2015. december 16., szerda

Frissen ped-agonizálok

Ma én ébredtem előbb. Olvastam Nufinak. Így irtunk mi.
Bagi Péter Magyar Szilád és Mezei Péter könyve.

Paródiák. (?) Ilyet én is szerettem játszani.
Egy-egy híres, vagy ismert vers ritmusán valami más szöveget összerakni. Ady, Kosztolányi, Weöres 'hangján' beszélni autóról, részeg hányásról.
Gonosz munka, mert az alkotó - most magamról mondom - megleli benne a saját élvezetét, s az eredeti szerző kigúnyoltatik.
Jobb lesz egyes szám első személyben:
Kigúnyolom. Pedig nem. Nem a gúny, hanem a játékosság. Élvezni kezdem, hogy nekem is van olyan ritmusú szövegem, mint a nagy költőnek.
De itt van Péter mozija is.
Ő oktatni akar, és válogatja a művészeti alkotásokat, és még az 'egyenruha' is kötelezi a minőségi válogatásra.
Én meg sehová sem elkötelezett betolakodó akarom neki megmondani, hogy...
Ráadásul az ellenkezés a véremben van. Erre állt rá a szervezetem.
A javító munka mindig arról szól, hogy valaki nem boldogul, és nekem más úton illik megközelíteni a feladatot.
Ha működne, akkor nem fordulnának hozzám.
Most az érdektelenség okán akartam beleszólni, de nem biztos, hogy jól javítok. Meg nem is kért Péter arra, hogy változtassak a műsorszerkezeten.
Foga(da)tlan prókátor leszek?
Majd kiderül.....

1 megjegyzés:

MJ írta...

Békés, boldog karácsonyt kívánok! :)