2016. december 29., csütörtök

2016. december 26., hétfő

számítógép mentes napok

Kipateroltam minden gépet a szobánkból. Az asztalomon tálalta Nufi a karácsonyi ebédet.
Még most is a tabletem kis billentyűzetén pötyögök.
Mit hozott a jézuska?
Három napig meglepi orrvérzést.  Persze ajándékot is, de nekem most jött a rettenet, hogy az utóbbi időben felpuhÍtott paleo étrendem visszaüt. 160/90-es vérnyomást, meg mellkasi nyomást.
Itt kell nagyon gyorsan változtatnom. Tegnap az első lépés a vacsoraelhagyás volt, meg a süteményekről lemondás. Ma már nem voltam ennyire konok, de holnap megint.
Ez már csak azért is nehéz, mert ünnepekkor van értelmetlenül rengeteg kaja.
Például anyu sütötte bejgli. Ma pont a mákossal bűnöztem.
Az ajándékozáshoz Nufi igazi díszasztalt alkotott. Gyöngyök, apró gyertyák, fenyőgally és fenyőfamintás terÍtő.
Anyuékat még hazavittem Miskolcra. Többek között azért, mert Laci bácsinak új gépet épÍtettem. A régi Slackware (linuxos) mahjongg játékát szerette meg, és legalább 15 éve játssza. Mostanra elfogyott-elkopott minden 486-os gépbe jó merevlemezem.
Most SuSE linuxot kapott duál celeronos géppel, és be is kellett tanítanom a változásokra, mielőtt visszatértem.
A Sajó völgye megdolgoztatott. Az orromig sem láttam a ködben. Edelény volt a határ. Onnantól Komjátiig csak az esti vezetés és a dara volt jellemző, nem  kellett 30km/h-val kínozni a Hondát merev nyakkal lesve a ködvisszaverte fényben az aszfaltra festett, szaggatott vonalat.
Este még elolvastam a Nufitól kapott könyvet.
Lucian Boia Vesztesek és győztesek. Az első világháború újraértelmezése.
Román szerző Írja meg a saját szemszögéből, és állítólag nagy felháborodást keltett otthon.
Nem volt nagy meglepetés, mert ez a kép is megvan a fejemben a utóbbi időben össze-vissza elolvasott művekből és jutubin hallgatott előadásokból.
Azt a hibát azonnal kiszúrtam benne. hogy a románok szerinte hadat üzentek nekünk 1916-ban, holott Raffay Ernő leírta, hogy csak simán betörtek legyilkolva a határőrséget, stb.
De ezen a pontatlanságon átlépve eldöntöttem, hogy inkább arra vagyok kíváncsi, mi benne új.
Forrásként angol és francia elemzők szerepelnek a lábjegyzetekben. Magyarország tehát nem érték. Bár Erdélyről a gazdagsága miatt szóba került, hogy szellemi értelemben is volt különbség a Kárpátok két oldalán.
Kell még pár nap az emésztéshez. Nem elég mélyek ismereteim a múlt század elejéről.
Közben ma láttam a tévében a kolozsvári templomot, és tátva maradt a szám. Délután meg a kosteleki énekes tanító falujában forgatott életképet, és beütött, hogy amennyiben elnyomja a román állam az ilyen elzárt csángó falvakat, azzal meg is öriz valamit ebből a kultúrából.
Itt Komjáiban nincs népdalkör, gyerek is 1-2. Iskolába Szögligetre viszik a kicsiket.
A átlagéletkor 60 fölött jár.
Tavaly télen Péter még kísérletezett ingyenes filmvetítéssel, de nem nagyon volt rá érdeklődő.
Még emlegetem neki, de nem sok eredménnyel.
Talán majd 2017 mozgalmasabb év lesz.
Sajnos én is elég emberkerülő fajtává váltam. Saját hajamba kéne kapaszkodnom, és kirángatni Münchausen bárót a napfényre.
Attilánál olvasom, hogy kevesebbet kéne, mert a sok markolásból kevés fogás esik.
Nálam ugyanez a lehangoló tényező.
Pedig most már fel kell hangolódnom.

2016. december 20., kedd

Karácsonyi pénzkidobások

Ilyenkor mindenkinek több megy ki a pénztárcájából, mint máskor.
Számít?
Nem. Nem ez számít.
Tegnap Berlinben egy arab eltaposott 60 embert a meggyilkolt lengyel sofőr  kamionjával. A karácsonyi vásárlás öröme most fekete keretes nap lesz 12 német családnál biztosan. Meg a lengyel sofőrnél is.
Belőlem is kihozta az állatot a hír. Simán a kamion mögé kötném a fickót, és leszakítanám vele a fejét lassan, egyesben, felezővel. Aztán ott oda-vissza toltgatva belesimítanám az aszfaltba, amig még bakkan a kerék, nem hagynám abba.
Igaz, nem vagyok német, és nem illik a főváros utcáját tovább csúfítani.
A hír mindenfelől érkezik. Megköszönik Merkel Muttinak a politikáját, de még mindig nem tudják eltávolítani az ország éléről.
Egy-két hete uniós katona-politikust küldtek kivizsgálni a közelkeleti harcokat.
Megint nőt.
Ekkora melléfogást! Oda, ahol a nőt nem veszik emberszámba, oda nőt küldenek tárgyalni.
Tényleg, miért nem tesszük kötelezővé az unióban, hogy a húst és kenyeret ezentúl már csak kanállal lehet szeletelni, mert az is evőeszköz, és nem szúrhatja meg magát senki, ha megszalad egy rossz mozdulat miatt?
A világ összes borotváját be kell tiltani, és csak gyantázással engedélyezni mindennemű szőreltávolítást. A nőknél már bevált, nekünk, férfiaknak is elég vastag a bőr a pofánkon.
Hogy nem lehet kimondani azt a szót: ELÉG ! ????
Nem kell több, de ennyi arab sem. Török sem. Egy német is képes kukát kiüríteni, és a mechanikusan ismétlődő feladatokra gépet szerkeszteni.
Ahová ma kocsival járunk, zömében gyalog is eljutnánk... meg biciklivel.
Láb is van, meg kerékpár is elegendő az országban.
Költeni sem kell rá.
Nemrég jöttünk haza Szilasról a vásárból. Nufi megjegyezte, hogy még az őstermelő is nejlonzacskóba tölti a megvásárolt kolbászt, disznósajtot.
 Nem papírba. Ami itthon előállítható fából.  Nem,  csak kőolajtermékből jó. Még a Coop áruház papírcsomagoló anyaga is egy réteg műanyagfóliával vagyon bevonva.
Van itt pénz. Nem kell hozzá még karácsony sem, alkalomnak.

2016. december 7., szerda

tél

Nem szakadok el a témától. Most épp a Turul tv felvételeit a Polgári kaszinóban, pontosabban az ezekről készült felvételeket hallgattam,
Ezek az esti, fejhallgatós élmények alvásba szoktak átnyúlni, de most nem ez történt. Raffay Ernő két előadását hajnali kettőig hallgattam. Nem aludtam bele. Csinálok belőle Jánosnak DVD-t, Tudom, hogy őt is érdekli a téma. Pénteken megyek anyuhoz Miskolcra, és meglátogatom Jánosékat is. Vett nekem ma gumimembránt a gázbojlerhez, mert két-három napja csöpögni kezdett. Tegnap kicsomagoltam, mert másképp nem tudtam kitapogatni, honnét könnyezik a rendszer. Biztos elszakadt, vagy valami hasonlótörténhetett, mert a csavarjait tavaly nyáron rögzítettem, s akkor savaztam ki a kazánt is. Azóta nem bolygattam.

Reggel még gyönyörködtem a polctalpban is tűzrakás közben. A Budafokon gyártott polcát Nufi nem engedte a falra tenni, mert... ő tudja miért. A kályha mellett pedig rondán lejt a padló. Felszabdaltam egy deszkát, és abból szögeltem-csavaroztam alá keretet. A keret négy sarkába süllysztettem 6-os vagy 8-as anyákat, és kis szöggel biztosítottam elfordulás ellen. Abba csavarom bele a csavarokat - mint állítható lábat, hogy vízszintbe állthassam a polcot.
Nem nagy ötlet, mert vasból láttam már hasonlót, de nekem egy kis büszkeség.

Odakinn megfagyott a föld. Pedig még fogok felszedni csicsókát is. Móni is kért, és anyunak is ízlik.
A hordós káposzta 4°C -os pincénkben szépen beállt. Nem olyan savanyú, mint a bolti, de jó ízű. Napok óta eszem tojással. Visszatértem a régi étrendemhez részben, és ez most jobb nekem.

Ma reggel kőkeményre fagyott almákat hoztam be a miszmajszhoz. Lemosogatva is alig bírtam felszeletelni, de a turmix gép fagylaltot kevert belőle, és Nufi sem mondta, hogy rossz.

A kút is jó lett. Téliesítésként levágtam a zöld locsolócsőből, és csak kb 2m kilógót hagytam a kút kávájától a búbárszivattyúhoz. Így visszafolyik a kútba ami nem elől jön ki, és reggel is tudok minusz 10°C-ban is vizet húzni a kacsáknak.
A medencéjük körül jó kis jégpálya alakul.

Tegnap elbicajoztam Perkupáig, meg vissza. Szilasig sok levegőt nem kaptam, állandóan az orromat törölgettem, de utána kitakarított az éles levegő, és beállt a hőmérsékletem is. A szilasi boltnál már izzadtan szálltam le bevásárolni, és itthon azonnal a fürdőkádba kellett cuppanni, és az összes átizzadt holmitól megszabadulni.
  

2016. december 4., vasárnap

Lubic-lubic

A hideg elől beszorultam a szobába, és most a tabletem is újra figuráztam kohn.  Szóvicc. Bocs!
Próbaképpen kalandoztam az erdély.ma honlapon... ha már Attila visszavette a lendületét.
Pl. elolvastam, hogy a Böse 's Q most vicsorított egyet a Gyulafehérvári emlék miatt. Mármint a külügyminiszterünk jelezte, hogy a tőlünk elhódított területek okán nincs mit ünnepelnünk. Neki meg még kellene a Tiszáig az Alföld.
Megnéztem a legelső, interneten elérhető népsűrűségtérképet.
Úgy ránézésre Románia és Magyarország azonos sűrűségűnek tűnik. Erdély meg jóval ritkábban lakott.
Ha még ez a száz év sem volt elegendő a feltöltésre, tetejébe mindennek (gazdaságnak) nagy az elvándorlás is. Akkor minek neki a többi?
Úgy látom, hogy a kommentekben is megy az adok-kapok. Na nem a politikusok, hanem az egyszerű nép fiai jelzik elégedetlenségüket. Mennyivel könnyebb dolga van a mai szekunak....
Egyébként minden elolvasott könyv után más hangulatba kerülök. Olyan, mintha kútból kellene kimásznom, de csak azt tudom, merről jön a fény, hogy miképpen lehet megközelíteni, azt nem.
A pénzhatalmi világrend elmosná teljesen a határokat, de az még rosszabbnak tűnik, mint a jelenlegi hirig.