2016. november 3., csütörtök

Függőségek

Tudom, hogy mindenkinek van valami. Nekem is. Nem is egy. Ha most a kávéélvezetet visszaszorítottam is, de valami mindig előkerül.
Most épp az olvasás
A hét végén újra meglátogattam anyut. Beteg, de nem akar valami gyomortükrözésen részt venni, és most alig bír járni. Sokat nem tudok tenni érte, mert makacsabb nálam is. Meg nem is vagyok orvos, akinek a beszédére odafigyelne.
Pénteken kivittem autóval a Búzatérre koszorúkat vásárolni halottak napjára. A piacon a második árusnál bevásárolt, pedig máskor a harmadik körjárat után is megfontol egy negyediket.
Beült még az autóba a parkolóban, amíg én vettem krumplit és hagymát.
Szombaton pedig magam karikáztam ki a Zsarnaira.
Különösebben semmiért nem dobbant meg a szíven. Egy kisbaltát vettem meg. Műanyag nyelűt, mert a fanyelűeket mindet eltöröm. A nagy hasítófejszém meg jól bírja. Az is műanyag.
A hazafordulás előtt pedig mindig megállok a könyvesnél. Most éppen két Sztálin könyvet, egy Moldovát, egy Berkesit és egy Móricz Zs.kötetet választottam. 5 könyv egy Ady, Ennyit még a hülyének is... hát még nekem.
Az ötszáz oldalas Berkesi kötet nagyjából két nap alatt elfogyott. Érdekes, mert az elején vontatottnak éreztem, aztán addig bogozta a csomókat, amíg már nem bírtam letenni.
Pedig tudom, hogy hol lóg ki a lóláb. Látom a rejtett, és a nem takargatott propagandát is, és a stílusában is előbukkan a rendőrszem. Minden szereplőről pontos személyleírást ad a történetbe léptetéskor, és ha a történet megkívánja, egy részletdús fejezetet szentel a mellékszereplő életrajzaként.
Nem tudom, hogy pontosan mi vonz be, de ha új könyvére bukkanok, szeretem elolvasni. Úgy, mint R. Merle-t vagy Karinthy Ferencet.
Ma már egy kicsit másképpen olvasom, mint huszonévesen.
Még nem is neveztem meg: Barátok a most olvasott könyv címe. Úgy rémlik, 1980 körül írta.
Lehet, hogy a fiatalkorom ismerősen csengő világa?
Lehet.
Vannak benne meglepő dolgok is, A nyugatra szánt termékekről, vagy az onnét származókról az a véleménye, hogy jó csomagolásban minden szart el lehet sózni.
Kísértetiesen bejön ma. Szemetet veszünk drágán, és gyönyörűen formatervezett szines tasakokban.
Ma például kinyitottam egy löncshúskonzervet. Nem vagyok túl finnyás fajta, de a macskáknak az enyémnél mélyebb a hányingerküszöbük.
Meg is kapták. Még azt a falatot is, amit bekaptam.
      --------------
Más.
Tegnap végre felnyitottuk a hordós káposztánkat. 2-3 hete mentem káposztáért Hívégardóba. A termelő le is gyalulta szép vékonyra mind a huszonöt kilót. Sajnos nem fért a csomagtartóra, ezért a kormányom rángatta az egyik szatyor. Itthon besóztuk éjszakára, és kb 24 óra után szépen beledöngöltem ököllel az agyaghordóba, amit Erzsikééktől kaptunk.
Finom. Még Nufinak is ízlik.  

3 megjegyzés:

MJ írta...

Igazi hordós káposzta! Ááááh! Ez is olyan, amit panelben nem lehet. Sajnos!

Hanczur írta...

Nics pincéje a házatoknak?

MJ írta...

Pince az sajnos nincs. Lehetne, de az építők visszaszórták az építési törmelék egy részét így feltöltődött félig s arra tették rá a közmű csöveket. Szennyvíz, esővíz elvezetők, stb. Így alattunk csak afféle szerelő járat vagy mifene van, ahol négykézláb lehet közlekedni, jobb esetben derékszögig hajolva. Milliókat emésztene fel rendesen kiásatni s egyúttal ugye a csőrendszer ... Nagy állatok voltak akárkik is művelték és a legnagyobb az, aki utána átvette a munkát, az épületet.