2015. július 21., kedd

Zsufi


Mára a tyúkól ajtó helyreállítása volt betervezve.
Csak azzal nem foglalkoztam.
Reggeli után hívott anyu, hogy jönnek, már Perkupán járnak. János hozza őket.
Még sebzett vaddisznó vágtában tízórait mixeltem a kacsáknak, és betoltam a fürdőmedencét.
Az ajtóban elkapott a szomszéd Magdi, hogy a leendő szomszédról beszélgessünk. Mert ki akarják venni azt a romos házat velünk szemben. Valami négy gyermekes cigány család.
Ezennel azonnal megfeleződik, harmadolódik az ingatlanunk értéke. Tehát mindenki aggódva tekint a jövő elé.
Aztán átrongyoltam a 22-be időzítő icét keresni, de máris ott termett Nufi, hogy megy valamit venni a boltba,.. de anyuék is megérkeztek.
Tehát minden munkám mára lefújva.
Berámoltam a fagyasztóba-hűtőbe amit hozott. Laci bácsi szőlőt akart kötözni hátul a kertben, ezért kaszát kért, de anyu nem szerette volna, ha Laci bácsi a 40 fok melegben kaszál - én sem - ezért én suhogtam végig a két sor szőlő között, de nem volt jó, mert a másik oldalról akarta kötözni, és ott is le kellett vágnom.
Ezt mondjuk sokkal jobb lenne hűsebb időben, de ez sem gond. Pihegésképpen elővettem a Pázmány Péter prédikációit, és a bevezetésig jutottam. Az előszó még bejutott a fejembe, de utána megjött  Jolika is, és anyuval kávézni akartak. Kikészítettem a főzőt, - most nemroppant a derekam -  erre úgy döntöttek, hogy nem itt, mert anyu már főzött a 22-ben.
Aztán mégis Jolikánál ittak.
Különben a női logika szerint ebben a kánikulában anyu is nekiállt tejberizst kotyvasztani a 22-ben, és Nufi meg itt főzött krumplilevest. Elvégre nem fűt eléggé még a nap, idebenn is rá kellett tenni egy lapáttal.
Mint amikor a hazaszekerező székely házába belecsap a villám, ő pedig - Istenem!  Hadd lám, mire megyünk ketten! - felkiáltással agyonsúlytja az ökrét is.
Hát másképp jár az agyunk, az biztos.
Pár percre benéztem Péterhez is, és közben Nufi jött, hogy Jánosnak kéne fúró.
Visszagördültem: mire kell? A nagykaput akarta drótkefélni, és arra a nagy orosz fúróm a legalkalmasabb. (10-es tengelyen forog és jó tömött a kefe. Izmos fúrógép kellett hozzá.)
Csakhogy én azzal vályogot kevertem, meg meszet-betont, és kaptam a megjegyzést, milyen mocskos.
Hát, ja. De nem gondolja, hogy a rozsdatakarításhoz a kis 400W-os tiszta szerszámomat fogom beáldozni!
Aztán nem is igazán használta, mert nem fért hozzá a kacskaringókhoz, meg deformálta is, olyan ereje van.
Hozott még pár javítanivalót. Egy mérleget. Annak már tudom a hibáját. A fürdőszobamérleg negyedik lábában van egy kapcsoló, ami a nedves közegben elkorhadt. Most egy számítógép-resetkapcsolót kötöttem be, de nem biztos, hogy bele is akarom faragni. A lábába nem tudnám, a tetején meg túl sok fém-műanyag réteget kellene szépen megfúrnom.
Majd megálmodom.
Volt még egy kisebb bevásárlásunk.
Itt volt a lengyel élelmiszerrel kereskedő busz. Vettünk halas terméket, vajat meg anyunak egy csomag kávét. Ez utóbbit én találtam ki. Nem mintha nem volna neki elég, de ezt legalább ő fogja elfogyasztani.
Az est utolsó meglepetését még nem is írtam le.
A tetőn válogattam számítógép-előlapot kapcsolódonornak. Két ember várt a kapunál.
Somodi Imi hozott egy motorost, aki megkérdezte, hogy tudom-e mi az a Kapanadze generátor.
Mondtam, hogy van egy megkezdett munkafolyamatom, ami félbeszakadt a költözés miatt.
No ő is szeretne ilyet építeni, csak nincs magyar nyelvű leírás. A tekercselésen már túl van, a többiben kellene neki segítség. De nem villanyszerelő.
Adtam neki telefonszámot, meg e-mail címet, és megbeszéltük, hogy most a bojlerem a befejezendő munka - meg holnap még Zoli mosógépe - de télire nekem sem ártana a gencsit beröffenteni. Már csak a bojler energiaellátásával is és a szobafűtésrásegítéssel is meghozná az árát.


1 megjegyzés:

MJ írta...

Mozgalmas ... :)