2016. április 11., hétfő

Hogy is mondjam el?


Nem biztos, hogy kell.
Itt, ha tőlem,  a »szakembertől« kérdeznek, de a kérdezőben  nincs megfelelő előképzettség, hát megizzaszt, miképpen válaszoljak.  Az összefüggésrendszerből kiemelve..., vagy hirtelen mihez hasonlítsak.
Így van ez mással is.
Pontosítok: most Péterre gondoltam. Ővele próbáltam kibogozni egy bibiliai történet értelmezését. Ő viszont kitért a kérdés elől.
Volt ugyan hátsó szándékom is. Egy másik mű. Caligula.
Kezdem akkor hátulról.
Rosellini filmjében egy fickó (Macro) megfojtja a haldokló császárt Caligula helyett.  Elvégzi a piszkos munkát. Később a jutalma sem marad el. A cirkusz porondján mindenki előtt kivégzik.

Amit már ketten tudnak, az nem lehet titok. Még így is megvan a veszélye, hogy bármit bárkinek elmondhatott vagy sejtethetett. Nem számít, hogy most (akkor) bámuló szemekkel néz fel uralkodójára.
Sámuel könyvében is ilyen politikai gyilkosság van. Jön egy ifjú Amálekből. Megérkezik Dávidhoz a hírrel, hogy saját kérésére megölte Sault, az előző királyt, s a hatalmi jelképeket: a koronát és aranyperecet elhozta.
Dávid látványosan, saját ruháját megszaggatva felelősségre vonja az ifjút, és kivégezteti.
Hát  úgy tűnik, ezekből a történetekből sokan tanultak mindezidáig, s szerintem eztán is.




************

Sámuel II. könyve 1. rész

  1. És lőn Saul halála után, mikor Dávid visszatért az Amálekiták legyőzéséből, és Dávid két napig Siklágban időzött:
  2. Ímé a harmadik napon egy férfi jöve a táborból Saultól, és az ő ruhái megszaggatva valának, fején pedig föld vala; és a mikor Dávidhoz ért, leesék a földre, és meghajtá magát.
  3. Monda pedig néki Dávid: Honnét jössz? Felele néki: Az Izráel táborából szaladék el.
  4. Monda néki Dávid: Mondd meg kérlek nékem, mint lőn a dolog? Ő pedig felele: Megfutamodék a nép a harczból, és a nép közül nagy sokaság esett el, és meghalának. Sőt Saul is és Jonathán az ő fia meghalának.
  5. Dávid pedig mondá az ifjúnak, ki néki ezt elbeszélé: Honnan tudod, hogy meghalt Saul és Jonathán az ő fia?
  6. Felele az ifjú, ki a hírt hozta: Történetből felmenék a Gilboa hegyére, és ímé Saul az ő dárdájára támaszkodott vala, és ímé a szekerek és lovagok utólérék őtet.
  7. Hátratekintvén pedig Saul, megláta engem és szólíta, és mondék: Ímhol vagyok én.
  8. Monda pedig nékem: Ki vagy te? Felelék néki: Amálekita vagyok.
  9. Akkor monda nékem: Kérlek állj mellém és ölj meg engem, mert dermedtség fogott el engem, pedig a lélek még teljesen bennem van.
  10. Annakokáért én mellé állván, megölém őtet, mert tudtam, hogy meg nem él, miután elesett, és elhozám a koronát, mely az ő fején vala, és az aranypereczet, mely az ő karján volt, és azokat ímé ide hoztam az én uramnak.
  11. Akkor megragadá Dávid a maga ruháit és megszaggatá, úgyszintén a többi emberek is, a kik ő vele valának.
  12. És nagy zokogással sírának, és bőjtölének mind estvéig, Saulon és Jonathánon, az ő fián, és az Úrnak népén és Izráelnek házán, mivelhogy fegyver által hullottak el.
  13. És monda Dávid az ifjúnak, a ki ezt elbeszélé néki: Honnét való vagy te? Felele: Egy jövevény Amálekita férfi fia vagyok.
  14. Ismét monda néki Dávid: Hogy nem féltél felemelni kezedet az Úr felkentjének elvesztésére?
  15. És szólíta Dávid egyet az ő szolgái közül, kinek monda: Jőjj elő és öld meg őt. Ki általüté azt, és meghala.
  16. És monda néki Dávid: A te véred legyen a te fejeden: mert a tennen nyelved vallása bizonyságot tesz ellened, mondván: Én öltem meg az Úrnak felkentjét.
  17. És keservesen síra Dávid ilyen sírással, Saulon és Jonathánon, az ő fián,
  18. És monda (íjdal ez, hogy megtanulják Júda fiai, mely be van írva a Jásár könyvébe):
  19. Izráel! a te ékességed elesett halmaidon: miként hullottak el a hősök!
  20. Meg ne mondjátok Gáthban, ne hirdessétek Askelon utczáin, hogy ne örvendjenek a Filiszteusok leányai, és ne ujjongjanak a körülmetéletlenek leányai.
  21. Gilboa hegyei, se harmat, se eső ti reátok ne szálljon, és mezőtök ne teremjen semmi áldozatra valót; mert ott hányatott el az erős vitézek paizsa, Saulnak paizsa, mintha meg nem kenettetett volna olajjal.
  22. A megöletteknek vérétől és a hősöknek kövérétől Jonathán kézíve hátra nem tért, és a Saul fegyvere hiába nem járt.
  23. Sault és Jonathánt, a kik egymást szerették és kedvelték míg éltek, a halál sem szakította el; a saskeselyűknél gyorsabbak és az oroszlánoknál erősebbek valának.
  24. Izráel leányai! sirassátok Sault, ki karmazsinba öltöztetett gyönyörűen, és aranynyal ékesíté fel ruhátokat.
  25. Oh, hogy elhullottak a hősök a harczban! Jonathán halmaidon esett el!
  26. Sajnállak testvérem, Jonathán, kedves valál nékem nagyon, hozzám való szereteted csudálatra méltóbb volt az asszonyok szerelménél.
  27. Oh, hogy elhullottak a hősök! És elvesztek a hadi szerszámok!

1 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

kérdeztem volt egy uniter papot: mi is van ezzel a Jézussal nálatok? Erre elmondta: a mi hitvallásunk pediglen ez....és felmondta a hitvallást.
Tapintatból nem kérdeztem rá: és a tied meg mi?
Rájöttem, nem szabad mindenre fényt deríteni.
De a sötétbe sem muszáj besétálni...