2015. december 12., szombat

Pacsirta

Nem a régi rádiómról van most szó a szomszéd szoba szekrényének a tetején.

Valami másról.
Tegnapra Péter vetítést tervezett, és meg is hirdette. A tacepaóját kirajzszögeltük a hirdetőtáblára. Figyelemfelkeltőnek egy mai cigány muzsikus képét választotta, akiről ma sem tudom, kicsoda, de egy kislány arcán majd füléig szaladt a mosoly, tehát csak én vagyok tájékozatlan.
Gogol: A revizor c. írásából készült fekete fehér filmet tűzte műsorra, és kaptunk kulcsot a számítógépteremhez is. Vittem gyöngyvászat. Elkértem Bélától. Az enyém kisebb sokkal, és csak műanyagból van. Béláé komoly, mint amire az iskolában is vetítettünk.
Talán túl késő hirdettünk, mert ketten néztük meg... és még csak nem is a Gogol művet, hanem Kosztolányi Dezső Pacsirtáját. Páger Antal, Tolnay Klári és Nagy Anna.. de nem akarom az egész stábot felsorolni.
A végére maradt volna a megemésztés, mert Péter szerette volna, ha kitaláljuk a következő lépést. Hogyan tovább? Mi a lány, az anya és az öreg sorsa?
Én könnyelműen megígértem, megírom a saját megoldásom.
Most nekiültem olvasni az eredetit. Fel akarom szívni a stílusból, amit lehet.
Még csak a negyedik fejezetnél tartok.
Talán majd holnap.

Nincsenek megjegyzések: