2015. december 9., szerda

Átment

Újra használhatom a Hondát. Két évre meghosszabbítva.
Ma reggel háromnegyed ötkor csörgött először a vekker. Sötétben indultam el, és rángatott a hideg motor.
Aztán felfedeztem, hogy üres a tankom.
Vajon kibírja Szendrőig? 20km.
Hátul a csomagtartóban ott lapult a piros kemping bringám, - előrelátó vagyok? nem, csak a vizsgaállomástól kellett jármű anyuékig - és minél közelebb fogy ki a benzin, annál rövidebb idő alatt járhatom meg.
De vajon hánykor nyit a kút? Ötkor, de azt még nem tudtam.
Amikor ráfordultam a kisváros bevezetö útjára, már csökkent valamit a feszültség.
Eljutottam a kúthoz. A kutas hölgy éppen nyitogatta a pisztolyok zárját. Megnyugatott, korábban nem is volt benzin. Még benn állt a tartálykocsi. Hatkor megtankoltam, és szépen beautóztam Miskolcra a felkelő nap fényénél.
Ami elég ködös nap, de jó fél órával a nyitás előtt ott álltam a vizsgaállomás kapujánál.
Fél nyolckor átadtam a papírokat és az autót. Felültem a kemping bringámra - anyukám szokta jellemezni, hogy úgy nézek ki rajta, mint majom a köszörűkövön - és irány a Szentpéteri kapu.
Még bekukkantottam a Dr.Lan-ba. Szabadkozni, mert a múlt héten nem mentem a mini osztálytalálkozóra. Sáriról, a vezetőről már írtam a blogomon, de most ő nem volt, meg Medve úr sem, csak Szolnokival váltottam pár szót. Megkínált forró teával. Ettől új erőre kapva kaptattam fel anyuékhoz.
Reggelinek néhány lekváros-diós palacsinta, és behúzódtam az ágyba.
Félálomban hallattam anyuékat. Ők a gázost várták a bojlert átsavazni.
Én most nem mertem elvállalni, mert itthon ha nem sikerült volna, bekötöm a villanybojlert, és megy minden a maga útján, de ott náluk nincs másik párhuzamos eszköz.
Ettől még van lelkifurdalásom, meg anyuékban is volt feszültség, hogy a szaki nem időpontot adott, hanem annyit mondott: ma biztos megérkezik.
Nekem meg csak sokszorozódott, mert én sem tudtam, mikor mehetek az autóért.
Három táján jött egy srác, és megoldotta a feladatot. Nekem meg mehetnékem volt már a vécére, de nem akartam feltartani senkit.
Fél négykor csörgött a telefonom, hogy kész az autó. Négyig vannak, addig érjek oda.
Pörgettem a pedált, ahogy bírtam, és kifizettem. Ekkortól kezdett oldódni a fezültségem. Mire visszatértem anyuhoz, a vécé is szabad lett.
Már csak TESCO látogatás következett, és jöhettem haza.
Zömében 50-70 között a szitáló esőben-ködben-sötétben, de nyugodtan ülhetek eztán a Hondába.

2 megjegyzés:

MJ írta...

Remek! Azért a piros "köszörűkő" ellé ha betennél egy piros ötliteres műa. kannát tele naftával ugye ... :

Hanczur írta...

Pontosan piros ötliteres kannám van hozzá, és mindenúton ott a helye a csomagtérben. De utoljára hegeszteni vittem, és fél tank körül volt, mikor visszahoztam, és azóta Kazincbarcikán járt vele, aki megpróbálta levizsgáztatni, csak nem sikerült.
No, akkor nem néztem rá a mutatóra, és a fél tanknyi volt a fejemben.
Fél tankkal bőven eljutottam Budapestig régen.
De így is elértem a benzinkutat, csak kicsit feszültebb lettem a megszokottnál.