2016. október 6., csütörtök

Esik odakinn

video


Nem is olyan rég bóklásztam a jutubin. Egyik magától elindult filmecskében szövegelt két ember románul. A fiatal srác röhögött, a falusi asszony pedig magyarázott neki.
Egy mukkot sem értettem belőle. A tesbeszéd árulkodó volt, de a szöveg nem.
Azon az estén úgy aludtam el, hogy végiggondoltam, mit   élhettek meg azok az emberek, akik a háború után a házukkal-földjükkel-mindenükkel egy értelmetlenül üvöltöző egyenruhás banda hatalma alá kerültek.

Borzadok azóta is. A román nyelv közömbös, mert lehetett volna ukrán is. Csak Attila honlapjáról, vagy fészéről billentem a már említett videora.

Tegnap pedig egy fiatal kölyök hadonászott a képembe azzal, hogy nekem segítenem kéne a tőlem sok ezer kilóméterre háborúban álló tömegeken, mert ők szegények, én meg gazdag vagyok.
Hát biztosan, Ő már csak tudja ezt. Ott járt, megnézte, hogy milyen kést kell használni a nyakvágáshoz, hogy kell élelmiszert előállítani a sivatagban, vagy ivóvizet a számomra  élhetetlen tájakon.
Ha levettem volna a hangot, amerikai politikusnak tűnt volna.
A kommentelők burkoltan buzinak nevezték, meg elküldték melegebb éghajlatra, és volt dícsérő is.  Színes világ ez!

Otthagytam a gépet. Három napja nem nyitom ki a fészbukót sem. Elrontja a hangulatom. Ha '45 után az embrek nem a leomlott házfalak tégláival törődtek volna, és a megmaradt lakások lakhatóvá tételével, hanem a számítógép előtt bámulták  volna a látszólagos síkot, ma mi sem lennénk.

Igaza van Attilának. Székre, meg ajtóra van szükség, meg küszöbre. Vályogra, égetett téglára, betonra, és baromfiólra, hogy legyen tojás  meg hús, és tyúkszar a veteményesre.  Lekaszálni a füvet és élvezni a napsütést, az esőt, a havat, a szelet.
Mindig tenni valamit, mert a gondolkodás és filozofálgatás gyomorgörcsöt termel, nem jólétet. Ha mindig mindenkin segíteni kell, akkor én halok éhen. Aki hozzám fordul, hogy segítsek, annak fogok. Amit tudok, abban fogok segíteni.
Ha itt áll előttem, akkor azt is el tudom dönteni, akarok-e segíteni, illetve segítség-e, ha valamit megkönnyítek neki.
Nem vagyunk egyformák, és nem vagyunk egyenlők sem. Ki-ki a maga adottságaival indul, és abból azt hoz ki, amit tud. Akadályok voltak és lesznek. Lendítő körülmények is. Ezeket kell időben felismerni, és a döntéseket hozzáigazítani.

*************
Nufi mondta, ha nincs macskás kép, a kutyát nem érdekli, min töröm a fejem. Kimentem levideózni az esőt, aztán csak a macskákig jutottam. No meg pont lemerült az akkum is.

2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Most vágtam ki minden ismerőst a fészen, van még két oldalam, latolom, hogy azokat is bezárom és lezárom a fészbukkot...helyette kertészkedni akarok. Napi két órát összesen biztos odavoltam a neten...ebből egyet kertészkedni fogok egyet pihenni...és így nem fognak felidegesíteni a gyűlöletbe pártolt ismerősök sem....nem jó a cukromnak...

Hanczur írta...

Köszönöm, hogy írtál. Már azt hittem, engem is befoglaltál a gyűlölködők táborába.