2016. május 21., szombat

Táltos csikó

Ma mesés munkába fogtam. Az istállóból kivezettem egy rozzant gebét, hogy táltos csikót faragjak belőle. Parázzsal etettem, és kivezettem a városból.
Na jó, nem mese, csak egy iszonytató mocskos televíziót burkoltam le az udvaron. Még szerencse, hogy az udvaron, mert tele volt csótánnyal.
Nagy fröccsnyi hideg zsíroldóval bepermeteztem és erős vízsugárral addig verettem, amíg meguntam. Csak a kiszárítás után dugtam konnektorba.
No nem azonnal. A kiszáradt bogárhullákat ecsettel-kefével, dróttal vakartam ki, de még a hangszórókat és kapcsolókat, a tuner konzerves dobozát is eltávolítottam, és biciklipumpával átfújkáltam.
A hálózati biztosíték olvadó betétje helyére gémkapcsot fűztek. Szerencsére már eloxidált, mert nem érintkezett. A graetz cseréje után kapott rendes biztit, és elindult.
A kapcsolók még száradófélben voltak, mert ugráltak a feliratok az OSD-n, de hagytam  bedugva.
A képe szép, csak még hangot nem akar adni. Nehogy egyszerű legyen az életem. Fülhallgatóval a hangerősítő bemenetét tapogatva hallok brummot.
Reménykedem,hátha csak valami muting lesz!
Szóval még vannak feledatok, mielőtt átugorjuk az óperenciás tengert. Látom, hogy táltos, de nekem kell felnőni hozzá, hogy kis gazdámnak szólítson.

Nufinak pedig összeraktuk az új szövőkeretét. Most játszik vele először. Egész délután festegette a lazúrral. Sötétedésre meg is száradt.Remélem, nem fogjra majd meg a fonalat!

2 megjegyzés:

MJ írta...

Menni fog az a táltos.:)

Hanczur írta...

Csak kell bele a hangic. Az kifújta magából a füstöt.