2015. szeptember 28., hétfő

Megjöttek a cigányok

Gonosz cím, igaz?
A múltkor Jani beijesztette a síró nénit, hogy cigányok jönnek a szemközti szomszéd házba. Még csak nem is megveszik, hanem albérletbe.
Akkor végigszaladt a berzenkedés itt a soron, ám el is ült, mert nem jelentkezett a beigért  népes család.
Később családon belül szivárgott ki, hogy Jánosék fogják megvenni.  De nem szabad mondani senkinek.
Ez így is jó, sőt a legjobb, mert nem ismeretlen kerül ide.
Azóta többször is kérdeztem Mari nénit, mikor jönnek a 'cigányok', mert nem akartam kimondani, de  nekem is fúrta az oldalam, miért húzzák az időt a vásárlással.
Mari néni is megtartotta a titkát, csak visszakérdezett, tudok-e valamit.
No, a héten meg is mutatták az 'új' birtokot Jánosék.
Igazított a palákon, elvitte az egyik kitört ablakot üveget cserélni.
Vasárnap jött meg családostól. Kigazolták a kertet, leszedték a gyújtósnak jó kerítésmaradványokat, és betöltötték a teret.

********
Mi történt még a héten?
Pár napra lelassultam, de csak magamat okolhatom.
Le szoktam szedni a másnapi reggelihez a szőlőt este, és kinn éjszakázik a teraszon. Tálcával viszem be.
A kirepülő darazsakat pedig az ablakon újságpapírral hatástalanítom.
Az utolsó kör reggeli készítéskor a takarítás.  A tenyerembe szedem az almacsutka maradványokat, meg amit a mongol futó egerünknek szánok, az ablakból a lehullott darázsdögöket is.
Most volt közte haldokló is, aki bosszút állt.
A gyűrűsujjamon tolta be a mérget, de a csuklóm fölöttig dagadt a kezem.

*********
Ismét eltört egy kés a húsdarálómban. Az utolsót raktam bele, pedig a csalánhoz most csak az van zúzószerszámnak.
Végre elég merev a terménydaráló állványa. Azóta jóval gyorsabban tekerek le egy vödör kukoricát.

**********

Pár képet még felteszek Jánosékról reggeli után.  A nagy takarításkor készült a csapatmunkáról.


Jázmin és Mari néni. A dédunoka már majdnem akkora, mint Mari néni.


Bea, Erzsike, János és Norbi.
A munka dandárjában fényképeztem.
**********

Még pár szó Norbiról.



János legkisebb fia. A közelmúltban meglátogatott és egy kérdőívet töltöttünk ki együtt. Kihoztam az udvarra neki asztalt, én meg daráltam, préseltem a szőlőt.
Járja a Cserehát falvait egy kutató csoporttal. Ő a szociális munkás, vagy micsoda, majd megkérdem pontosan, a Miskolci egyetem hallgatói és egy tanár jött még.
(De akár kommentben le is írhatja.)
A kérdéseket végig mulattuk Norbival. Biztos lehetett volna sírni, meg nyafogni is.
Ildi kapta az egyetemi okító 'nénit'.
Volt olyan kérdés is, amiben megkérdezték, miben kellene változtatni, és hogyha kapnánk ide 100 millió Forintot, mire költenénk.
Mindketten azt válaszoltuk, hogy  ne hozzanak ide 100 milliót.
Ami nem itt jön létre, az csak ellenségeskedést, irigységet szül.
Ennek a vidéknek pont ez az értéke.
Aki gazdálkodással, termeléssel, kölcsönök között fuldoklik, az maga választja ezt a gazdag világot.
Aki a maga erejében tud gyönyörködni, az közelebb jut a boldogsághoz.

Nincsenek megjegyzések: