2015. november 8., vasárnap

Összekuszálva

Pár napja folyamatosan eszem kenyeret. Jelzi is a derekam, meg mindenféle. Olyan ez, mint az alkoholistának a visszaesés.
Ma megfigyeltem, hogy miképpen zajlik le a 'mérgezés'.
A fogyasztás után nem sokkal égni kezd az arcom. Szédülésszerű zsibbadás jön rám. Le kell feküdnöm, és félálomba zuhanok, de a medencém fölötti első csigolya visszajelez, és semmilyen helyzetben sem jó. A könyököm és a térdem is hűsérzékennyé válik, majd elalszom, és rövid idő múlva szívdobogásra ébredek.
Nem kükönösebben gyors, csak ha nincs ilyen, akkor nem veszem észre, hogy dobog.
Újra elő fogom venni estére a paleolit könyvet. Szendi Gábor írását a veszélyes kenyérről.
**********
Ez a hangulathullámzás feszültséggel is jár.
Tegnap átjött Péter, hogy vihetem a dióleveleket, ha kell.
Mert beszéltünk róla, hogy elkomposztálom.
Naja, csak azt hittem, összegyűjtötte már, és csak átfuvarozom. Épp begyújtani készültem a másik szobában, és félbehagytam.
A levél persze nem kupacban, hanem ahogy lepergett, a fák alatt terült szét, és én meg felhúztem magam, hogy nem takarításról volt szó. Arra is megkérhet, de akkor más időpontot mondtam volna.
Aztán csak összevakartam, de elment vele az idő, rendesen.
Közben persze elgondolkodtam rajta, hogy ha nekem kell, akkor miért várom el, hogy ő szedje össze.
Ebben nincs igazság. Nekem az pár óra azt jelentette, hogy már nem tudtam felfűteni a szobát arra a napra, és ő meg természetesnek vette, hogy ha kell nekem, majd összeszedem.
Két lustaság találkozott össze, de az én gyűjtögető szellemem győzött, és mártírra vettem a figurát magam előtt. Elterítettem a krumpliföldön, és ráhúztam két guriga szalmát.
******
Aztán öregek napja volt a kutúrban. Béla meghívott vendég, Nufival megbeszéltük, hogy elkísérem, felvisszük a lépcsőn, majd távozom.
Ezt már rég elfelejtettem, és anyu is hívott Miskolcra vasárnap Zsarnaizásra. Először nemet mondtam, de mégis felmerült, hogy elbiciklizem. Délben felülök, és vasárnap (ma) meg vissza.
A lombgyűjtéstől izzadtan épp levetettem pár ruhadarabot, jött a familifrosztos kocsi, és vennem kellett egy doboz halrudat. Már nem volt időm zuhanyozni, csak szárazat húztam magamra, elvittük Bélát a kultúrba, s a műsor idejére átmentem a 22-be. Fáztam. Azt is elfelejtettem, miért is, de mire eszembe jutott, csörgött a telefonom, mehetek vissza a kultúrba.
Hazajövet is reszkettem, hát azért tömtem magamba a vajaskenyeret.
Este meg is bosszulta a keresztcsontomon.
********
Ma viszont nem fújt rám a kis Hitler.

 A kismacskák közül az orra alatti fekete foltról neveztem el a kis ördögöt. Olyan támadó, ha közelítek, csak Nufi májkréme képes lefoglalni az evés idejére. 
Szóval nem megbarátkoztunk, csak nem érdekelte a közelségem, amíg evett.

Nincsenek megjegyzések: