2016. április 17., vasárnap

Befagyott kommunikáció

Elbarikádoztam magam a készülékeimmel.
Itthon fejlesztés indult. Vateráztam egy törött Mackintosh gépet, meg most a jófogáson is kinéztem egy matuzsálemet. Nufi almás tabletet talált magának, ezért fel akarok készülni a várható összeomlások, hibák kezelésére, bár MAC-ék elég bolondbiztos gépeket alkotnak jó pénzért... szóval lehet hogy csak a nyálcsorgásom okán kerestem a pc méretű változatot magamnak.
Közben küzdelem indult egy Videoton autórádió feltámasztására.

Döntöttem, hogy megesszük Gizikakast. Őt már nem lehet tyúkudvaron belül tartani, és nincs hozzá tyúk sem. Az ipari asszonyka nem partner neki. Akit pedig kiválasztott a japán hölgyek közül, részben nem járnak ki, s a kotlásra félrehúzódó asszonykáját elvitte tegnapelőtt tojásostól valami ragadozó.
Ez van. Többet kell törődnöm a tyúkudvarral.

A leomlott fáskamra falat is újra kell raknom. Azt a rész téglából. (Előtte vályogból volt.) Van ott bontott elegendő. A kerítést megmagasítom, és minden szökdöső tyúkot-kakast megeszünk.

Bella notbukját befejeztem. Most van még két flex, amivel törődnöm kell, meg a palalétra összerakás a legfontosabb, mert a 22-nek a tetőlécvégeket lezáró fái mellől peregnek megint a palák.
Egyébként is kevés helyen szögelték fel a munkásaim. Mint mindig, most is nekem kell befejezni, amit pénzért csináltatok.

Juj, erről jut eszembe. Meg akartam már régen írni, de valahogy kimaradt. Nufi már rasszistának tart, de akkor sem hagyom ki, mert ilyen történetet kitalálni nem tudnék.
Megbeszéltem Mazsolával (az egyikük beceneve), hogy megvesszük az anyagot, eltolják biciklin, és felszögelik nekem. Csak mérjük le.
Lemértük, és el is karikáztunk Szilasra érte. Nem hagytam rájuk. Úgy éreztem, nem fog beleférni a költségvetésükbe.
No nem csak abba, de elhozni sem sikerült volna kettőjüknek.
Eddig semmi különös. Hazatoltuk a fát, és közben láttam, hogy a másik srácnak a pedálja csak egy tengely.
Egész nap jártunk le-fel a padlásra. Szabtam a deszkát, ők meg szögeltek.
A munka vége felé hoztam még sört, és amíg pakolásztak, megkerestem a favorit bringám gyári pedáljait. Gondoltam, hogy felszerelem a másik cigánygyereknek a csupasz tengely helyett.
Mazsola pedig meglátta a kezemben. Azonnal neki kellett. Majd ad a társának ő egyet.
Először majdnem kiszaladt a számon, hogy de hát neked adtam egy tévét is, aztán nem szóltam egy szót sem.
Másnap egy ócska pedál került a rúd helyére, és Mazsola sem szerelte fel magának a Favorit fémpedált.

Hm.
Lehet, hogy rasszista vagyok, de nekem ez a cigány gondolkodás ismeretlen. Meghökkenek rajta, és igyekszem nem jelét adni.

Ugyanakkor haza akartam hozni egy jó nagy követ a munkaasztalom alá. Mazsola jött segíteni feltenni a bringautánfutómra, bár amikor meglátta, azt mondta, hogy ezt nem tudjuk feltenni rá.  Amikor egy kerékre állt a bicajom tőle, azt mondta, hogy ezzel nem érek haza. De jött, követett, és megemelni ugyan nem tudtuk, olyan nehéz volt, de görgette velem szorgalmasan fel a futóra, és otthon le a futóról is.

A jószív és írígység együtt él benne szokatlan szimbiozisban.

 

3 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Egyszer jártam Csabi szüleinél, jó faragó, az a büszke fajta székely ember. Nem volt semmijük a házban a büszkeségen kívül. Megsajnáltam őket, egy hétvégén vittünk Csabival, még szerencse, hogy segített, egy ruhás szekrényt s egyebet, amennyi csak felfért az akkori Dácsiámra...Csak ehejt kellett menni 120 km-re egy út. Oda vissza 240. De mikor az ember jót csinál, nem nézi a kilómétereket.
Fel is cipeltük szépen a harmadikra, s mondja az öreg széköly, hagyjuk csak az ajtó előtt, ne vesződjünk, mert ő elintézi.
idő után tudtam meg, még az este eladta pálinkáért az összest. És ma is ugyanúgy vannak a házban: tele büszke székely virtussal.
Cigányságért nem kell cigániába menni...(és sorolhatnám...de megint csak egy negativista borúlátó lennék...)

Névtelen írta...

Egy régi, százéves közmondás: "Cigány a cigány, ha mozsárba' törik is.
:-)
Borsodi

Unknown írta...

Kevés tapasztalatom van velük.