2016. december 29., csütörtök

2016. december 26., hétfő

számítógép mentes napok

Kipateroltam minden gépet a szobánkból. Az asztalomon tálalta Nufi a karácsonyi ebédet.
Még most is a tabletem kis billentyűzetén pötyögök.
Mit hozott a jézuska?
Három napig meglepi orrvérzést.  Persze ajándékot is, de nekem most jött a rettenet, hogy az utóbbi időben felpuhÍtott paleo étrendem visszaüt. 160/90-es vérnyomást, meg mellkasi nyomást.
Itt kell nagyon gyorsan változtatnom. Tegnap az első lépés a vacsoraelhagyás volt, meg a süteményekről lemondás. Ma már nem voltam ennyire konok, de holnap megint.
Ez már csak azért is nehéz, mert ünnepekkor van értelmetlenül rengeteg kaja.
Például anyu sütötte bejgli. Ma pont a mákossal bűnöztem.
Az ajándékozáshoz Nufi igazi díszasztalt alkotott. Gyöngyök, apró gyertyák, fenyőgally és fenyőfamintás terÍtő.
Anyuékat még hazavittem Miskolcra. Többek között azért, mert Laci bácsinak új gépet épÍtettem. A régi Slackware (linuxos) mahjongg játékát szerette meg, és legalább 15 éve játssza. Mostanra elfogyott-elkopott minden 486-os gépbe jó merevlemezem.
Most SuSE linuxot kapott duál celeronos géppel, és be is kellett tanítanom a változásokra, mielőtt visszatértem.
A Sajó völgye megdolgoztatott. Az orromig sem láttam a ködben. Edelény volt a határ. Onnantól Komjátiig csak az esti vezetés és a dara volt jellemző, nem  kellett 30km/h-val kínozni a Hondát merev nyakkal lesve a ködvisszaverte fényben az aszfaltra festett, szaggatott vonalat.
Este még elolvastam a Nufitól kapott könyvet.
Lucian Boia Vesztesek és győztesek. Az első világháború újraértelmezése.
Román szerző Írja meg a saját szemszögéből, és állítólag nagy felháborodást keltett otthon.
Nem volt nagy meglepetés, mert ez a kép is megvan a fejemben a utóbbi időben össze-vissza elolvasott művekből és jutubin hallgatott előadásokból.
Azt a hibát azonnal kiszúrtam benne. hogy a románok szerinte hadat üzentek nekünk 1916-ban, holott Raffay Ernő leírta, hogy csak simán betörtek legyilkolva a határőrséget, stb.
De ezen a pontatlanságon átlépve eldöntöttem, hogy inkább arra vagyok kíváncsi, mi benne új.
Forrásként angol és francia elemzők szerepelnek a lábjegyzetekben. Magyarország tehát nem érték. Bár Erdélyről a gazdagsága miatt szóba került, hogy szellemi értelemben is volt különbség a Kárpátok két oldalán.
Kell még pár nap az emésztéshez. Nem elég mélyek ismereteim a múlt század elejéről.
Közben ma láttam a tévében a kolozsvári templomot, és tátva maradt a szám. Délután meg a kosteleki énekes tanító falujában forgatott életképet, és beütött, hogy amennyiben elnyomja a román állam az ilyen elzárt csángó falvakat, azzal meg is öriz valamit ebből a kultúrából.
Itt Komjáiban nincs népdalkör, gyerek is 1-2. Iskolába Szögligetre viszik a kicsiket.
A átlagéletkor 60 fölött jár.
Tavaly télen Péter még kísérletezett ingyenes filmvetítéssel, de nem nagyon volt rá érdeklődő.
Még emlegetem neki, de nem sok eredménnyel.
Talán majd 2017 mozgalmasabb év lesz.
Sajnos én is elég emberkerülő fajtává váltam. Saját hajamba kéne kapaszkodnom, és kirángatni Münchausen bárót a napfényre.
Attilánál olvasom, hogy kevesebbet kéne, mert a sok markolásból kevés fogás esik.
Nálam ugyanez a lehangoló tényező.
Pedig most már fel kell hangolódnom.

2016. december 20., kedd

Karácsonyi pénzkidobások

Ilyenkor mindenkinek több megy ki a pénztárcájából, mint máskor.
Számít?
Nem. Nem ez számít.
Tegnap Berlinben egy arab eltaposott 60 embert a meggyilkolt lengyel sofőr  kamionjával. A karácsonyi vásárlás öröme most fekete keretes nap lesz 12 német családnál biztosan. Meg a lengyel sofőrnél is.
Belőlem is kihozta az állatot a hír. Simán a kamion mögé kötném a fickót, és leszakítanám vele a fejét lassan, egyesben, felezővel. Aztán ott oda-vissza toltgatva belesimítanám az aszfaltba, amig még bakkan a kerék, nem hagynám abba.
Igaz, nem vagyok német, és nem illik a főváros utcáját tovább csúfítani.
A hír mindenfelől érkezik. Megköszönik Merkel Muttinak a politikáját, de még mindig nem tudják eltávolítani az ország éléről.
Egy-két hete uniós katona-politikust küldtek kivizsgálni a közelkeleti harcokat.
Megint nőt.
Ekkora melléfogást! Oda, ahol a nőt nem veszik emberszámba, oda nőt küldenek tárgyalni.
Tényleg, miért nem tesszük kötelezővé az unióban, hogy a húst és kenyeret ezentúl már csak kanállal lehet szeletelni, mert az is evőeszköz, és nem szúrhatja meg magát senki, ha megszalad egy rossz mozdulat miatt?
A világ összes borotváját be kell tiltani, és csak gyantázással engedélyezni mindennemű szőreltávolítást. A nőknél már bevált, nekünk, férfiaknak is elég vastag a bőr a pofánkon.
Hogy nem lehet kimondani azt a szót: ELÉG ! ????
Nem kell több, de ennyi arab sem. Török sem. Egy német is képes kukát kiüríteni, és a mechanikusan ismétlődő feladatokra gépet szerkeszteni.
Ahová ma kocsival járunk, zömében gyalog is eljutnánk... meg biciklivel.
Láb is van, meg kerékpár is elegendő az országban.
Költeni sem kell rá.
Nemrég jöttünk haza Szilasról a vásárból. Nufi megjegyezte, hogy még az őstermelő is nejlonzacskóba tölti a megvásárolt kolbászt, disznósajtot.
 Nem papírba. Ami itthon előállítható fából.  Nem,  csak kőolajtermékből jó. Még a Coop áruház papírcsomagoló anyaga is egy réteg műanyagfóliával vagyon bevonva.
Van itt pénz. Nem kell hozzá még karácsony sem, alkalomnak.

2016. december 7., szerda

tél

Nem szakadok el a témától. Most épp a Turul tv felvételeit a Polgári kaszinóban, pontosabban az ezekről készült felvételeket hallgattam,
Ezek az esti, fejhallgatós élmények alvásba szoktak átnyúlni, de most nem ez történt. Raffay Ernő két előadását hajnali kettőig hallgattam. Nem aludtam bele. Csinálok belőle Jánosnak DVD-t, Tudom, hogy őt is érdekli a téma. Pénteken megyek anyuhoz Miskolcra, és meglátogatom Jánosékat is. Vett nekem ma gumimembránt a gázbojlerhez, mert két-három napja csöpögni kezdett. Tegnap kicsomagoltam, mert másképp nem tudtam kitapogatni, honnét könnyezik a rendszer. Biztos elszakadt, vagy valami hasonlótörténhetett, mert a csavarjait tavaly nyáron rögzítettem, s akkor savaztam ki a kazánt is. Azóta nem bolygattam.

Reggel még gyönyörködtem a polctalpban is tűzrakás közben. A Budafokon gyártott polcát Nufi nem engedte a falra tenni, mert... ő tudja miért. A kályha mellett pedig rondán lejt a padló. Felszabdaltam egy deszkát, és abból szögeltem-csavaroztam alá keretet. A keret négy sarkába süllysztettem 6-os vagy 8-as anyákat, és kis szöggel biztosítottam elfordulás ellen. Abba csavarom bele a csavarokat - mint állítható lábat, hogy vízszintbe állthassam a polcot.
Nem nagy ötlet, mert vasból láttam már hasonlót, de nekem egy kis büszkeség.

Odakinn megfagyott a föld. Pedig még fogok felszedni csicsókát is. Móni is kért, és anyunak is ízlik.
A hordós káposzta 4°C -os pincénkben szépen beállt. Nem olyan savanyú, mint a bolti, de jó ízű. Napok óta eszem tojással. Visszatértem a régi étrendemhez részben, és ez most jobb nekem.

Ma reggel kőkeményre fagyott almákat hoztam be a miszmajszhoz. Lemosogatva is alig bírtam felszeletelni, de a turmix gép fagylaltot kevert belőle, és Nufi sem mondta, hogy rossz.

A kút is jó lett. Téliesítésként levágtam a zöld locsolócsőből, és csak kb 2m kilógót hagytam a kút kávájától a búbárszivattyúhoz. Így visszafolyik a kútba ami nem elől jön ki, és reggel is tudok minusz 10°C-ban is vizet húzni a kacsáknak.
A medencéjük körül jó kis jégpálya alakul.

Tegnap elbicajoztam Perkupáig, meg vissza. Szilasig sok levegőt nem kaptam, állandóan az orromat törölgettem, de utána kitakarított az éles levegő, és beállt a hőmérsékletem is. A szilasi boltnál már izzadtan szálltam le bevásárolni, és itthon azonnal a fürdőkádba kellett cuppanni, és az összes átizzadt holmitól megszabadulni.
  

2016. december 4., vasárnap

Lubic-lubic

A hideg elől beszorultam a szobába, és most a tabletem is újra figuráztam kohn.  Szóvicc. Bocs!
Próbaképpen kalandoztam az erdély.ma honlapon... ha már Attila visszavette a lendületét.
Pl. elolvastam, hogy a Böse 's Q most vicsorított egyet a Gyulafehérvári emlék miatt. Mármint a külügyminiszterünk jelezte, hogy a tőlünk elhódított területek okán nincs mit ünnepelnünk. Neki meg még kellene a Tiszáig az Alföld.
Megnéztem a legelső, interneten elérhető népsűrűségtérképet.
Úgy ránézésre Románia és Magyarország azonos sűrűségűnek tűnik. Erdély meg jóval ritkábban lakott.
Ha még ez a száz év sem volt elegendő a feltöltésre, tetejébe mindennek (gazdaságnak) nagy az elvándorlás is. Akkor minek neki a többi?
Úgy látom, hogy a kommentekben is megy az adok-kapok. Na nem a politikusok, hanem az egyszerű nép fiai jelzik elégedetlenségüket. Mennyivel könnyebb dolga van a mai szekunak....
Egyébként minden elolvasott könyv után más hangulatba kerülök. Olyan, mintha kútból kellene kimásznom, de csak azt tudom, merről jön a fény, hogy miképpen lehet megközelíteni, azt nem.
A pénzhatalmi világrend elmosná teljesen a határokat, de az még rosszabbnak tűnik, mint a jelenlegi hirig.

2016. november 26., szombat

Sértődötten

... leálltam a bloggal pár napra. Válaszoltam egy hosszabbat Moonriver-nek, és elveszett.
Visszahozhatatlan, bár a lényeg itt toporzékol most is bennem.
Hol jól esik, hogy tüzeskedhetek naponta, hol úgy érzem, túl sok időt töltök el vele.
A meleg az meleg így is, meg úgy is.
Persze keveredik a napokban olvasott marhasággal, hogy a háztatásokban keletkező por már nagyobb mennyiségű, mint az ilyen-olyan üzemek által levegőbe bocsátott szennyező anyag.
A fatüzelésből a levegőbe kerülő korom simán visszatér a környezetbe az első esővel, és semmiféle szennyezést nem okoz. A fák-füvek újra beépítik a szervezetükbe.
A diesel járművekből kikerülő korom biztosan szennyezőbb ezerszer, mert az ásványi olaj finomításkor hozzáadott adalékai és a hengerekből,  dugattyúkból kikopó és a korom szemcsére ragadó részletek biztosan nem olyan tiszták, mint az elégetett tüzifa pora.
Az fel sem merült bennem, hogy a közeljövőben elfogy a gáz, mert biztos vagyok benne, hogy nem érjük meg.  A mi korosztályunk még nem.
Fa pedig később is lesz, valóban, de az ára is oda fog szökni, ahol a mi keresetünk-nyugdíjunk nem lesz rá elegendő.
Az adminisztrációt meg pont arra találták ki, hogy a kiválaszott réteg-osztály-csoport... nevezzük bárminek, a karhatalmon keresztül hozzájusson.
Volt már itt ötvenes évek, amikor a parasztság éhezett. A hatalom mindig is hatalom. El tudja venni azt, amire szüksége van bármi áron.

Tényleg! Ezzel is összefügg az elmúlt két napom olvasmánya, és mivel minden út Rómába vezet, ez is Erdélyhez kapcsolódik.
Szatrmári Jenő István könyve A MAGYAR FORRADALOM IGAZ TÖRTÉNETE volt az indító. Ezt a könyvet E.S. Fischer néven adta ki, és a Türk Attila álnéven írott másik könyvét rendeltem meg a jogtulajdonostól, de nem küldi. Elkezdtem nyomozni, hátha máshonnét, a NET-ről vagy antikváriumból hozzájutnék.
A nevére hozott találatok között bukkantam rá: a KAPU c. folyóirat búcsúztatta három írásával a halott újságírót, és ha már kapu, gondoltam megnézem, mit lehet még olvasni. A régi számok megtalálhatók a folyóirat honlapján. Az első számban pedig ismerősnek tűnő írást találtam többet is.
Azóta eltűnt az első szám, mert a honlap fejlesztés alatt van, de van 2016-os több is.
Hiszen ezt olvastam már 1984-ben. Ha jól emlékszem. Pacepa önéletrajzából is  volt benne részlet.
Nosza, rákerestem. Le is töltöttem. Mintegy 360 oldalnyi tömény hazugságáradat. Nem a volt tábornok hazudik, csak leírja, hogy miképpen működött Csauseszku rendszere. Nem tudom, mit hagyott ki, vagy mit toldott hozzá, de ha így működik a világ, - mert miért lenne másképpen - akkor időről-időre meg fog jelenni egy szervező zseni, és maga alá kényszerítve egy közeget élet-halál uraként viselkedik a szűk környezetében és megleli, divatos szóval  bevonzza  a hozzá hasonszőrűeket Arafat, Kadhafi, Tito... stb.
Biztos visszatetsző, hogy zseninek tartom, de ettől még elítélem. Nem csak formálisan. Belülről.
A könyv maga élményszerű is. Egy ember a saját fiatalságát és felnőttkorát írta bele. Ez az élmény akkor is megfog, ha úgymond ellenünk dolgozott.
No és a sztereotípiák, amiket őrzünk itt belül....
Az oláhokról szóló első híradások arról szóltak Erdélyben, hogy lopósak, és össze kell őket terelni egy kisebb területre, egy megyébe, és ott letelepíteni. Hogy melyik árpádházi királyról hallottam, most nem jut eszembe.
Erre a csauseszkui Románia gazdasági élete arról szól, hogy a világ műszaki fejlesztő országaiból hogyan lehet az ügynökeikkel összelopkodni a tudást licencvásárlások nélkül. Felsorolta a könyvben a Leopard II tankot, a német fejlesztést. A francia tankot, a R12/Dacia alapmodell mellett az összes továbbfejlesztést, a Citroentől lekoppintott tudást,  a dán sertéstenyésztés kilopott elaltatott malacait, a kanadai nukleális erőműveinek terveit, az északamerikai hibridkukoricák gyűjteményét....
Ja, és mindezt egy javarészt Magyarországtól leszakított területen.
Meg lehet ezt valaha is emészteni?
Mert a franciák nem haragudtak meg rájuk, és az USA most is hozzájuk telepít rakétarendszert, és Obama táviratban gratulált a román egyesülés évfordulóján.
Úgy tűnik, az eszközök cserélődnek, de az ember nem fejlődik. Vagy inkább hátrányára.
A román állam nem az erdélyi ásványkincsekre fejleszt ipart, és csiszol rá elméket, mert nem látok itt a Loganon kívül más iparterméket.
Az emberek onnét is - mint kis hazánkból - a jobb megélhetés reményében mennek 'nyugatra' másod-harmadrendű személyzetnek.

Hát nehéz lesz itt összehangolni újra a népeket szent korona nélkül, vagy valami erőszakos egyház nélkül. Újabb Atilla vagy István kell, de olyan, hogy attól kolduljunk. Mert ez a Kárpátok ölelte terület csak összehangolva lehet kánaánná. Megosztva elnéptelenedik.

2016. november 19., szombat

Hó! hó! hohó!

Vegyes hét volt. Lehullott az első hó, majd el is olvadt izibe. Még lapátolnom sem kellett. Inkább a kályhák előtt gubbasztottam, és fűtöttem, meg szenvedtem.
Lehangol, ha idebenn kell tölteni a napokat. Ebben a KELL a kulcsszó. Ha nem kéne, hát nem zavarna.
Hogy ne a bezártsággal foglalkozzon az agyam, legjobb az olvasás.
Most Halassy Béla könyve.
Ez is egy felfogás A matematikusé. A sok spirituális után volt egy katona, és most egy matekos. Az igazság meg úgyis bennünk lakik. A saját igazságunk.
Este pedig bekapcsoltam a tévét is. Megnéztem a Repülj pávát.
Ez az "Ilyen nincs és mégis van" érzés. Mert ez a világ nem létezik. Sem a népviseletben élő emberek, sem a mulatozásukban botolóst táncoló falvak.
Aztán ezek a gyerekek mégis járják. Az ő kis világukban van helye. Leginkább a csángó kislányéban.
Nufi megjegyezte róla, hogy annyira természetes neki, hogy nem is fogja fel talán az ország nyilvánosságát, meg a studiók műszaki szörnyeit. Szeret énekelni, és ha hazamegy, ugyanúgy fát kell vágni, élni a szorgos hétköznapokat egy nekünk már nehezern elképzelhető egyszerűségben.

Nagyon persze nincs ez távol. Budafoki életem kezdetén még cserépkályhával indult a fűtésszezon, meg egylapos villanyrezsóval. Aztán eljutottam a központifűtéses kényelemig. A gázcirkóval az egész lakást egyformára tudtam fűteni, és így tovább.
Itt Komjátiban visszeléptem a cserépkályhához, és nem 30cm-re felvágott és előhasgatott akácfát kapok tüzelőnek. A szobákat külön-külön kell fűtenem és a fürdőszoba meg a konyha csak a falon keresztül kap hőt, illetve főzéskor-fürdéskor a párát.
Ez persze még mindig egy komfort, mert ha vaskályhával tüzelnék, állandóan azzal kellene foglalkoznom, és éjjel aludni kell, akkor jól áthűlne a szoba.
Ráadásul ha a favágás nem volna, akkor jóval kevesebb mozgás jutna. Nem lenne rá igényem.
A munkaasztal mellett görnyedve összeraktam egy kitben vásárolt tápegységet. Mire megvoltam, már mehettem a denevérpadra kinyújtózni, és jó lett volna futni is a Bódva parton. Ez utóbbiról az eső beszélt le.
Talán majd másnap.
Ilyenkor még a fák is elhullajtják leveleiket. Pihenni térnek.

Én meg megyek tüzifáért. Hűl a szoba.

2016. november 11., péntek

Letaglózva

http://gondolkodomeskihallatszik.blogspot.hu/

2016. november 3., csütörtök

Függőségek

Tudom, hogy mindenkinek van valami. Nekem is. Nem is egy. Ha most a kávéélvezetet visszaszorítottam is, de valami mindig előkerül.
Most épp az olvasás
A hét végén újra meglátogattam anyut. Beteg, de nem akar valami gyomortükrözésen részt venni, és most alig bír járni. Sokat nem tudok tenni érte, mert makacsabb nálam is. Meg nem is vagyok orvos, akinek a beszédére odafigyelne.
Pénteken kivittem autóval a Búzatérre koszorúkat vásárolni halottak napjára. A piacon a második árusnál bevásárolt, pedig máskor a harmadik körjárat után is megfontol egy negyediket.
Beült még az autóba a parkolóban, amíg én vettem krumplit és hagymát.
Szombaton pedig magam karikáztam ki a Zsarnaira.
Különösebben semmiért nem dobbant meg a szíven. Egy kisbaltát vettem meg. Műanyag nyelűt, mert a fanyelűeket mindet eltöröm. A nagy hasítófejszém meg jól bírja. Az is műanyag.
A hazafordulás előtt pedig mindig megállok a könyvesnél. Most éppen két Sztálin könyvet, egy Moldovát, egy Berkesit és egy Móricz Zs.kötetet választottam. 5 könyv egy Ady, Ennyit még a hülyének is... hát még nekem.
Az ötszáz oldalas Berkesi kötet nagyjából két nap alatt elfogyott. Érdekes, mert az elején vontatottnak éreztem, aztán addig bogozta a csomókat, amíg már nem bírtam letenni.
Pedig tudom, hogy hol lóg ki a lóláb. Látom a rejtett, és a nem takargatott propagandát is, és a stílusában is előbukkan a rendőrszem. Minden szereplőről pontos személyleírást ad a történetbe léptetéskor, és ha a történet megkívánja, egy részletdús fejezetet szentel a mellékszereplő életrajzaként.
Nem tudom, hogy pontosan mi vonz be, de ha új könyvére bukkanok, szeretem elolvasni. Úgy, mint R. Merle-t vagy Karinthy Ferencet.
Ma már egy kicsit másképpen olvasom, mint huszonévesen.
Még nem is neveztem meg: Barátok a most olvasott könyv címe. Úgy rémlik, 1980 körül írta.
Lehet, hogy a fiatalkorom ismerősen csengő világa?
Lehet.
Vannak benne meglepő dolgok is, A nyugatra szánt termékekről, vagy az onnét származókról az a véleménye, hogy jó csomagolásban minden szart el lehet sózni.
Kísértetiesen bejön ma. Szemetet veszünk drágán, és gyönyörűen formatervezett szines tasakokban.
Ma például kinyitottam egy löncshúskonzervet. Nem vagyok túl finnyás fajta, de a macskáknak az enyémnél mélyebb a hányingerküszöbük.
Meg is kapták. Még azt a falatot is, amit bekaptam.
      --------------
Más.
Tegnap végre felnyitottuk a hordós káposztánkat. 2-3 hete mentem káposztáért Hívégardóba. A termelő le is gyalulta szép vékonyra mind a huszonöt kilót. Sajnos nem fért a csomagtartóra, ezért a kormányom rángatta az egyik szatyor. Itthon besóztuk éjszakára, és kb 24 óra után szépen beledöngöltem ököllel az agyaghordóba, amit Erzsikééktől kaptunk.
Finom. Még Nufinak is ízlik.  

2016. október 19., szerda

Bölcsességek



Ez a bejegyzés a másik blogomra passzol.
Bocs! Itt megtalálható.

http://gondolkodomeskihallatszik.blogspot.hu/

A képen pedig a tegnapi vásáron vett új szerszámom van.

2016. október 13., csütörtök

Nem sikerül

Majd később megoldom.
Így tolódnak hátrébb dolgok, aztán csak pislogok körbe.
Tegnap az eső akasztott meg a favágásban.
Jókora kupac összegyűlt, de menteni kellett a villamos gépet, s mire védett helyre vittem és a hosszabbítót is áramtalanítottam, már ömlött az égi áldás.
Most fel kell vinem a diót először a padlásra, hogy kiürüljön a furik, de a másik házból kell hozzá hoznom nagyobb vödröt. Ami itt szolgált erre a célra, a nap megszívta, rideg lett és eltöredezett.
Legalább levegőn leszek.
Tegnap még bekukkantottam Péterhez. Nem nyitott ajtót. A kocsiját a parókia kapuja előtt hagyta, a ház mögött a földön feküdt egy új diócsemete. A kulcsa kívül az ajtón a zárban. Gondolom, sürgős lehetett a hazatérés.
Úgy, mint nekem, amikor az őszi vagy téli napokon átmegyek a másik házba alkatrészt keresni. A szervezetem a hirtelen hidegre azt hiszi, hogy letoltam a nadrágom, és könnyíteni akarok. Sebzett vaddisznó vágtában kerülök 'haza', vagy még ott az alomszékre.
Mennyivel könnyebb a kacsáimnak!
Nekik nem kell a hideg padlásra mászni.

2016. október 9., vasárnap

Első videos blogbejegyzésem



A fényképeket már feltöltöttem, és itt jönnek a videók. Frissensült élmények a keletkezés pillanatából. Még nem ügyelek a szóismétlésekre, lihegek, mert meredek az út.
Most, amikor töltögetem a jutubira, megint jó lenne felcaplatni. Pedig az eleje a sok ruhaszaggató bozóttal nem túl barátságos.
Itt már jó haladni, bár a vékony talpú tornacipő minden görögyöt észrevesz.
Most jöjjön egy kudarc. Hatalmas nagy sasok egész közel....

ről tűntek el azonnal, amíg a masinám kidugta az optikáját.

Jó kis köves út.
Tippeltem a  kőrakásra valamit. Ezek szerint jól mellétrafáltam. Nórinak köszönöm a kiigazítást.
A képek közé nem írtam be, de a kdőlt fák gyökerét azért kaptam le, mert nincs főgyökerük. Csak korona. Gondolom, telepített erdő lehet. Ettől tudta a vihar feldönteni. ... gondolom én, mint hozzá nem értő.
Végre sikerült valamit láttani a domborzatból. A többi felvételen egyszerűen nem adja vissza a mélységet a film.
Itt a határsáv.
Íme a bizonyíték.
Újabb majdnem. :-)
Vajon milyen lehetett itt átszökni régen, ha rokonokat akartak látni a nagyszüleim?
A kereszt. A nap nagyon nem engedte fényképezni.
Még párszáz métert mentem lefelé, aztán visszafordultam. A gépem akkuja merülőben volt, ezután már csak fényképeket lőttem. Pedig a szarvasbőgést is jó lett volna ideilleszteni. Lagalább a hangja legyen aláfestésnek, ha megmutatni egyiket sem sikerült.

2016. október 8., szombat