2016. február 27., szombat

Budafoki séta

Szétszedtük a Trabit.
Imár a MÉH továbbítja a vaskohó felé az első autóm zömét.
Hiányzik?
Nem a trabant hiányzik, csak az az érzésem, hogy nem vigyáztam rá eléggé.
A szíve, azaz a motorja még holnap idejön, s a négy kereke is. Laci szomszéd elhozza.
De gondolom, az út érdekesebb.

Régen jártam meg ezt az utat, de mintha tegnap jöttem volna, s most vissza.
Amíg világos volt, addig Laci segített szétszedni, sötétedésre meg körbejártunk a gyerekekért, és a pihenéstől azonnal leragadni készült a szemem.
Még rácsörögtem Gézára, hátha lesétál a Villa utcába, de beteg volt. Erőm meg nem maradt meglátogatni.
Laci szomszéd fölöslegessé vált bútorait is kirámoltuk a lomtalanításra. Ott két megtermett úr érdeklődött, hogy hozunk, vagy viszünk, és ha jönnének a rendőrök, mondjuk már, hogy velünk vannak.
Hm.
A város monoton zaja most ismerős volt ugyan, de már felfigyeltem rá.
Közlekedni-bevásárolni vittem magammal kemping biciklit. No, nem ment már olyan jól, mint '94-ben. Illetve akkor még Tétényben szaladgáltam vele, de '97-ben még azzal jártam haza a Digitalból. A Borkő utcán váltó nélkül is felkapaszkodtam az akkor hepe-hupás vacak úton. Most inkább körbe mentem 'haza' a Kereszt utca felé.
Először úgy képzeltem, kiugrom vele Budaörsre az Auchanba, de úgy fújt a szél, hogy meggondoltam, és csak a Savoya parkig mentem.
Az antikvárium-turkálóban találtam két Fekete István könyvet, ami még nincs meg Nufinak, s egy síkkötés-hurkolásról szóló könyvet. Ezt találtam ki születésnapi ajándéknak.  Tudom, hogy még nincs elseje, de már most átadtam.
Egy nap volt napsütés, a többi szomorú-hideg.
Az Ibrik utcán felkapaszkodva még fáztam is. Nem is mentem fel a Kálváriáig, a Tóth József utcán visszagurultam a kerékpárútra, és hátul a felújított piac mögött jutottam el a Játék utcai vasúti aluljáróig.
Érdekes, máskor küszködöm az utcanevekkel, most minden jön azonnal.
Az is jól esett, hogy a MÉH-es srác felismert, bár Laci szomszéd jó ismerősük, ám más ismerős arcot nem találtam.
Voltam még Tétényben is az Aldiban. Laciékkal elautóztunk. A tétényi sorompó előtt új üzlet épült. Másfél éve még csak tereprendezés volt.
A Duna partra nem jutottam ki. Vagyis a Budafoki aluljárót felújítják, inkább visszajöttem a városházi aluljárónál. A volt csirkegyár előtt rendőrök álltak. Éppen senkit nem igazoltatak, de biztos arra készültek.
Csapongok, mert most kirándulás volt, ami nemrég még az élet. Olyasfajta érzés, mint leszerelés után találkozni azokkal a katonatársakkal, akiknek még volt hátra a másfél évükből. Csak hát akik ott zsonganak a városban, azok nem fognak 'leszerelni'.


   

2016. február 22., hétfő

driver és firmware csere

Két motyó helyreállítása után ma nem nagyon találtam a helyem.
A noteszgép vezetéknélküli hálózati 'kártyája' nem állt szóba a modem-routerrel, és a router pedig nem kapcsolódott az ISP-hez. A hálózati illesztőprogramból nem is az első, hanem egy második változat oldotta meg a gordiuszi csomót. Eztán pedig a javított firmware a másik dobozt.
Odakinn a kertben lefűrészeltem a szomszédba átnyúló gallyat a birsalmafámról, aztán az letöröttet is. A hátsó kertszomszédom csak hétvégi kuckónak vette a házat. Alig beszél magyarul. Tótul meg én nem, de már zavarja a kerítésen átlógó gally. Hát lenyisszantottam. No, nem rögtön ősszel, csak most, mert azt olvastam, hogy februárban, még a nedvkeringés megindulása előtt kell a fákat metszeni.
A kivágott almafa szomszédjáról karvastagságú ágat kellett eltávolítani. Persze még az is veszélyben van. Nagyon sok kéreg hámlott le róla. Pedig jó lenne, ha maradna almafánk.
Ezt a gombafélét meg állítólag le kellene drótkefélni róla, csak más sem csinálja, mert úgyis visszanő, és egy fát egy hétig kell sikamikálni.
Szerdán meg irány Budafok a trabit szétszedni, mert Laci szerint nem lesz eső.
Szombaton meg visszahoz a megmaradó alkatrészekkel.
Azalatt tuti kihűl a hátsó szobám, és két nap lesz, a felfűtés újra.
Mostanra meg levéstem a vezetéknek a falat, és be is kötöttem a kisműhely-szobát. Már csak a rendezkedés a feladat. Még tervezem a kettéosztását. Elég magas, sok a kihasználatlan tér benne. A jobb oldalon lesz mennyezet, és ahhoz tervezem az ácsolatot. A felső szintjét körbepolcozom, és alul marad a fehér asztal.
Abból is le kellett vágnom. Sajnos a költözésnél megrepedt a lapja, és a vaslába kitört. A csavaroknak új lyukat kellett fúrnom. A hátfal tartópálcáját is megkurtítani, de a pálcába menetet is kellett volna vágni.
Napokig kergettem a menetfúrót, de nem lett meg. Dobozostól szőrén-szálán...
Az olcsó készlet, a Tesco-s már hiányos. A sűrűmenetes megvolt, a ritka nem.
Szerencsére önmetsző csavarral gyártották, és megis beletekertem.
Na, és mikor kész lett, felállítottam, a tetejére átraktam a nagy tévét, akkor került elő a menetfúró, amit kerestem.
A japán tyúkok beindultak. Sok kis tojást szedtem össze, de még nem kotlik egyik pipi sem, addig gyűjtögetem. Most épp a tavalyi költő ólba raktam. Nem fog megfagyni, remélem.
Enni is finom volt.  A kacsákét bennhagytam a közös ólban. Talán ők ráülnek ott.
Totyogi, a néma kacsa külön utakon jár. Talán már meséltem róla.
A többiek a reggeli kieresztéskor körberohanják az udvart, és a kis medencében szerelmeskednek.
Nufi meg elkezdte sajnálni Totyogit, hogy ő más, mint a többiek, és elzavarják.
Hát a zavarás is a szerelemről szólt.
A nagyobbik gácsér, amikor utolérte, tudta, hogy lány, és a kacsa az kacsa. Ő is kapott a jóból.
Hát így telnek errefelé a napok.


2016. február 16., kedd

2016. február 14., vasárnap

Tél 2


Tél

Ömlik az eső, és sötét van. Az utcai lámpát a nyári oszlopcsere óta nem tudják megcsinálni, Valami KH , mert felgyullad, aztán elalszik, ée ezek a gáztöltésű lámpák csak akkor indulnak be újra, ha lehűlnek. Melegen nem.
Nufival megkerültük a Bódva Komjáti szakaszát. A jobbparton felsétáltunk a hídig, majd vissza a balparton.
Közben csattogtattuk a fényképező gépet. Most kitettem a második fotót. Nekem tetszik.
Készítettem még a víz alá került Méheskéről is, de most nyikorog a nyakam, és nem megy a gépmellett-ücsörgés. Nem öt perc megvágni és tömörítgetni.
Az öregedésem az oka biztos, de megnéztem egy sorozatot a tévében. A Csak színház és más semmi.
Na jó, a második részről lemaradtam, de majnem az összest jelenti.
Nufi mesélt nekem egy tanfolyamról. Járt forgatókönyvíró suliba, és ott a mindenkit mindenkivel összehozni játék a szappanoperák módszere volt. Ezeket kerestem meg ebben a sorozatban, és végre valami olyasmit látok, mint az elektronikában.
Hogy működik. Még jó, hogy nem akartam orvos lenni, mert akkor biztos mindenkit boncolni akarnék.

2016. február 13., szombat

Fókanóta

A fóka fején azért nincs paróka,
mert a róka lehúzta róla.
Neki csak móka
a fókaparóka nóta.
Hajópadlóra rótta.
Azóta ott a kotta.

2016. február 12., péntek

Egyre később elég begyújtani

Pedig még február van.
Jól is esik a meleg, meg azt is mondta Magdi szomszéd, hogy ha elindul az élet a fákban, és később jönnek a fagyok, nem lesz termés megint.
Tavaly még annyi szilva sem termett, amennyit megettünk volna.
*****
Feritől kaptam tavaly egy Orion CTV265K tévét. Valami hibája van, mondta, és eddig félreraktam. Most pedig előhúztam, pihenenésképpen. A húsz éves magyar tévé egy csattanással indult. A hideg pára lecsapódott, és először ki kellett belőle porszívózni a porral együtt.
A tápjában láttam felhólyagzott festékű ellenállást. Reméltem, hogy az szakadt meg, de teszi a dolgát, és csak a kép volt halott.
Szines csíkok Y jel nélkül. A világosságjel nyomozása már a KF modul videokimeneténél megállt. Átmentem modulért a másik házba, de nem hozott változást. A szkópom vált gyanússá.
Megszakadt a mérőzsinórban a soros ellenállás. Gondolom, hogy 50 ohm.
Átkötöttem.
Utána már tudtam nyomozni a jel után.
A lényeg, hogy a TDA5510-es szorzódemodulátor állt meg. A régebbi modulok TDA5500-zal készültek,(Van olyanom is) de az meg nem váltott át a video kapcsoló jelre.
Tehát a három belevaló újabb modulban volt egy darab 5510 jó, és még az első KF tranzisztor is valamelyik rossz volt. Kapott újat.
Még video kábelt kell gyártanom hozzá, mert a gyári madzagon a DVD-ből kijövő kapcsolójel csak 5V, és 12V kellene. Ezért a DIN aljzat belső lábán kijövő 12V-ot kell egy átkötéssel visszafordítani, és akkor lesz jó a kép.
Közben kihűlt a szoba, és megraktam a kályhákat. Nemsokára a madaraknak is takarodót fújok, és Irénkénél adok enni a kutyának is.
Hogy szalad az idő!

2016. február 8., hétfő

Régi vicc, de 'teccik'

Az Isten kétféle bort teremtett: a szürkebarátot és a leánykát.

 A szürkebarát és a leányka csinálja a többi bort úgy, hogy a szürkebarát
 beteszi dugóját a leánykába.
 Na már most:
 Ha a dugó pont jó, akkor ezerjó.
 Ha a dugó puha, akkor a leányka elkezd szomorodni.
 Ha a dugó el van szoritva, akkor kéknyelű.
 Ha a dugót felapritva teszik a leánykába, akkor szemelt rizling.
 Ha a dugó nehezen megy be, akkor visontai.
 Ha a dugó sehogyan sem megy be, akkor pusztamérgesi.
 Ha a leányka nem kap dugót, akkor csongrádi vörös.
 Ha a dugót egy másik szürkebarátba teszik, akkor homoki.
 Ha a leányka nem akarja a dugót, akkor kövidinka.
 Ha a dugó csavaros, akkor furmint.
 Ha a dugót rossz helyre teszik, akkor malaga.
 Ha a szürkebarát 25 éves, akkor bikavér.
 Ha a szürkebarát 75 éves, akkor aszu.
 Ha a szürkebarát költői hajlamú, akkor siller.
 Ha a leányka néger, akkor pinot noir.
 Ha a leánykán erényöv van, akkor vaskuti.

*******************

Aztán vallomás.

Ez lenne a  mai bejegyzés címe, de csak kínból, mert az, és mégsem az.
Reggeli közben Nufi egy dal szövegét mondta, és nekem semmit sem mondott. Demjén és Katona Klári dala. Ahogy mondta a szöveget, én kikaptam belőle a ritmust, és tovább dúdoltam.
Ő rácsodálkozott, mennyire nem tudom a szövegeket, én pedig annyit mondtam, hogy ez bennem a megfojtott zenész.
Nem elfojtott, hanem megfojtott. Nem él. Nem adtam neki levegőt, csak a gének kandikálnak elő, mint feltöltött tó medréből eső után a hosszan csillogó pocsolyák.
A beszélgetés fonala, vagy hogy vizes hasonlat legyen, a csermelye arra kanyarodott, hogy ez bennem biztosan valami kielégítetlenség, vagy kudarcélmény, pedig ha én fojtottam meg, akkor nem lehet kudarc.
Most este újra eszembe jutott, és forgatom a gondolatot. Örvénylik tovább.
De hát megmaradt a zene mindenhol köröttem, és nemrég kitört belőlem a zokogás apám egyik sokat játszott dallamára. Az érzékenységem nem titkolom. A gondolkodásom ma is inkább érzelmi és ritmus alapú. Az érzelem helyére könnyen beillesztem a dallamot.


2016. február 5., péntek