2015. október 21., szerda

Mi is a boldogság?



Ismét túl sokat ültem a gép mellett. Meghallgattam Ungvári Krisztián előadását a jutubin. Trianon elemzése arra lyukadt ki, hogy a nemzetiségek nem érezték jól magukat Magyarországon, ezért volt természetes a monarchia felbomlása, és feldarabolása.
Érvényesült az elv, hogy azé a föld, aki teleszaporodja.
Durván egyszerűsítek, de van még pár felfűzhető gyöngyöcském erre a láncra. Vagy sikerül érthetőn, vagy nem.
Sanyi bácsi mesélte a nagy patkómágneséről, hogy egy gőzgépből vette ki. Gyerek volt, és az ötvenes években a vasgyűjtés a kulákok, korabeli jobbmódú vállalkozók gépeit sem kímélte. Tizenévesen mit tudták, milyen kárt okoznak?... mentek, és vittek…
Ezzel még nem volt vége a napnak.
Tölgyessy Péter közel háromórás előadását is végighallgattam.
Huh!
Lehet, hogy mondatonként kellene szétszednem, mi nem tetszett benne, de ahhoz túl hosszú.
Miért zavar mégis?
Egy ország kialakítása nem befejezett folyamat, de nagyon hosszú idő. A bennszülöttek belenőnek a rendbe, és bentről alakítanak rajta.
A kívülről érkező pedig vagy beletörik, belesimul, vagy tovább megy.
Ha nagyobb tömeg érkezik, akkor két esélyes.

A bibliából olvastam, hogy az ókorban beözönlő zsidó törzseknek az őslakosok kipusztítása volt a megoldás, és a korábbi kultúra teljes megsemmisítése. Bálványok ledöntése, ligetek kivágása.
Az idegeneket pedig barátsággal kellett fogadni.

A most migránsoknak nevezett tömeg is arról az éghajlatról érkezik. A média mutatja a vándorlásuk útvonalán hagyott szeméthegyeket, az üvöltve követelőző fiatalságot és a gyereket-nőket pajzsként maguk előtt toló férfiakat.
Hamis ez a kép?
Akkor nem lehetne fényképezni.
Irányított?
Biztosan.

De megyek egy kicsit más ösvényen is.
A magyar középkor már a fokgazdálkodás lebontásával járt. Az itt élő nép – tudok vele azonosulni, tehát magyar – nem csak a vetésforgót ismerte, hanem a vízszabályozással hol elárasztott területeket, hogy halászott, hol más furfanggal művelte a földjét. A föld pedig változatos élelmet nyújtott, valamint természetes és természetesnek tűnő búvóhelyet, védhető életteret.
Az osztrák uralom pedig írásokkal bizonyítható módon tette rá a kezét a közösen használt területekre, és telepített a látszólag üres tájakra idegen népeket.
A vízgazdálkodással tudatosan vastagított termőrétegű földeket monokultúrás gabonatermelésre állította át, és a magyar uralkodó réteg is az intenzív állattartással – lásd marhatenyésztés miként tette pusztává Hortobágyot – tüntette el a kis falvakat, s kényszerítette mezővárosokba a lakosságot.

Az emberek erőforrássá váltak, tömeggé, és egyre kevesebb önállóság(unk) maradt.

No itt kapcsolnám vissza Tölgyessy Péter előadását a magyar valóság hamis elemzéséhez.
Egy önellátó falu, vagy járás olyan közösség, mely a természetet gazdagítja.
Egy termelésre szakosodott és központosított tömeg értékelhető, leírható nemzeti össztermék egy főre jutó javaival. A sokaság átlagolt értékatomjai alapján valaki sokat birtokol, van aki keveset.
A közösségben élő önellátó társaság egyedei maguk is ritkán szorulnak akár csak a szomszéd munkaerejére, és munkaidejük minden perce tudatos tevékenység.
Ebből nem teremtődik hatmagos processzorral számoló gép.
Viszont a terület eltartóképessége egészséges népsűrűséget eredményez.
A városokba zsúfolt tömeg pedig részfeladatokra szakosodik, s a nagy egészről nincs, vagy irányított elképzelése lesz. Az egészsége műszaki megoldások sokaságától függ.
A tevékenységét állandóan össze kell hasonlítani másokéval, és az összehasonlítások, méreckedések hamis tudatot hoznak létre. Az önállóság elsorvadása pedig boldogtalanságot.


No most ennyi az összegzésből.
Talán később folytatom.

**************
A képeken ezévi borom, s a kakaskánk látható.

Nincsenek megjegyzések: