2016. március 6., vasárnap

Szürkeár nyalat

Megnéztem a filmet.
Volt már hasonló film. A Kilenc és fél hét is erre a kaptafára húzható, csak most érettebb fejjel néztem, mint valamikor régesrég mikirurkékat.
Egyértelműen politikai mondanivaló fiatal bőrbe kötve.
Egy szüzet azonnal aláírással odakötni... befogni a száját, mert még tapasztalatlan, aztán elétolni a kényelmet-csillogást-gazdagságot.
De csöpögtetni a megaláztatást, mélyebb szakadékok fölé röptetni a szédülő ifjúságot, közben eltakarítani az öreg VW bogarat is, a tisztességgel megteremthető kényelemfajtát, önálló mozgásteret és állandóan a szelínek tűnő béklyókat egyenesen a műanyag gyorskötöző szalagig, a modern gúzsig.
A végére pedig betenni a kínzást, mint büntetést.
Ez a lány kiszállt... bár csak egy film.
Vajon hány ember ismer magára? Ki mikor lép be-ki ebből a pörgésből? Ki mit írt alá közben, és valaha elévül-e, kiürül-e a lelkiismeretből?
De akik benn maradnak, azok meddig cipelik, duzzasztják a világukat?

******

Tegnap itt járt Edit, és megkurtítottuk a kakasok szárnyát. Én megfogtam, ő nyírta. Totyogiét is.
Ma reggel  pedig a szokás szerint megjelentek valamennyien a kerítésen keresztül, mintha mi sem történt volna.
Mégis komolyan rendbe kell hozni a kerítést és felszámolni az összes dobantónak alkalmas tereptárgyat a baromfi udvarban.

********

Megünnepeltük Nufi születésnapját is.
Anyuékkal itt ebédeltünk. A hályogműtéte óta először jött Komjátiba. A hónap végén megcsinálják a másik szemét is. Végre már nem annyira feszült miatta.
Bár én jobb szerettem volna, ha erre szükség sincs, de az étrendje és mozgáshiánya egyenes út volt ide.
Mondjuk én sem tudom, milyen leszek 70 éves korom után.
Most jól érezte magát, és ez jó.

Nincsenek megjegyzések: