2015. július 2., csütörtök

pihentető tévé

Ma Grundig volt az asztalon.
A tápegység repült el. A kapcsoló FET, a PWM ic és pár kondenzátor cseréje után a biztosíték helyére beforrasztott izzó világított, de nem történt semmi.
A 40-est kicseréltem 100W-osra, de továbbra sem volt életjel.
Lehúztam a demag tekercset, és akkor már feljött egy menü, de amint felfűtött a képcső, megállt.
Többszöri ismétlésre is így válaszolt, ezért kapott olvadóbetétet.
A távirányító persze pont olyan szutykos volt, mint a tévé. A tévét már tegnapelőtt kimostam, a távirányítót pedig most.
Hang nem jött, műsorforrásom csak egy SECAM generátor. A ráhangoláshoz minden billentyűre szükség volt a távin.
Több szétszedés-szappanozás-szárítás után végre vette a feladatot, csak épp hangot nem adott.
Hangszóró. Másikkal sem adott.
Akkor a madzag, vagy a füles csatlakotó bontó érintkezője. Esetleg muting ák.
Amennyire emlékeztem, a RST a három billentyű együttes nyomására bekapcsolt készüléknél történik meg.
Végre morogni kezdett, és a második DVD - az első füstölni kezdett, pedig csak pár percig volt bedugva - megszólaltatta a Metallica zenéjét is.
A délutánom ráment, de össze tudtam rakni, és most mindent végrehajt, amit kérek tőle.
Holnap még járatom, aztán mehet haza.
******
Már a kacsák a dobozban készülnek aludni. A kotlós a csirkékkel még kinn kóricál, de hagyom még egy kicsit. A kutat kilocsoltam, és később, ha megtelik, akkor fejezem be a hátsó kertrészt is. Akkor bezárom őket is. És jöhet a Norbizás.
*******
A kaját ma jól visszafogtam.  A reggeli miszmajsz még a szokásos mennyiség, de ebédre már csak a maradék rántott hús, meg 10-20 deka cseresznye. Vacsorára pedig egy fél bokor ribizli.
A derekam pedig D vitamin gyűjtésre kidugtam a napra.
*******
Még előkerestem egy 80W-os motort a darálóhoz. Holnap kipróbálom, mert még nem láttam forogni. 4mikros kondi kell hozzá Egyben csak 250V-os van, az kevés, de kettőből tudok 600Voltosat összeállítani.
******
Mai ebéd témánk Nufival a karma volt. Nem a macskáké, hanem az embereké.
Nekem a felajánlások, segítségek, egyéb dícséretre méltó tevékenységek nem karmához vezetnek, hanem a saját természetem állapotához. Amikor tenni akarok bárkiért bármit, az jön magától. Ha nincsenek tökönrúgások érte, akkor a környezet megszokja, és úgy is könyvel el. Ez gerjeszti a cselekedeteket és a jó közérzetet is.
A költözködés mocskos lehúzó társasága egy időre kinyitotta az önvédelem bicskáját, és most a pár nemfizető, lelépő ember is.
Aztán ha elcsitul, megint lanyhul az ellenőrzés, és lehet újra átverni.
Amíg nem bontja az életlehetőségemet, nem zavar különösebben.
Ahol pedig keményen betart, onnét kivonulok, még ha családtag is lenne az.
A változás a közömbösség kialakítása. Sem dühöt nem érdemes táplálni, sem újra belesétálni a csapdájába.
Ha az élet karma belém mar, biztos távolba húzódom a karmoktól.
Ha simogat, én nem fogom kezdeni a morcit.
Úgy fogom fel, mint az intelligens programot. Ha sokat kell használni egy rutint, a cache-be töltöm, ha gyakran, akkor memóriába, és ha keveset, akkor ki a swap területre.
Viszont le nem törlöm, mert olcsóbb is, egyszerűbb is a wincs és a DVD, mint ha a baj úgy hozza, újra megszerezni valamit.

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

ezzel a karmával én is így vagyok...mindig felesküdök, hogy soha semmit és senkit ezen a világon, aztán miközben morfondírozok, szól a telefon: szia Attila, borzasztóan szükségem van a segítségedre, ha lehet sürgősen...hogyne, persze s ugrok mintha fizetnék...
Ha filmen látnám magam, rögtön csatornát váltanék, ne lássam a borzasztó hülyét...

Hanczur írta...

De ettől szép az élet.