2015. július 22., szerda

gyűl-öl &

Attila gyűlöletet lát mindenkiben, pedig a félelem sikoltozik állandóan.
Neki újdonság, hogy nincs elképzelése a megoldásról, nekem minden munkám így indul.
Nem értek én semmihez! szoktam hangoztatni, aztán odaülök-állok mellé, vagy éppen aláfekszem, és kiderítem, mi a hiba. Aztán jön a kétségbeesés, hogy ezt csinálja az, akinek két anyja van, s miután ezek a toposzok kiszellőznek a fejemből, megteszem az első kísérletet a hiba elhárítására.
A keresztény gondolkodás biztos megvédte európát a keresztényül gondolkodók szerint. Én inkább azt látom, hogy amint hatalomra jut bármilyen eszme, a rátermett ember, ki addig mellőzött volt, egyedüli megoldásnak találja-tálalja a saját értékrendjét, s kezdődik minden elölről.
Persze mondhatjuk, mennyi tudást, történelmi tapasztalatot hordtak össze egy-egy koránba, bibliába, de még egyetlen Csontváry festménybe is, ha az ember megszületésekor új, zömében üres tárhelyű aggyal indul, és a környezete programozza bele a kernelt, a parancsértelmezőt, stb.
Én ezt a politikai hisztériát is műszerészként látom, és azt is tudom, hogy a megoldás kulcsa benne van a zárban. Oda kell menni, és megérteni. Ha megértettem, akkor felsejlik a kulcs is.
A határon élők ott vannak, és kerítést kérnek, mert nekik az a megoldás.
A politikusok egy védett irodában kergetik azt az egy legyet, ami véletlenül beszállt hozzájuk a klimatizált irodába, és az zavarja őket.
Ha majd egy ilyen sötétbőrű csoport érthetetlen nyelven kiabálva megdobálja kővel bármelyikük autóját, akkor már dühösebb lesz.
Ez a kőolaj munkaképességére épített jólét inog ám mindenhol, és hatalmi átrendeződés is folyik. Erről van képem, de nem vagyok benne.
Nem látom a pápát sem, és a szabadon kőművelőket sem. Még csak nem is tudok a nyelvükön (parncsértelmezőjükön) gondolkodni.
A magyar nyelv egy szóba beleépít sok olyasmit, amit más nyelv körbejár.
A több lépés hosszabb értelmezést is jelenthet. Mélyebb, vagy sekélyebb?
Majd kiderül.


Nincsenek megjegyzések: