2016. augusztus 27., szombat

Nincs kedvem dolgozni

Vagyis most több olyan van egyszerre, amit csinálhatnék, és attól a másik elmaradna, azaz pörög a fejem, mivel lehetne haladni. A kocsibeállóval, a falrakással, a favágással...
Közben hullik a maradék szilva, már az alma és a körte is, a fekete szeder, és most kisrádióban cseréltem trafót, meg vasalót fúrtam szét, hogy az orrát újra rögzíteni lehessen a fogantyúhoz.
Ezek persze olcsóbbak, mint a ráfordított idő értéke, azaz ingyenmunkák, de a favágás is az udvarközepi hulladékfa feltördelésével haladok. Hetekre elegndő gyújtóst hoztam be papírdobozban a két cserépkályha tetejére, és még mindig nem fogy a kupac.
Ma még ebédre szalonnasütést terveztem, és ott lehet megszabadulni egy nagyobb kupac vékony gallytól. Addig meg nekiesek a kupacon átnőtt gaznak ollóval-sarlóval, mert a kaszáim mind törnek tőle. A sarlóval pedig rossz bebújni alá. Szúrnak, mint a kaktuszok.
Nufi elsétál Bélával Szilasra, addig előkészülök.
Arra kíváncsi leszek, mennyi kedve marad visszatértükkor még a tűző napon szalonnát sütni. Vagy ha estére hagyom, akkor megint forgolódhatunk éjjel a tele pocak miatt.
Napok óta tervezem a futást a Bódva parton, de csak nem tudom rávenni magam.
Összefoglalva: Durva meleg van.
Ilyenkor az IGE harmadik meghatározásában vagyok. Nem cselekszem, nem történek, hanem csak létezem.

2016. augusztus 22., hétfő

Húszon túl

Nem a korommal dicsekszem. A nyári érdekességek összetorlódtak augusztus huszadika felé.
Itt voltak Csillaghegyről Ildi rokonai és anyuék is Miskolcról.
A kert úgy-ahogy lekaszálva-fűnyírózva és a pergő gyümölcsök is telítenek. Jól is esik, meg nem lehet abbahagyni azt evést.
Jártam Miskolcon is. Anyuékat a buli után hazavittem, s estére meglepetés várt.
Gézához benéztem a harmadik emeleten. Jókora vörös macskája azonnal hozzámdörgölőzött, és rövid beszélgetés után lesétáltunk a városháztérre, és megnéztük a tüzijátékot....
Na jó, ezért nem mentem volna, inkább Tátrai Tibor és Póka Egon zenekarát meghallgatni mentünk
Ők az ismertebb nevű előadók. Az énekes Baricz Gergő neve még ismerős, a dobos és másik gitárosuk újdonság.

Póka Egon – bass
Tátrai Tibor – gitár
Baricz Gergő – ének
Tornóczky Ferenc – gitár
Szakadáti Mátyás – dob

A dobosról még elkottyantotta Póka, hogy megajándékozta egy kislánnyal.
Ez annyira mókásan hangzott, azonnal kiegészítette: A kislány az unokája.

Jól ismert rock dalokat játszottak. Hoboéktól zömében, meg Deák Billytől ismert számokat. Egy Jimi Hendrix ballada (nem a Hej Joe), egy Cream, és a többit fejből nem fogom felsorolni.
Én a kis kemping bringámmal a lábam között álltam végig a koncertet a keverőpult balján. Már a hangolászáskor figyeltem, mit alkot a technikus a sok bizgentyűvel.
Persze a beállításkor szépen ment minden, aztán koncert közben egyre feljebb került a poti, és kicsit torzból a nagyon torzba sikerült vezérelni.
No nem az erőlködők romlottak el, hanem a 0dB fölötti LEDek kezdtek világítani folyamatosan.
Hogy Baricz Gergő hamis hangját kellett elkenni, vagy egyéb oka volt, arra nem jöttem rá. Tornócky Ferenc nevét pedig meg fogom jegyezni, mert tetszettt a játéka. Jó partnere volt a felelgetős szóló részben Tátrai Tibusnak.
A végén annyira rekedt hangon énekelt Gergő, hogy sajnáltam is. Igaz, Horváth Csárli dalához passzolt ez a rekedtség.

Azt hittem a tüzijátékról meglóghatok, de nem sok esélyem volt a tömött térről kijutni a bringával. Aztán nem bántam meg. Az avas aljáról  és a kilátó alól is lövöldözték a petárdákat. A tér fölött pedig drón is figyelt minket.

Aztán ahogy oszlott a tömeg, Géza elindult haza. Másnap korán kellett dolgozni mennie. Még javasolta, hallgassam meg a Fapad melletti kocsma zenészeit, de nem volt kedvem egyedül ottmaradni. Bocsánat, a Fapad neve most Szent István tér.  Csak nekem még a régi neve jön a számra.

Szóval Géza ment a buszhoz, én meg hazakarikáztam anyuékhoz.

Jó volt.