2016. április 17., vasárnap

Befagyott kommunikáció

Elbarikádoztam magam a készülékeimmel.
Itthon fejlesztés indult. Vateráztam egy törött Mackintosh gépet, meg most a jófogáson is kinéztem egy matuzsálemet. Nufi almás tabletet talált magának, ezért fel akarok készülni a várható összeomlások, hibák kezelésére, bár MAC-ék elég bolondbiztos gépeket alkotnak jó pénzért... szóval lehet hogy csak a nyálcsorgásom okán kerestem a pc méretű változatot magamnak.
Közben küzdelem indult egy Videoton autórádió feltámasztására.

Döntöttem, hogy megesszük Gizikakast. Őt már nem lehet tyúkudvaron belül tartani, és nincs hozzá tyúk sem. Az ipari asszonyka nem partner neki. Akit pedig kiválasztott a japán hölgyek közül, részben nem járnak ki, s a kotlásra félrehúzódó asszonykáját elvitte tegnapelőtt tojásostól valami ragadozó.
Ez van. Többet kell törődnöm a tyúkudvarral.

A leomlott fáskamra falat is újra kell raknom. Azt a rész téglából. (Előtte vályogból volt.) Van ott bontott elegendő. A kerítést megmagasítom, és minden szökdöső tyúkot-kakast megeszünk.

Bella notbukját befejeztem. Most van még két flex, amivel törődnöm kell, meg a palalétra összerakás a legfontosabb, mert a 22-nek a tetőlécvégeket lezáró fái mellől peregnek megint a palák.
Egyébként is kevés helyen szögelték fel a munkásaim. Mint mindig, most is nekem kell befejezni, amit pénzért csináltatok.

Juj, erről jut eszembe. Meg akartam már régen írni, de valahogy kimaradt. Nufi már rasszistának tart, de akkor sem hagyom ki, mert ilyen történetet kitalálni nem tudnék.
Megbeszéltem Mazsolával (az egyikük beceneve), hogy megvesszük az anyagot, eltolják biciklin, és felszögelik nekem. Csak mérjük le.
Lemértük, és el is karikáztunk Szilasra érte. Nem hagytam rájuk. Úgy éreztem, nem fog beleférni a költségvetésükbe.
No nem csak abba, de elhozni sem sikerült volna kettőjüknek.
Eddig semmi különös. Hazatoltuk a fát, és közben láttam, hogy a másik srácnak a pedálja csak egy tengely.
Egész nap jártunk le-fel a padlásra. Szabtam a deszkát, ők meg szögeltek.
A munka vége felé hoztam még sört, és amíg pakolásztak, megkerestem a favorit bringám gyári pedáljait. Gondoltam, hogy felszerelem a másik cigánygyereknek a csupasz tengely helyett.
Mazsola pedig meglátta a kezemben. Azonnal neki kellett. Majd ad a társának ő egyet.
Először majdnem kiszaladt a számon, hogy de hát neked adtam egy tévét is, aztán nem szóltam egy szót sem.
Másnap egy ócska pedál került a rúd helyére, és Mazsola sem szerelte fel magának a Favorit fémpedált.

Hm.
Lehet, hogy rasszista vagyok, de nekem ez a cigány gondolkodás ismeretlen. Meghökkenek rajta, és igyekszem nem jelét adni.

Ugyanakkor haza akartam hozni egy jó nagy követ a munkaasztalom alá. Mazsola jött segíteni feltenni a bringautánfutómra, bár amikor meglátta, azt mondta, hogy ezt nem tudjuk feltenni rá.  Amikor egy kerékre állt a bicajom tőle, azt mondta, hogy ezzel nem érek haza. De jött, követett, és megemelni ugyan nem tudtuk, olyan nehéz volt, de görgette velem szorgalmasan fel a futóra, és otthon le a futóról is.

A jószív és írígység együtt él benne szokatlan szimbiozisban.

 

2016. április 11., hétfő

Hogy is mondjam el?


Nem biztos, hogy kell.
Itt, ha tőlem,  a »szakembertől« kérdeznek, de a kérdezőben  nincs megfelelő előképzettség, hát megizzaszt, miképpen válaszoljak.  Az összefüggésrendszerből kiemelve..., vagy hirtelen mihez hasonlítsak.
Így van ez mással is.
Pontosítok: most Péterre gondoltam. Ővele próbáltam kibogozni egy bibiliai történet értelmezését. Ő viszont kitért a kérdés elől.
Volt ugyan hátsó szándékom is. Egy másik mű. Caligula.
Kezdem akkor hátulról.
Rosellini filmjében egy fickó (Macro) megfojtja a haldokló császárt Caligula helyett.  Elvégzi a piszkos munkát. Később a jutalma sem marad el. A cirkusz porondján mindenki előtt kivégzik.

Amit már ketten tudnak, az nem lehet titok. Még így is megvan a veszélye, hogy bármit bárkinek elmondhatott vagy sejtethetett. Nem számít, hogy most (akkor) bámuló szemekkel néz fel uralkodójára.
Sámuel könyvében is ilyen politikai gyilkosság van. Jön egy ifjú Amálekből. Megérkezik Dávidhoz a hírrel, hogy saját kérésére megölte Sault, az előző királyt, s a hatalmi jelképeket: a koronát és aranyperecet elhozta.
Dávid látványosan, saját ruháját megszaggatva felelősségre vonja az ifjút, és kivégezteti.
Hát  úgy tűnik, ezekből a történetekből sokan tanultak mindezidáig, s szerintem eztán is.




************

Sámuel II. könyve 1. rész

  1. És lőn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyőzéséből, és Dávid két napig Siklágban időzött:
  2. Ímé a harmadik napon egy férfi jöve a táborból Saultól, és az ő ruhái megszaggatva valának, fején pedig föld vala; és a mikor Dávidhoz ért, leesék a földre, és meghajtá magát.
  3. Monda pedig néki Dávid: Honnét jössz? Felele néki: Az Izráel táborából szaladék el.
  4. Monda néki Dávid: Mondd meg kérlek nékem, mint lőn a dolog? Ő pedig felele: Megfutamodék a nép a harczból, és a nép közül nagy sokaság esett el, és meghalának. Sőt Saul is és Jonathán az ő fia meghalának.
  5. Dávid pedig mondá az ifjúnak, ki néki ezt elbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonathán az ő fia?
  6. Felele az ifjú, ki a hírt hozta: Történetből felmenék a Gilboa hegyére, és ímé Saul az ő dárdájára támaszkodott vala, és ímé a szekerek és lovagok utólérék őtet.
  7. Hátratekintvén pedig Saul, megláta engem és szólíta, és mondék: Ímhol vagyok én.
  8. Monda pedig nékem: Ki vagy te? Felelék néki: Amálekita vagyok.
  9. Akkor monda nékem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van.
  10. Annakokáért én mellé állván, megölém őtet, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhozám a koronát, mely az ő fején vala, és az aranypereczet, mely az ő karján volt, és azokat ímé ide hoztam az én uramnak.
  11. Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, a kik ő vele valának.
  12. És nagy zokogással sírának, és bőjtölének mind estvéig, Saulon és Jonathánon, az ő fián, és az Úrnak népén és Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el.
  13. És monda Dávid az ifjúnak, a ki ezt elbeszélé néki: Honnét való vagy te? Felele: Egy jövevény Amálekita férfi fia vagyok.
  14. Ismét monda néki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet az Úr felkentjének elvesztésére?
  15. És szólíta Dávid egyet az ő szolgái közül, kinek monda: Jőjj elő és öld meg őt. Ki általüté azt, és meghala.
  16. És monda néki Dávid: A te véred legyen a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem meg az Úrnak felkentjét.
  17. És keservesen síra Dávid ilyen sírással, Saulon és Jonathánon, az ő fián,
  18. És monda (íjdal ez, hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a Jásár könyvébe):
  19. Izráel! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hősök!
  20. Meg ne mondjátok Gáthban, ne hirdessétek Askelon utczáin, hogy ne örvendjenek a Filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.
  21. Gilboa hegyei, se harmat, se eső ti reátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézek paizsa, Saulnak paizsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal.
  22. A megöletteknek vérétől és a hősöknek kövérétől Jonathán kézíve hátra nem tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt.
  23. Sault és Jonathánt, a kik egymást szerették és kedvelték míg éltek, a halál sem szakította el; a saskeselyűknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek valának.
  24. Izráel leányai! sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörűen, és aranynyal ékesíté fel ruhátokat.
  25. Oh, hogy elhullottak a hősök a harczban! Jonathán halmaidon esett el!
  26. Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.
  27. Oh, hogy elhullottak a hősök! És elvesztek a hadi szerszámok!