2015. október 27., kedd

Munkás hétköznapok

Úgy tűnik, nem kell nekem baromfit vágnom.
A sötét farkú kakasom is eltűnt mára.

Már csak a fehérfarkú van meg, és néhány japán csirke a két kakassal. Ők nem tudnak kijárni a baromfi udvarból.
Illetve a japán tyúkok igen, de ők kisebbek.
A favágás beindult. Tegnap meg ma úgy másfél köbmétert aprítottam fel és hordtam be  fedett helyre.
Piroska hozott egy porszívót, hogy szikrázik. 
Épp a diófaleveleket gyújtöttem Mari néni háza előtt. Vittem komposztálni.
Sajnos nem volt gyors megoldás. A csapágy esett szét. János épp itthon volt. Megkérdeztem, hol van Miskolcon csapágybolt.
Több helyen is, de van neki ekkora csapágya.
Odaadtam a tengelyt és a perselyt is. Elkarikáztam Piroskához a hírrel, de senkit nem találtam otthon. Áballagtama kerten keresztül Edithez, de ott sem találtam, Igaz, mást sem, hát dolgavégezetlen mehettem haza.
János a csatornát rakta fel az új házán, neki volt szüksége rám. Tartottam, amíg összepopszegecselte, meg adogattam a szerszámot és a létrát tartottam.
Irénke a múlt héten megjegyezte: Le fog borulni a farakásom. Ferde.
Nem fog. Annyira nem ferde.
Most meg mégkevésbe, mert leszedtem a kihajló részt.
Ha jó idő lesz, két-három hét alatt végezhetek a favágással.
Ma már válogattam a vastagabbjából is. Ne csak a könnyú fogyjon.
****
Nem jó ez az óraátállítás. Még hét óra sincs, és már semmit nem lehet odakinn dolgozni. Pedig volna még energiám.

Nincsenek megjegyzések: