2015. szeptember 29., kedd

Kezd elegem lenni

Tegnap már nem láttam a Kis Keselyűt. A második kopasznyakú tűnt el nyomtalanul. Ma reggelre a második kitojt tyúk hulláját vettem ki az ólból.
Amit én nevelek fel, az az állat úgy tűnik el, hogy semmi 'kiabálás'. Tolnyomok nélkül. A belassult, vagy beteg állatokat meg áshatom el. Pedig állítólag a vadak a selejtet ritkítják.
Kezdem elhinni, hogy 'kétlábú róka' jár be hozzánk.
De a vége az lesz, hogy a maradék baromfi állományt levágom, és betárazom a hűtőbe. Aztán elfelejtem az egész álltattartást.

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Nadrágszíj senkiföldjén, ahol a gaz s gyom kétméteresre szokott nőni, a hatalmas csürkepark kerítés mentén, közel az én pajtámhoz, ültettem pár fát s pár rózsabokrot. Hogy ne legyen úgy elhagyatva az a sáv. Mint a többi pár hektár ugyanilyen terület. A hős magyar tehengazda hivatkoza pedig, hogy az senkifüldje, neki is joga van hejzá, béereszté, ráeresztá arra a földre a tizenvalahány tehenét. Három éves facsemeték nyikkanni sem tudtak. Egy öt éves tuja fácskát derékba tört. Örökzöld kis dizájn bokrokat lelegelték, azokat is öt éve putyukálom. Azt mondtam első mérgemben, kivágok minden fát, s bokrot s mindent amit ültettem. S elfelejtem azt a sávot. Ha a senkié, legyen azé. (ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁHHHHHH!!!!!értsd: fájdalmas üvöltés...)

MJ írta...

Igazi ezermester vagy. Üss össze egy kamerarendszert s vedd fel a kinti éjszakát.