2015. október 26., hétfő

Töltődöm

Ezzel a műsorral kezdtem.
Kell az ismétlés is, meg a korábban elsikkadt tudásmorzsák összesöprögetése az emésztéshez.
A mélymulcs lényege, hogy nem hagyja kifagyni a földet. Tehát a hatvan centi állandóan kell a földre.
A másik fontos, hogy nem tehetek krumplit utána még két évig ugyanoda, mert ott felszaporodnak a kártevői egy ciklus alatt.
A krumpli közé valamelyik tök fajtát kell betenni, csak most nem jut eszembe a lila tök neve.... padlizsán. Na, csak kiböktem. Arról lehet betakarítani a bogarakat, mert nem törékeny, mint a krumpliszár.
Az alomszék falusi változatát kétkamrásra tevezte. Ez arra jó, hogy az egyik kamra több év alatt telik meg, és addig a másikban a korábbi elbomlik.
Ami ebből érdekel, hogy a bomláskor keletkező hő mennyire fűti fel a budit.
Ha nem félteném a fenekemet, akkor kísérletezhetnék vele. Budim van, és legfeljebb kétkamrásítani kell, és körbeszigetelni, valamint a kéményt hozzáépíteni, hogy távozhasson a pára az ülőke alól.

Ennyi volt az először megragadt info, és meg is nyugodtam, hogy a kis pár négyzetméteres krumpliföldemmel nem léptem túl a korlátaimat.
Gyulai Iván sem egy lépésben teremtette meg a bemutatott kertjét.


És itt a következő előadó.
Ő Baji Béla.
A permakultúra szabad fordítása lett az erdőkert?  Mert ha egy ökölógiai egyensúlyt hoz létre valaki a földjén, akkor abba fák, bokrok, gyomok is beletartoznak.
Tudom, hogy nem leszek vele itt kedvelt figura, de ha pár év múlva lesz eredményem, akkor lesz igazolás.
A mélymulcs már nekem bizonyított. A többivel is lépdelek, csak nagyon lassú ritmusomban.
Idézném megint Kovalcsik Bertit: "Lassú munkához idő kell!"

Nincsenek megjegyzések: