2015. július 20., hétfő

mindegy

Időnként belelkesedem, máskor meg mindegy.
Attilát megsértettem, hogy nem értettem meg a prédikációját. Ettől meg a én kedvem ment el.
A francnak foglalkozom a menekültekkel, mikor itt is van elég tennivalóm!
Most épp az időzítő icés dobozom keresem, és még halvány lila gőzöm sincs, merre lehet.
Itt is, a 22-ben is, és az egyetlen haszna a keresgélésnek a dobozürítés.

*****

Nufi ma lehozta az egérdobozunk alját (terrárium) medencének. Rövid húzódozás után a kacsák belelkesedtek, és jól kilubickolták magukat.
Gondoltam, megnézem Pétert, mert nyaralni volt, de nem volt otthon, s így a 22-t választottam a pakolászásra.
Itthon pedig a kopasznyaku kis csirkét kergették meg a szomszéd telkén a kutya meg a macska is.
Be kell foltoznom a sok kijáratot, és megkurtítani a szárnyukat, mert ebből tragédia lesz.

******

Tegnap meglátogattak Melindáék. Ma délelőtt mi kutyagoltunk el hozzájuk.
Irénke megjegyzést tett az állattartásomra. Hogy a kacsáknak kicsi a helyük.
Ez van. Még nem bántják egymást, és minden nap más zöld területre rakom őket a tyúktraktorral, Az alvódobozuk sem kicsi, a Csámpi halála pedig a rossz lábának köszönhető. Ha felborult, csak akkor állt fel, amikor a többiek már legyalogoltak róla. Szegénykén nem sipákolt, csak tűrt. Ha kiabál, biztos kiszabadítom időben.
Nufi vigasztalt, hogy a természetben is ezek a sérült egyedek pusztulnak el leghamarabb.
Viszont ha kiveszem a szőkeséggel, ketten talán elalhattak volna, amíg megnőnek.

*******

Menni kéne megint úszni.
Jó volt tegnap, csak a pőcsik zavart nagyon. És mindig ketten jönnek.
Ha egyet agyoncsapok, akkor is iziben jön hozzá másik.
A horgászok hogy bírják?



Nincsenek megjegyzések: