2016. május 27., péntek

Attila kever

Talán ő a legötbbet olvasott bloggerem. Mármint őt olvasom a legtöbbet.
Végignézem, mit küzd a hangok értelmezésvbel, mert edizon módszerrel próbálgat és megtalálja, hogy neki mi jó.
Most éppen a hangfalak bellső madzagolását vallatja, és biztos kilyukad valahol.
Erről rögtön az jutott eszembe, hogy a próbákon minden zenész a színpadról halknak hallja a saját hangszerét, és tolná a potit felfelé.
A monitor hangfalak biztos ezért kerültek fel a deszkákra anno.
Gyerekként én is mindenfélét kötöttem mindenhez, és egy öreg rádió hangszóróját beledugtam a centrifugába, és teljes hangerővel megkergettem a Queen megrázunk téged c. számát, és úgy dobogott a szívem, mintha koncerten tomboltam volna végig Freddyékkel a számot.
De volt még hangélményem boltban is. Ott pedig egy Sanyo magnót kötöttek a Dán rádiónak ismert Gdansk receiverre, és valami nagyobb ládán áltt a motyó. A Black Sabbath Ironman c. száma volt a bemutató. Miskolc belvárosában a Ravill boltban. Hihetetlen borzongató élmény volt.
Talán katonakoromban jutottam el Budapestre a BNV Beag pavilonjához, ahol akkusztikus hangszer hangja csalt a studiómagnó mellé.
Ma már pszichoakkusztikus élménynek hívom. Több volt benne a rácsodálkozás, és jóval később döbbentem rá, túl 30-on, mi az igazi hang.
Gábornál laktam albérletben, és születésnapom, vagy névnapom ünnepeltük. Meghívtam több embert. Hajder Ági hozott magával gitárt, és este kiültünk a teraszra. Ági ráérzett a megfelelő akkusztikai pontra, és énekelt nekünk. Gitár és énekhang. Elvarázsolt.
Sem erősítő, sem céltudatosan berendezett süketszoba nem kellett hozzá. A terasz beton, járólapburkolattal, Ági háta mögött üveg erkélyajtó, de gyakorlatilag üvegfal, mert a terasz felé több nem nyitható üvegtábla is volt.
... és milyen a világ, divatba jött az unplugged zene.  Pedig nem voltunk sokan azon az estén. Csak kisebb társaság.
Még ez sem biztosíték az élvezetre. Templomban is hallgattam már orgonakoncertet és kórusművet 'gyufaszállal kitámasztott' szemhéjakkal. Éppen csak nem akudtam bele.

S akkor áttérnék a hangszórókra.
Attila helyében nem venném ki a hangváltókat. Ha már mindenáron egy-egy hangszórót akar kiismerni, akkor a hangszóró adatlapjáról megnézném, melyik tartományíban működik. Keresnék hozzá olyan hangszert, ami annak a sávszélességébe, s annak is a középtartományába fér bele. Az erősítők szinte minden tartományt képesek megszólaltatni. Ezt akkora dobozba gyömöszölném, amiből ugyanolyan hang jön ki, mint amit a hangszerből hallottam.
Én, és nem a zenész.
Megpróbálom elmagyarázni, hogy miért.
Egy tubás a hangtölcssér alatt ül, és bár a legközelebb a hangforráshoz, a tölcsér a néző-hallgató felé mutat.
A hegedűs közvetlenül kapja a húrja hangját, s a rezonátor nem csak a dobhártyájába, de a koponyájába is átrezgeti a hangot, mert hozzászorítja az arcát a művész a hangszerhez.Mindenki mást hall.
Még a karmester is más hangképben hadonászik, ha gyakorolnak, mint amikor tele a nézőtér.

Szóval egy hangszer, egy hangszóró. Nem kell sztereo.
Ha két hangszer, két hangszóró és két erősítő. Háromnál három, négynél négy.
Minden csak a példa kedvéért. Ez két sztereo erősítő és négy hangdoboz.
Négsávos hangfelvételt studióból talán lehet szerezni, de számítógépes korban talán lelet letölthetőt is találni. Legjobb lenne persze saját felvétel.
Aztán lerakosgatni ide-oda, hurcolni a foltelt, és sokszor-sokszor meghallgatni ugyanazt.

Valami biztos kisülne beőle.

2016. május 23., hétfő

Csömör

Időnként  megtalál.
Végigjártam a kertet, és megint elhoztam pár száraz gallyat a fákról. Látom, hogy lesz valamennyi birsalmánk, a meggyfa vagy megmarad, vagy ki kell vágni.
Alkatrészt kell rendelnem pár dolgomhoz, és tegnap Bandi hozott egy fickót, aki megvette volna a tévémet. Csak bagóért.
Hogy engem minden cigány hülyének, fejős tehénnek néz, az logikus, mert ők itt nőttek fel, de nekem nem kell a holnapi kenyérre ez a pénz, hanem azt hittem, neki kell egy tévé.
Most talán a favágás a leghasznosabb tevékenség, és ki is hoz majd ebből a mélypontból.
Tényleg kezdem elveszteni a türelmemet. Nincs annyi pénzem, hogy mindenkinek ingyen javítsak meg minden szemetet. Sem az alkatrészt nem adják ingyen, sem az áramot, sem a tisztítószereket. Még az. idehordott alkatrésznek való vackok sem villanyoznak fel. Ezek nem régmúlt szépségei, hanem a padlásról előkerült vackok.
Utoljára a rokkafelújítás volt érdekes.

 Tényleg, Nufi előkerítette a bőrszíjat, talán felmadzagolom, ha elég hosszú.
ehh.
Olvasni akartam, csak ahhoz túl meleg van.
Ha a favágás felfrissít, akkor jó, ha nem, felmászom a hegyre, és ha az sem, megint megkerülöm Viszló felé a fél világot biciklivel.

IMI

2016. május 21., szombat

Táltos csikó

Ma mesés munkába fogtam. Az istállóból kivezettem egy rozzant gebét, hogy táltos csikót faragjak belőle. Parázzsal etettem, és kivezettem a városból.
Na jó, nem mese, csak egy iszonytató mocskos televíziót burkoltam le az udvaron. Még szerencse, hogy az udvaron, mert tele volt csótánnyal.
Nagy fröccsnyi hideg zsíroldóval bepermeteztem és erős vízsugárral addig verettem, amíg meguntam. Csak a kiszárítás után dugtam konnektorba.
No nem azonnal. A kiszáradt bogárhullákat ecsettel-kefével, dróttal vakartam ki, de még a hangszórókat és kapcsolókat, a tuner konzerves dobozát is eltávolítottam, és biciklipumpával átfújkáltam.
A hálózati biztosíték olvadó betétje helyére gémkapcsot fűztek. Szerencsére már eloxidált, mert nem érintkezett. A graetz cseréje után kapott rendes biztit, és elindult.
A kapcsolók még száradófélben voltak, mert ugráltak a feliratok az OSD-n, de hagytam  bedugva.
A képe szép, csak még hangot nem akar adni. Nehogy egyszerű legyen az életem. Fülhallgatóval a hangerősítő bemenetét tapogatva hallok brummot.
Reménykedem,hátha csak valami muting lesz!
Szóval még vannak feledatok, mielőtt átugorjuk az óperenciás tengert. Látom, hogy táltos, de nekem kell felnőni hozzá, hogy kis gazdámnak szólítson.

Nufinak pedig összeraktuk az új szövőkeretét. Most játszik vele először. Egész délután festegette a lazúrral. Sötétedésre meg is száradt.Remélem, nem fogjra majd meg a fonalat!

2016. május 20., péntek

Minek is...



Megmagyarázni nem fogom. Megpróbálom, csak nem lesz pontos.
Ma reggel voltunk bevásárolni. A bolt irányába másik úton, mint hazafelé.
Hazaúton a templom mellett vezet az út.
Most éppen a fenyőfákat vágták ki.  Péter veszélyesnek ítélte. Nufinak a szíve szakad meg érte. Az örökzöldekért.
De az én új befektetésem is, ez a maci gép. No nem új, mert az  nem az én kategóriám, hanem egy tízéves csoda, csak kétprocesszoros, és van benne 12 gigabyte memória.
Valamikor egy házat vehettem volna az új áráért. És most itt van . :-)
A minek pedig arra vonatkozik, hogy van itthon elegendő számítógép.
De mindek a Honda gépkocsi, és minek a Gepida bicikli?
Mondjuk a Gepidát újonnan vettem. Az nem illik a körbe.
Vannak szépen kidolgozott tárgyak a környezetemben. Valami csak azért, mert szép. Vagy egyetlen előnye van.
Mert másnak már nem kellett.
Ezek a VEF rádióim. Másnak már útban van, nekem pedig érdekes. A csatornaváltós állomáskeresője. A germánium tranzisztoros megoldása. Hogy  nagymama asztalán mondott híreket egy ilyen.
Minek ültettem új almafákat, pedig volt nyolc a kertben.
Már kettőtől már el is búcsúztunk, de a harmadik is el fog száradni,, csak még vegetál.
Kell.
Csak.
Almát eszünk. Sokat. Ez a legkönnyebben megmagyarázható.
A fenyőt nem tudjuk megenni.
A MAC gépet sem. Ráadásul szinte üres. Nem gyűjtöttem hozzá évek alatt sok-sok programot.
Majd megtalálja a helyét nálam.


2016. május 19., csütörtök

Mac

Új szerzemény.  Egy macintosh gép.
Német billentyűzet, de szerencsére ismerem már a magyar karakterek helyét.
ez most a próbabejegyzés, és készülök képriporttal a rokkatakarítás-festésről, és egy nekrológgal a mai kacsaleves áldozatáról. No meg az előbújó krumplihajtásokról is.

2016. május 10., kedd

Javítok


Most azt, ami itthon van.
Tegnap a fürdőszoba ajtaját fúrtam meg, és tettem fel a rácsot. A kéményseprő rendelte el. A kéménytisztító nyílás betonzárólapját is megragasztottam csemperagasztóval. Az is a kéményseprő nyűgje volt.
Régen a kéményseprők seperni jártak, és nem kötözködni. Most meg papírral a kezükben játsszák a fontos embert, és pénzt kérnek, hogy megnézzék, jól takarítottam-e ki a kormot.
Ma az öblítőtartály volt soron. A vécé állandóan folyt, ha nem figyeltünk oda.
A műanyag tarály közepén egy hengeres dugattyú ereszti le a vizet, és hullik vissza elzárni.
A dugattyú körben vízköves. Ezt kézzel le lehet simogatni, és öblítés után visszarakható..... lenne. De a műanyag ház anyagából préselt fülekbe akad a dugattyú háza. Az öregedéstől rideg fül azonal letörik.
Már a leszedés előtt biztos voltam benne.
Ma levettem a falról, és simára simogattam, meg az udvaron erős vízsugárral kiverettem. A fül helyét pedig a forrópisztollyal - én csak műtakonynak nevezem - visszaragasztottam.
Ha szerencsém van, nem kell venni másikat, ha nincs, akkor nyerek talán 1-2 napot.