összes zsinórt. A pofára esés nekem sem jó.
A rángató madzagból mindig annyit nyisszantok le, amennyit sikerül.
Nem gonoszkodni akarok, csak önigazolást látok abból, hogy Attila is megfogta a pozdorjacsavart, amikor gyors, olcsó megoldás kellett.
A túlélés ösztöne felülír igényeket, de addig jó, amíg háttérben ott lappang, s talán egyszer-egyszer szabadon ereszthető. 

1 megjegyzés:

MJ írta...

Ez egy vitathatatlan gondolatmenet. Én legalább is nem vitatkoznék, legfeljebb bővíteném. Csak minek? Attól még, úgy is marad a függés. :)