2016. október 13., csütörtök

Nem sikerül

Majd később megoldom.
Így tolódnak hátrébb dolgok, aztán csak pislogok körbe.
Tegnap az eső akasztott meg a favágásban.
Jókora kupac összegyűlt, de menteni kellett a villamos gépet, s mire védett helyre vittem és a hosszabbítót is áramtalanítottam, már ömlött az égi áldás.
Most fel kell vinem a diót először a padlásra, hogy kiürüljön a furik, de a másik házból kell hozzá hoznom nagyobb vödröt. Ami itt szolgált erre a célra, a nap megszívta, rideg lett és eltöredezett.
Legalább levegőn leszek.
Tegnap még bekukkantottam Péterhez. Nem nyitott ajtót. A kocsiját a parókia kapuja előtt hagyta, a ház mögött a földön feküdt egy új diócsemete. A kulcsa kívül az ajtón a zárban. Gondolom, sürgős lehetett a hazatérés.
Úgy, mint nekem, amikor az őszi vagy téli napokon átmegyek a másik házba alkatrészt keresni. A szervezetem a hirtelen hidegre azt hiszi, hogy letoltam a nadrágom, és könnyíteni akarok. Sebzett vaddisznó vágtában kerülök 'haza', vagy még ott az alomszékre.
Mennyivel könnyebb a kacsáimnak!
Nekik nem kell a hideg padlásra mászni.